Zalán nyolc éves, és teniszezik egy vidéki város egyesületében. Nem is lenne ebben semmi különös, ha nem ismerném a történetét kiscsoportos óvodás kora óta. Egészségügyi problémái, mint sokaknál, akkor kezdődtek, amikor gyerekek közé került. Eleinte csak időszakosan, majd állandóan jelentkeztek a tünetek.
Megfázás, köhögés, fülfájás, főleg a téli időszakban, amikor a panel száraz levegője sem könnyíti a gyógyulást. Szülei eleinte nem is vették túl komolyan, jött a kisgyerekesek jól ismert kálváriája háziorvossal, és rengeteg antibiotikummal. A folyamatos fertőzöttség és a középfülgyulladások miatt Zalán hallása közben fokozatosan romlani kezdett, amit a család is idővel észrevett. Nem könnyű feladat műszerek nélkül megállapítani a halláskárosodást, miközben röpködnek a „majd kinövi” és az „úgyis csak alkalmi süketség” hozzászólások.
Arra figyeltek fel, hogy a televízió egyre hangosabban szól, ha Zalán kezében van a távirányító.
A fül-orr-gégészeten már műtétről beszélt az orvos, ennek eldöntése azonban minden hozzátartozónak dilemma, őrlődés. A mérleg egyik oldalán a félelem attól, hogy ha egyszer hozzányúlnak ahhoz a fülhöz, akkor az sosem lesz már teljesen ép. A másikon, pedig látni, ahogy a gyerek a nehéz kommunikáció miatt kimarad a társaságból, egyedül játszik, csökken az érdeklődése, magába fordul.
Zalán lassan csak az éles hangokra figyelt fel, ráadásul a tartós szájlégzése miatt alvási apnoe is kialakult. A légzés rövid ideig tartó kimaradásával járó súlyos alvászavar miatt nemcsak a gyerek volt fáradékony, de a szülők is, akik felváltva virrasztottak mellette. A kijelölt első műtéti időpontot az altatóorvos vétózta meg, megint jött pár hónap késés. Mire a műtőasztalra került, kiderült, hogy alig egy-két milliméteres résen vette a levegőt. Az orrmandula kivétele, a garatmandula csonkolása és a fül kitisztítása után visszatértek a hangok és a zajok. Néha túlzottan is...
Zalánnak idő kellett, hogy újra megszokja a hangos világot.
A mesék is halkabban lettek a televízióban, és ennek a történetnek is itt kellene véget érnie szép zenével, nagytotállal tízperces vége felirattal. A kegyelmi állapot azonban csak két hónapig tartott, az ősz beköszöntével ismét jöttek menetrendszerűen a köhögések, karácsonyra Zalán a tüdőgyógyászatra került, januárra ismét a fülére húzódott a betegség. Orvosa újabb műtétet, fültubus behelyezését javasolta, ami a krónikus középfülgyulladásra átmeneti megoldás, segíti a dobüreg szellőzését és segíti a felhalmozott váladék kiürülését. Hátránya, hogy egy-másfél évenként meg kell ismételni mert a beültetett szerkezetet kilöki a szervezet. Az újabb műtétre azonban már nemet mondtak a szülők, nem akarták, hogy Zalán úgy kezdje az iskolát, hogy fel van mentve tornából, nem úszhat, nem játszhat azt, amit akar. Három hónap rágódás után egy magánklinikán kötött ki a család, a komplett vizsgálatot követően az orvos ajánlotta a Dsmile módszert.
A dinamikus mosolytréning módszer lényege az izomegyensúly helyreállítása a szervezetben a száj- és beszédszervek gyakorlatain keresztül.
Hatása komplex, egyaránt javítja a légzési zavarokat, a testtartást és megkönnyíti a gyerekeknél a fogazatváltást.
Zalánnak a távkezelést kellett választani, 120 kilométerre lakik a fővárostól. Szeptemberben az első, három hónapos feladatsor elvégzése után állapotfelmérés, és ha kell, újrázhat. Az eddigi eredmények bíztatóak, pár hét alatt érezhetően javult a hallása, ismét szól, ha hangos otthon a televízió, mint a műtét utáni időszakban, a kérdés csak az, hogy van-e maradandó halláskárosodás.
Szülei elmondása szerint Zalán sokkal nyitottabb, barátkozik, kommunikál, nincs felmentve a mindennapos testnevelés alól és még teniszezik is.
Ajánljuk még:
