Egészség

A túlzott izzadás időskorban komoly egészségügyi problémák jele is lehet!

Nem árt tudni, mi áll a túlzott izzadás hátterében, mert nem egyszer a kiváltó gond súlyosabb, mint a tünet!

Az egészségügy világában görög szóval hiperhidrózisnak, latinul hiperszudorációnak nevezik azt, ha valaki az átlagosnál jobban izzad. Ennek hátterében többféle ok is állhat: előfordul, hogy valaki gyerekkorától kezdve eleve jobban izzad a környezeténél, de sajnos lappangó betegség folytán is fokozódhat a verejtékezés. Néhányunk idősebb korban sokkal jobban izzad, mint fiatalon. A változatos formákat látva nem meglepő, hogy jelenleg a világban a hiperhidrózistól szakértők szerint több mint 365 millió ember szenved. Mi lehet ezeknek a testi változásoknak az oka és mit tehetünk vele szemben?

Kezdjük azzal, hogy ha valaki gyerekkorától kezdve az átlagnál fokozottabban izzad, s az orvosi vizsgálatok semmilyen más okot nem állapítottak meg, csak azt, hogy örökölte ezt a hajlamot, ezzel a problémával csak annyi a teendő, hogy fokozottan ügyeljünk a testi higiéniára. Ha unokáinknál érzékeljük ezt a problémát, nagyon fontos már egészen korán, kamaszkoruk elejétől kezdődően, szüleikkel közösen kialakítani egy higiéniás stratégiát, amelyre ügyelve nagy eséllyel sohasem éri semmilyen hátrányos megkülönböztetés szerettünket. Ez a stratégia idősebb korunkra már annyira életünk része lesz, hogy szinte fel sem tűnik, a fokozott tisztálkodás – különösen nagyobb mozgások után szükséges –, és több illatszer használata.

Az igazi gond azonban ott kezdődik, ha felnőttkorban vagy időskorban váratlanul jelentkezik a hiperszudoráció – idősebb korban ez egyébként annál is inkább furcsa, mert a legtöbb embernél a verejtékezés mértéke csökken a középkorú életszakaszt elhagyva. Ezekben az esetekben mindenképpen végére kell járnunk az okoknak, amelyek rendkívül változatosak lehetnek. Természetesen felmerül, hogy a stresszes életünk vagy a megváltozó öltözködésünk, a rosszul szellőző, előnytelen ruhák választása okozza ezt. De ha nem így van, célszerű elmennünk egy diabétesz-vizsgálatra, mert

az erős, fura illatú izzadás hátterében nem egyszer vércukorproblémák húzódhatnak.

Szintén gyakori a túlzott izzadás hátterében a hormonbetegségek okozta pajzsmirigy-túlműködés. Hölgyeknél kiválthatja ezt a panaszt a férfihormon-túlsúllyal járó policisztás ovárium szindróma (PCO, Stein–Leventhal szindróma), de okozhat ilyesmit a menopauza során történő hormonális átalakulás is.

Természetesen nem kell csodálkoznunk, ha a fokozott izzadás hátterében mi magunk vagy egy szakember az erős elhízást állapítja meg. Ilyenkor a megoldás viszonylag egyszerű: életmódváltásos fogyókúrát kell kezdenünk, s csodák csodájára az izzadás is csökkenni fog.

Az eddig elmondottakhoz képest teljesen más háttere is lehet az éjszakai izzadásnak: itt a szakemberek gyakran szívbetegségeket vagy tüdőproblémákat diagnosztizálnak, a stressz sokszor előforduló, vagy a cukorbetegség ritkább jelenléte mellett.

Számos krém és gyógyszer (pl. egyes antidepresszánsok vagy vérnyomáscsökkentők) mellékhatásaként is megállapítják a fokozott izzadást, s ha ez a számunkra vagy környezetünknek kellemetlen, mindenképpen jó megoldás egy hasonló hatású, de másik gyógyszer kiváltása.

Túlzott izzadás ellen

Nagyon fontos ezen a ponton hangsúlyozni, hogy a túlzott verejtékezés esetén az izzadásgátló krémeket és gyógyszereket felíró szakembereknek is ügyelniük kell számos körülményre. Ilyen például az, hogy idősebb beteg esetében olyan gyógyszereket válasszanak ki, amelyek nem növelik a demencia kockázatát, vagy épp nem ütköznek más gyógyszerekkel.

Sokan esküsznek az orvosi vagy otthoni iontoforézises kezelésekre, amely blokkolni vagy jelentősen csökkenteni tudja a verejtékmirigyek működését. Ezek használata előtt azonban célszerű konzultálnunk kezelőorvosainkkal, hogy nekünk ez a terápia megfelelő-e.

A hiperhidrózis összetett jelenségét megismerve hamar megállapítható: az esetek nagy részében komoly egészségügyi probléma áll verejtékezésünk fokozódása mögött. Vegyük komolyan ezt a helyzetet, és forduljunk a megfelelő szakemberekhez.

Ajánljuk még:

Miasszonyunk szalmája, amivel sajtot is festettek – a titokzatos tejoltó galaj

A tejoltó galaj (Galium verum) száraz rétek, útszélek, mezők és legelők évelő növénye, amellyel Európa-szerte találkozhatunk. Próbálták már sok mindenre: sajtokat festettek vele, oltóenzimként alkalmazták, pajzsmirigy betegségeket gyógyítottak vele, de olyan is volt, hogy tiltólistás fajként kerülték a vele történő érintkezést. Hogy miért ez a kettősség, és mit kell tudnunk a tejoltó galajról, annak igyekszünk most részletesen utána járni.