A szívinfarktus és a rák ellen is hat, de közben túl sok is jut a szervezetünkbe – Mennyi réz kell az embernek?

Az egészségre gyakorolt káros hatás tekintetében nagyon nehéz és bonyolult folyamat a határértékek kiszámítása, de a szakemberek úgy vélik, hogy a mérgező mennyiség a testsúlyt tekintve egy kilogrammonként 50 milligrammnál kezdődik, és egészen 1000 milligrammig értelmezhető. Ez azt jelenti, hogy egy átlagos ember számára körülbelül 3 grammtól 70 grammig terjed az akut toxikus mennyiség.

Mennyi szükséges?

A tanulmányok szerint az élelmiszerekből nyert rézmennyiség egyre kevesebb. Az egészségügyi szakemberek szerint létfontosságú szervezetünk számára,

hiányában nem lenne energiánk, sápadtak, őszek lennénk és súlyos csontbetegségekben szenvednénk.

A réz az esszenciális fémelemeknek azon csoportjához tartozik, amelyek a normális anyagcseréhez szükségesek. A szervezet nem tud előállítani rézt, ezért rendszeresen, a táplálékkal kell felvennie.

S honnan juthatunk hozzá? Kiváló forrása a máj, a húsok, az étcsoki, a dió, mandula, kesudió, a kelkáposzta, a hajdina, a lenmag, a tökmag, a szezámmag, a csicseriborsó, a shiitake gomba, a tengeri halak, az ananász, a szeder.

Fegyverek és edények

Becslések szerint a történelem folyamán mintegy 350 millió tonna rezet bányásztak ki, amelynek nagy részét újra és újra felhasználták. Rézbányászattal az ókortól kezdve a világ számos részén foglalkoztak: a Közép-Keleten, Afrikában, Európában, Kínában, Indiában, valamint Észak- és Dél-Amerikában is. Sok száz éven keresztül a réz volt az alapfém, amelyből fegyverek, mezőgazdasági és kézműves eszközök, érmék, háztartási eszközök, művészeti- és dísztárgyak készültek. Tudták, hogy a bronz is réz ötvözet? A réz és az ón ötvözete. Az étkezőedények és evőeszközök egykor kedvelt alapanyaga, az alpakka is réz és nikkel ötvözete volt. Minőségromlás nélkül újrahasznosítható, mennyiségét tekintve a harmadik legtöbbször újrahasznosított fém a vas és az alumínium után. Jó elektromos vezetőképessége és forraszthatósága miatt elektronikai alkatrészekben gyakran alkalmazzák (huzalok, kapcsolók, érintkezők). 

Kívül-belül fertőtlenít

A réz használata már a legkorábbi kultúrákban is nélkülözhetetlen volt, és állítólag már időszámításunk előtt 2600 körül is alkalmazták mellkasi sebesüléseknél és az ivóvíz tisztítására. A modern orvostudomány még ígéretesebb tulajdonságokat társított hozzá:

gyulladásos betegségek esetében a szervezet mobilizálja a gyulladás legyőzésére.

Bebizonyították, hogy az összetett rézvegyületek hatásosak a daganatok, görcsök, a cukorbetegség, sőt, a rák ellen is. A szívinfarktus egyik legfőbb okozójának a táplálkozás során felvett réz hiányát nevezik meg. Hiánya vérszegénységgel, ízületi fájdalommal, csökkent immunitással és bizonyos esetekben csontritkulással jár. Gyakori összetevője a homeopátiás szereknek, amiket görcsök, például epilepszia vagy szülés utáni méh összehúzódási fájdalmak esetén alkalmaznak, de az autizmus terápiájában is fontos szerephez jut. A réz-szulfát hánytató hatású, a gyógyászatban mérgezéseknél alkalmazzák. 

A világ intézményei egyre nagyobb számban alkalmaznak rézmegoldásokat tömegközlekedési eszközökön, iskolákban, sportintézményekben, irodaházakban, éttermekben, eddig a világ több mint háromszáz egészségügyi intézményébe telepítettek rezet fertőtlenítés céljából.

Hatásos az E-coli és más baktériumok ellen, de a legújabb kutatások szerint képes elpusztítani a koronavírus kórokozóját is.

S persze, a gyógyszertárakban a kezdetektől előszeretettel használtak rézedényeket, a desztillált víz állagának megőrzése céljából a tárolóba rézlemezeket tettek, hogy megakadályozza a baktériumok elszaporodását. Bár hozzá kell tennünk: mivel vegyületei mérgezőek, egy időben kötelező volt a belőle készült edények belsejének ónnal való bevonása. Az élelmiszer-gépgyártás pedig a sárgarezet, a réz és a cink ötvözetét használja. 

 

Miért jut a rézből néha sok is?

Természetes formában is találkozhatunk vele, gyakorlatilag napunk legnagyobb részében: felszíni édesvizekben mennyisége 0,5-1000 gramm között változik literenként, a levegőben pedig a kevéssé szennyezett területeken 0,03 nanogramm van egy köbméterben, lakott területen már 10-100 nanogramm, iparvidékeken akár 1 mikrogramm fölött is lehet, amiből természetesen a szervezetünkbe is kerül.

Bár elvileg létezhetne ivóvíz általi mérgezés, szerencsére már a veszélyes mennyiségnél kevesebbet tartalmazó víz íze is olyan rossz, hogy ihatatlan. Tehát kicsi az esély az ilyen típusú akkut rézmérgezésnek. Viszont más forrásokban nő a mennyiség, ami a szervezetünkbe kerülhet: ezért a bányászat, a finomítók, a fosszilis tüzelőanyagok, a hulladékégetés, a közlekedés, a műtrágyák és az intenzív mezőgazdaság- és az ipari tevékenységek felelősek. Körforgása szoros kölcsönhatások tucatjaiból áll, ezért a környezet, a talaj és a növények rézfelhalmozása meghatározza az emberi szervezetbe bevitt réz mennyiségét és ennek hatásait is.

Vörösbarna nekrózis

A nagy dózisú fémlerakódás szennyezi a talajt és az ezeken a talajokon termesztett élelmiszernövényeket. A réz számukra is szükséges, viszont nagy mennyiségben ártalmas. A növények átlagos réztartalma 3–7 milligramm kilogrammonként, a toxikus határ akár már húsz milligramm értéknél kezdődik, de a rézfeleslegre kifejezetten érzékenyek a bab- és borsófélék, a burgonya és a rizs.

Akárcsak esetünkben, a növényvilágban is a kiegyensúlyozottság a fontos. A rézhiány először a fiatal, aktív anyagcseréjű leveleken jelentkezik: fonnyadnak, kifehérednek, száradnak és csavarodnak. De legalább ekkora probléma a réztöbblet is: kedvezőtlenül hat a növekedésre. A toxikus réz az idősebb levelek csúcsán vagy szélein vörösbarna nekrózisokkal jelentkezik, amelyek a levéllemez belseje felé terjednek. Súlyos esetben a növények akár el is halhatnak. A gyakori rezes permetezés növeli a talaj termőrétegének réztartalmát, a réztöbblet vashiány-tüneteket eredményez. Különösen érzékeny erre a mák, a paraj, a szamóca és a hortenzia is.

A mezőgazdaságban ráadásul használják a réz-szulfátot, azaz a rézgálicot is: oltott mésszel keverve készül a bordói lé, az ismert permetezőszer. A keverék első, 1885-ös felhasználása óta számos rézalapú vegyületet fejlesztettek ki és alkalmaztak növényvédelemben. Vitathatatlan pozitív hatásai mellett azonban egyre többször jutottak szóhoz a kétkedő hangok is. A legfőbb probléma ugyanis, hogy a réz a talajban felhalmozódik, negatív hatással lehet a talaj élővilágára és az élelmiszer-minőségi paraméterekre is. Ezt annyira komolyan kell venni, hogy az elmúlt évtizedekben számos korlátozást bevezettek használatával kapcsolatban az Európai Unióban.

Kínában például az állattenyésztés gyors fejlődésével egy új probléma ütötte fel a fejét: a legtöbb takarmányban a réz, mint adalékanyag szerepel, ennek következtében a talaj réz szennyezése nagymértékű kockázattá vált: 

Kínában a gabonatermelés körülbelül 13,9 százalékos csökkenését okozta.

A káros hatások mérséklése érdekében Talajszennyezés-megelőzési és -szabályozási cselekvési tervet kellett kidolgozni.

Megint az Alzheimer

Hogy miért fontos mindez? Mert bár a réz elengedhetetlen egészségünk megőrzéséhez, egyre nagyobb arányban kerül a szervezetünkbe a környezetünkből, és gyorsan közelít a toxikus szinthez, így pozitív hatásai a mennyiség növekedésével egyre inkább az egészségkárosító irányba tolódhatnak el.

A réz túlzott szintje magas vérnyomást, máj- és veseproblémákat, illetve agyi rendellenességeket is okozhat,

így álmatlansághoz, Alzheimer-kórhoz és idegösszeomláshoz is vezethet. Elősegíti az oxidatív stresszt, akadályozza a megfelelő metabolikus egyensúlyt, és toxikus hatással lehet sejtjeinkre is. Gyengíti szervezetünk védekezőképességét. 

Mindent összevetve elmondhatjuk, hogy rézre szükségünk van, de a bevitt mennyiségre nagyon oda kell figyelnünk. Hiába írják le a táplálkozástudományi táblázatok, mely élelmiszernek mekkora a réztartalma, ha más helyről is nap mint nap növeljük a bevitt mennyiséget.

Végül, de nem utolsósorban nemcsak az ember szervezetébe történő bevitel a kardinális kérdés, hanem a réz felhalmozódásának környezetre gyakorolt hatásai is: mit tesz a talajjal, termőföldjeinkkel, milyen hatással lesz természetes vizeinkre, és ezáltal ivóvizünkre, és milyen következményekkel kell számolnunk növényeink, vadon élő állataink esetében.

A réz jelenleg egy ökológiai gazdálkodásban is használható szer, annak ellenére, hogy számos nemzetközi kutatás hívja fel a figyelmet használatának csökkentésére, más alternatívák keresésére. A legutóbbi betiltási döntést is 2027-re halasztotta az Európai Unió,

de ez nem jelenti azt, hogy bátran permetezzünk vele tovább!

Aki teheti, kerülje a réztartalmú szerek használatát, és táplálkozása során is számoljon azzal, hogy sokkal több forrásból és sokkal nagyobb mennyiségben kerülünk kapcsolatba vele, mint ötven évvel ezelőtt!