„A sikertelen gyors fogyókúrákkal nagyon jól meg lehet hízni” – interjú Dr. Bedros J. Róbert obezitológiai tanszékvezetővel

Világviszonylatban a negyedikek, Európában elsők vagyunk az elhízás tekintetében. Hogy jutottunk idáig?

A túlsúly és az elhízás jelentős népegészségügyi probléma hazánkban is. Felnőttkorban együttes előfordulásuk meghaladja a 60 százalékot, azaz hazánkban a normál súllyal rendelkezők vannak kisebbségben. Az idősoros vizsgálatok az mutatják, hogy miközben az elhízás és a túlsúly együttes gyakorisága már nem nagyon növekszik, addig ezen belül az elhízás hasít ki egyre nagyobb szeletet. Az utóbbi kialakulásában számos tényező vesz részt. Ezek közül nagy jelentőséggel bír a környezet, illetve meghatározó genetikai örökségünk is. Hangsúlyozom: nincs egyelten „obez gén”, amely elhízáshoz vezetne, számos tényező befolyásolja a kialakulását. Az elmúlt sok tízezer év alatt az emberiség nem dúskált a táplálékban és keményen meg kellett küzdenie a puszta létezéséért. Ez alkalmazkodásra késztetett minket, hogy azt a kevés táplálékot is jól hasznosítsuk, ellenkező esetben a túlélés esélye igen alacsony volt.

E szelekciós nyomás okán az emberiség túlnyomó része rendelkezik ezzel a „takarékos génnel”.

Az elmúlt alig száz év alatt viszont drámai változások következtek be életkörülményeinkben, főleg a nyugati típusú civilizációkban bőséggel áll rendelkezésünkre a táplálék, ami viszont minőségében nem a legjobb, rengeteg kalóriát tartalmaz. Közben pedig elfelejtettük a mozgást. Mindez azt eredményezte, hogy jól meghíztunk.

Az újszülöttek többsége nem túlsúlyosan jön a világra: hol kezdődik a baj? Mik a korai rizikófaktorok?

A gyermekkori elhízás megelőzését már a terhesség előtt meg kell kezdeni. Fontos, hogy az anya ne legyen túlsúlyos vagy elhízott. A terhesség során elvégzett szűrővizsgálatok – ideértve a terheléses cukorvizsgálatot is – fontosak a magzat egészségének megóvásában. Kóros eredmény esetén a kismamát kezelni kell, hogy ne alakuljon ki magzati károsodás, illetve újszülöttkori túlsúly.

A szoptatás fontossága elsőrendű, mivel az anyatej a csecsemő számára szükséges összes tápanyagot tartalmazza.

Tápszeres tápláláskor könnyen elvéthetjük a mértéket. A túlsúly szempontjából még a serdülőkor kritikus időszak. Sajnos gyermekeink a társasági életüket is a neten lógva élik, miközben életkorukból adódóan sok mozgásra lenne szükségük.

A statisztikák szerint a gyermekek és a serdülők esetében is nő az elhízottak aránya. Az ő egészségük jórészt a szülő felelőssége.

Az elhízást a környezeti tényezők alapvetően befolyásolják – és ide tartoznak a szülők is. Nem ritka, hogy elhízott szülőknek elhízott gyermekei lesznek. A WHO adatai szerint 2019-ben világszerte 38,5 millió 5 éven aluli elhízott gyermek élt. Afrikában 2000 óta az 5 éven aluli elhízottak száma 24 százalékkal emelkedett. Ennél szomorúbb adat, hogy az 5-19 évesek körében 340 millió elhízottat találtak. Az 5 éven felüli gyermekek körében az elhízás és a túlsúly aránya 1975 és 2016 között 4 százalékról 18 százalékra nőtt, és lényegében véve egyformán érintette ez a lányokat és a fiúkat is. A hazai adatok – az OGYEI felmérése alapján – azt mutatják, hogy

Magyarországon a 6-8 éves gyermekek több mint 20 százaléka túlsúlyos vagy elhízott.

Jelentős különbségek mutatkoznak, ha az egyes régiókat vizsgáljuk, mivel a legnagyobb arány Dél-Dunántúlon (27,2 százalék), míg a legkisebb Közép-Magyarországon (18,1 százalék) van. Csaknem kétszer annyi elhízott kisiskolás található a Dél-Dunántúlon és Észak-Magyarországon, mint Közép-Magyarországon.

 

Mit tehetünk a gyermekkori elhízás megelőzése érdekében? Mi a szülő felelőssége? Mi az iskoláé?

A gyermekkori elhízás megelőzése nagy összefogást igényel. Ebben a szülő feladata nagyon fontos lenne, de ha már a szülő is elhízott, akkor ez a családi környezet kifejezetten megnehezíti a testsúly növekedésének megfékezését. Nyilván az iskola is fontos tényező, ebben sokat segíthet a mindennapos testnevelés.

Kifejlesztettek egy vakcinát az elhízás megelőzésére, amit kamaszoknak lehet beadni. Ez valóban lehet egy megoldás a prevencióban?

Egy dán gyógyszercég fejlesztett ki több injekciós készítményt, amely alkalmas az elhízás kezelésére, de nem a megelőzésére. Ezt a gyógyszert a 12 és 18 évesek számára is engedélyezték. 

Az iskolázottság fontos marker az elhízási statisztikákban: szignifikánsan nagyobb az elhízás aránya az iskolázatlan rétegek körében. Magyarországon ugyanakkor évről-évre nő az iskolai végzettséggel rendelkezők aránya, sőt, a többdiplomások száma is folyamatosan növekszik. Eközben viszont nem csökken, hanem ugyancsak nő a túlsúlyosok és az elhízottak aránya. Ez minek köszönhető? Különösen azért érdekes ez a jelenség, mert az elmúlt 10-20 évben igazi reneszánszukat élik a különböző fogyókúrás módszerek és készítmények is.

Valóban megfigyelték, hogy kevésbé iskolázottak körében nagyobb arányban találunk elhízottakat és túlsúlyosakat, mint a magasabb végzettségűek között. Tény, hogy a túlsúlyos és elhízott diplomások aránya is nőtt, ugyanakkor az idősebbek is nagyobb hányadot képviselnek a népességben, akik körében gyakoribb a túlsúly és az elhízás. Valóban úgy tűnik, hogy a fogyókúrához mindenki ért, számtalan különböző, orvosi szempontból legtöbbször megalapozatlan program érhető el az interneten. Ezek érdemileg nem változtatnak a népesség szintjén a túlsúly és az elhízás arányán, sikertelenek.

Testtömeg-index számítás és az elhízás mértéke

Létezik-e szignifikáns különbség az elhízottak nemek közötti megoszlásában?

Egyes országokban nagyon hasonló, máshol nagyon eltérő a mértéke a nemek szerinti csoportokban – ennek okai leginkább a kulturális különbségekben kereshetők. Például az arab országokban vagy Törökországban az elhízott nők aránya lényegesen meghaladja az elhízott férfiakét. Nálunk a férfiak jobban érintettek. A nők mintegy harmada túlsúlyos, negyede elhízott. A férfiaknál az előbbi közel 40 százalék, az utóbbi közel 30 százalék.

Fontos megértenünk, miért olyan veszélyes a túlsúly: több betegség kockázatát is jelentősen növeli.  Melyek ezek?

Bár sokan nincsenek ennek tudatában, a túlsúly nem pusztán kozmetikai probléma. Nem véletlen, hogy a betegségek nemzetközi osztályozásában (BNO) több kóddal is rendelkezik. Talán nincs is a szervezetnek olyan porcikája, amelyet valamilyen szinten ne érintene a szív- és érrendszeri betegségektől kezdve a 2-es típusú cukorbetegségen át a különböző mozgásszervi és pszichés problémákig.

Ennek ellenére a túlsúlyos és az elhízott emberek többsége nem fordul orvoshoz, hanem először csodaszerektől és a laikus módszerektől vár segítséget. Mi okozza ezt a jelenséget?

Talán meglepően hangzik, de mi sem értjük pontosan, hogy az elhízottak zöme miért nem kér szakszerű segítséget. Ennek oka sokszor az információhiány lehet, miközben a „csodadoktorok” meg az „életmódguruk” bőszen reklámozzák magukat.

Ha valaki nem tudja, hogy az elhízás betegség, betegségtudata sem jelentkezik.

Ennek feloldásában sokat jelentene, ha a háziorvosok minden hozzájuk forduló esetében kiszámolnák a testtömegindexet és megmérnék a haskörfogatot. Az elhízás diagnózisakor kell meghatározni a kezelés főbb irányait, illetve az esetleges kísérőbetegségeket is keresni kell.

Milyen káros következményei lehetnek a csodakúráknak és a csodaszereknek?

A csodavárás nem mai keletű jelenség ezen a területen, pedig az elhízás krónikus betegség, ezért a kezelését is élethosszig kell tervezni. Az említett módszerek gyorsan ígérnek könnyű fogyást és ennek a csábításnak nehéz ellenállni. Főleg valakinek, aki már több alkalommal próbált fogyni, nem sok eredménnyel. Ráadásul az még a jobbik eset, ha a csodakúrák csupán a beígérteket nem teljesítik: találkoztunk már súlyos egészségkárosodást szenvedett betegekkel, de előfordult az is, hogy tragikus vége lett az egésznek.

 

Ma már külön neve is van az elhízás-tudománynak: az obezitológia. Hol lehet erre a speciális területre szakosodni? 

Az licencképzésben – amelynek bevezetése egyébként a Magyar Obezitológiai és Mozgásterápiás Társaság (MOMOT) ötlete volt – már szakvizsgával rendelkezők vehetnek részt, ezek közé tartozik a belgyógyászat, a kardiológia, az endokrinológia vagy a gyermekgyógyászat is. A néhai Pados Gyula és Simonyi Gábor tanár urakkal együtt dolgoztuk ki ezt a képzést, már sok éve van lehetőségük elvégezni a téma iránt érdeklő szakorvosoknak. Ezután tavaly ősszel a Pécsi Tudományegyetem, illetve a Dél-budai Centrumkórház – Szent Imre Egyetemi Oktatókórház együttműködésében elindult az Obezitológiai Tanszék, ami ezt a képzést lényegesen magasabb szintre emeli, mivel mind a graduális, mind a posztgraduális, mind a doktori képzés meghatározó eleme lesz. A lakosság egészségének megőrzése érdekében ez nagy lépést jelent, hiszen megfelelő súlyt ad a témának mind az egyetemi képzésben, mind a posztgraduális oktatásban. Régi álmom vált ezzel valóra, miután több mint húsz éve foglalkozom a szakterülettel. 2007-ben alapítottam meg a MOMOT-ot, majd a Szent Imre Egyetemi Oktatókórház főigazgatójaként létrehoztam az Anyagcsere Központot, ennek alapjain pedig az Országos Obezitológiai Centrumot. Hosszú évek tudományos munkájának eredményeként, szerkesztésemmel született meg a Klinikai Obezitológia című, első hazai egyetemi tankönyv, ami az elhízástudomány egyetemi oktatásának és a licencvizsgára történő felkészülésnek is alapja.  A MOMOT mostanára vitathatatlanul az obezitás – mint szakterület – az első számú magyarországi reprezentánsává vált. Az általam vezetett társaság fő célja – a magyar Nemzeti Népegészségügy Programmal karöltve – az elhízás elterjedésének visszaszorítása, az aktív testmozgás elterjesztése, a mozgásban gazdag életmód népszerűsítése. Ezzel összhangban a tudományos kutatások eredményeinek mielőbbi gyakorlati alkalmazását is fő feladatunknak tartjuk, ugyanakkor nagy figyelmet fordítunk az elhízás kísérőbetegségeinek felismerésére és megfelelő kezelésére.

Magyarországon is a legfőbb feladat azonban a gyermekkori elhízás megelőzése.

Feladatunknak tartjuk, hogy az elhízást, mint egy krónikus és recidiváló, azaz visszatérő, kiújuló betegséget fogadja el az egészségügy és a lakosság. A MOMOT elismertségét jelzi, hogy társaságunk kongresszusain a fővédnökséget eddig Magyarország köztársasági elnökei látták el, míg a védnökséget az egészségügy miniszterei, államtitkárai, illetve a Magyar Tudományos Akadémia elnöke vállalták el.

Az elhízás komplex jelenségkör, kialakulásában is, de a leszokási motivációban is fontos szerepet játszanak lelki folyamataink. Ennek fényében a kezelés során muszáj a jelenség lelki hátterével is foglalkozni?

Az elhízás komplex okok miatt jön létre, emiatt kezelése is komplex, team munka. Az obezitológus egy szakemberekből álló csapat vezetője, irányításával dietetetikus, gyógytornász, pszichológus segítsége is igénybe vehető, illetve az esetleges társbetegségek kezelésében is segítünk a megfelelő specialisták elérésével. A tanszéken az obezitológia keretében a hallgatók megismerkedhetnek az elhízást kiváltó tényezőkkel, kísérőbetegségeikkel, az orvosilag megalapozott kezelési lehetőségekkel és a hosszú távú gondozás szerepével. Ez egy igazi interdiszciplináris tudomány, ami azt jelenti, hogy művelőinek széleskörű ismeretekkel kell rendelkeznie a társszakmák, a többi tudományterület idevonatkozó területeiről is. Európában egyedülálló a Pécsi Tudományegyetemmel az együttműködésünk, nemzetközi szinten az obezitológia a legtöbb esetben nem jelenik meg, mint önálló tudomány, mivel mást szakmák keretein belül bújik meg, mint a belgyógyászat, endokrinológia, diabetológia, ezért kisebb hangsúlyt is kap.

Felnőttkorban az elhízás „időigényes” folyamat, sok esetben csak akkor vesszük észre, hogy már túljutottunk az egészséges határokon, amikor „megfőttünk”, mint az a bizonyos béka. Mikor kellene megszólalnia a fejünkben a vészcsengőnek?

Bizony, sok esetben a kilók évek alatt – kezdetben észrevétlenül, később már eléggé egyértelműen – gyarapodnak. Ha évente csak egy kilót hízunk, az tíz év alatt tíz kiló, húsz év alatt húsz kiló. A vészcsengőnek hamar meg kellene szólalnia: ha egyre bővebbre kell engedni a derékszíjat, ha feszül az új ing is. Már egészen korai szakaszban is érdemes az obezitológushoz fordulni: a lejtő elején könnyebb megállni, mint a szakadék szélén.

De attól mindenkit óvva intek, hogy jelentős túlsúly leadására szakszerű segítség nélkül vállalkozzon!

Hogy kell elképzelni egy obezitológiai rendelést?

Ez a rendelés – országos centrumként – már évtizedek óta működik a DBC – Szent Imre Egyetemi Oktatókórházban, ahová háziorvosi beutalóval az ország minden pontjáról várjuk a fogyni vágyó betegeinket. A legtöbben sokszoros kudarcok után jönnek hozzánk. A rendelésen egy alapos állapotfelmérés történik, ahol megállapítjuk az elhízás mértékét, felmérjük a diétás szokásokat, megkeressük a lehetséges kísérőbetegségeket és nem utolsó sorban szakszerű tanácsokkal segítjük a fogyni vágyok diétáját, mozgásprogramját, illetve szükség esetén gyógyszeres javaslatot is teszünk. Fontos, hogy nem engedjük el a beteg kezét, ami azt jelenti, hogy rendszeresen visszajárnak kontrollra, követjük az egészségi állapotuk javulását, így azonnal segíthetünk, ha esetleg elakad a súlyleadás.

Oly sokszor olvassuk, halljuk, hogy milyen egyszerű a fogyás képlete: kevesebb kalóriabevitel, nagyobb mennyiségű kalória elégetése – mégsem mindenkinek sikerül ezzel a recepttel lefogynia.

Meg kellene érteni, hogy a villámfogyókúrák hatása nem hoz tartós eredményt. Rövid távon a drasztikus kalóriamegvonás az izomtömeg jelentős csökkenését eredményezheti, mivel nem onnan fogyunk, ahonnan kellene, és arányaiban a zsírvesztés nem lesz jelentős. A villámfogyókúra után hamar visszajönnek a leadott kilók, még több is – ezt nevezzük jojó effektusnak.

Tapasztalataink szerint hosszabb távon a sikertelen gyors fogyókúrákkal nagyon jól meg lehet hízni.

A hosszú távú megoldás csak az életmódváltoztatás. A legjobb eredmény, a fenntartható testtömeg-csökkenés nőknél átlagosan naponta 1200 kcal, míg férfiaknál naponta 1500 kcal energiabevitellel érhető el. A másik fontos ilyen elem a mozgás. Itt a fokozatosság a legfőbb szabály. Kezdetben hetente száz perc összidejű, 4-5 napra elosztott gyaloglás is elég. Később ezt fokozatosan heti kétszáz perc mozgásmennyiségre lehet emelni.

Népbetegségről, ráadásul visszatérő (recidiváló) betegségről lévén szó, az elhízásnak hatalmas költségei is vannak, nemcsak egyéni pénztárcánk, de társadalmi és költségvetési vonatkozásban is. Ha ilyen sokba kerül, miért nem tudunk hatékonyabban megküzdeni vele?

Óvatos becslések szerint

hazánkban az elhízásból adódó egészségügyi kiadások meghaladják a 200 milliárd forintot.

Összehasonlításként: 2022-ben a járványüggyel kiegészített egészségbiztosítási alap 3620 milliárd forinttal szerepel a költségvetésben. Ez tehát hatalmas szám, de a közvetett hatások még nagyobbak: az elhízás révén kialakuló betegségek miatt csökken a munkaképesség és rövidül az élettartam, ami szintén óriási terhet jelent – nemcsak Magyarországon, hanem egész Európában.

Bizonyos viselkedési mintákat a kultúra jutalmaz, másokat büntet, stigmatizál. Az evéssel kapcsolatban a magyar kultúrában rengeteg egészségkárosító motívum van, mint az ételek összetételére, mind pedig az adagok mértékére vonatkozóan. Emellett a munkakultúránkban kódoltuk a mozgásszegény életmódot: a szedentáris életforma legalább annyira káros, mint a túlevés. Mire volna szükség ahhoz, hogy a magyar statisztika tíz év múlva már ne így nézzen ki?

Az evés, mint jól tudjuk, egyfajta jutalmazó funkcióként is jelentős szerepet játszik életünkben, pedig a mértékletesség nagyon fontos lenne. De az adagok mérete az elmúlt évtizedekben egyre nagyobb lett, és persze kalóriatartalmuk is növekedett. Ezzel párhuzamosan nőtt a szénhidrátfogyasztás, csökkent a fizikai aktivitás, amely szintén az elhízás irányába mutat. Jó lenne az életkornak és a fizikai aktivitásnak megfelelő étrendek kialakítására felhívni a figyelmet a népesség szintjén.