Dr. Dénes Ádám immunológus, agykutató. A Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetben a Covid-19 következtében elhunyt betegek agyát tanulmányozta munkatársaival, illetve felgyógyult, de neurológiai maradványtünetekkel küzdő betegeket is vizsgált. Csoportjával elsőként tárták fel az úgynevezett mikrogliasejtek szerepét az olyan idegrendszeri betegségekben, mint amilyen a stroke, az Alzheimer- és a Parkinson-kór, illetve más, demenciával összefüggő kórképek. Ezek gyulladásos folyamatok következményei, amelyeket az idegrendszeri poszt-Covid is okoz, illetve bizonyos krónikus betegségek, mint a diabétesz.
Az eredményeiket nemsokára publikálják. Mire jutottak?
A koronavírusban elhunytak agyszöveteiben komoly gyulladást találtunk, a súlyos fertőzések esetén nagyon sok agyterület volt érintett. Úgy tűnik, hogy az úgynevezett mikroglia sejtek – amelyek a gyulladásos folyamatok fő szabályozói az agyban – nagymértékű gyulladásos elhangolódást mutatnak a fertőzés hatására.
Mit tudunk a mikroglia sejtektől, mi a szerepük?
A glia sejteknek fontos szerepük van az agyban, lényegében véve körbeveszik és kiszolgálják az idegsejteket. A mikroglia sejtek ezen belül az agy immunrendszerének funkcióját is ellátják.
Védő szerepük van stroke és más agyi sérülések esetében: egyfajta karmesterként lépnek fel, segítik az idegsejtek regenerálódását.
Ha rosszul működnek, az megváltoztatja az idegsejtek állapotát és az agyi vérkeringést is. Emellett karbantartók, felelősek az idegsejtnyúlványok végén lévő szinapszisok mennyiségének szabályozásáért is, vagyis az új idegi kapcsolatok kialakításában is nagy szerepük van. Ez azt jelenti, hogy ha rosszul működnek, többek között az új emlékek elraktározása is megváltozik az agyunkban. Azt láttuk, hogy a koronavírusos fertőzés hatására a gliasejtek egy része komoly gyulladásos állapotba került, más részük elhagyta a normális működési helyét, megint más részük elpusztult.
Milyen következménye lehet ennek?
A Covid-19-cel társuló gyulladás az erek felől, az agykamrák mellett vagy az agyi állományban is számos helyen kialakulhat. Anatómiailag hamarabb és könnyebben eléri a szaglógumó területét és az agyidegeket is, ezért jelentkezik sokaknál íz- és szaglásvesztés. Egyébként szinte véletlenszerűnek tűnik, milyen funkciók érintettek egy betegben, ezt sok tényező befolyásolja, amit még nem ismerünk. Mivel a gyulladás az erekre is hat, az a vérellátás zavarain keresztül elég kiterjedt következményekkel jár az agyra nézve.
Az agy számos területe érintett, és ennek mértéke az adott agyterületek esetén betegenként nagyon eltérő lehet, így a tünetek is sokfélék lehetnek.
A kialakuló betegségállapotot ezen felül az is befolyásolja, hogy az illetőnek milyen a kórtörténete. Például a már korábban fennálló érrendszerrel összefüggő betegségek – mint a diabétesz, a magas vérnyomás, érelmeszesedés, a magas vérzsír-szint – nemcsak az akut betegséget súlyosbíthatja, hanem úgy néz ki, az agyban az erek és a mikrogliasejtek gyulladásos állapota is fokozottabb lesz. Tehát a krónikus betegségek hatnak az akut és a poszt-Covid neurológiai következményeire is. Hosszú távon pedig a gyulladásos folyamatok elhangolódása és az agyi gliasejtek diszfunkciója miatt sérülhetnek az idegsejtek, azok rostjai, szinapszisai is.
Fotó: Dr. Dénes Ádám
De maguk az idegsejtek eleinte nem sérülnek ebben a folyamatban. Ha időben észrevesszük, tudunk tenni az ellen, hogy az idegsejtek maradandó károsodásával véglegessé váljon egy ilyen állapot?
A legnagyobb gondot az jelenti, hogy bármilyen korán is vesszük észre ezt a patológiát egy betegben, sajnos egyelőre nem nagyon tudjuk, hogyan kezeljük. Ez más krónikus betegségekben is fontos kérdés, ott is ugyanez a probléma, mert ezek lefolyásában is látunk gyulladást a szervezetben, illetve gyulladásos elváltozásokat az agyban.
De idővel fogjuk tudni kezelni ezt a problémát?
Ehhez legalább két tényezőre lenne szükség. Kellenének olyan képalkotó eljárások vagy a vérből egyszerűen mérhető biomarkerek, amelyek az agyi elváltozást időben megmutatják az adott betegben, még mielőtt a tünetek megjelennek. Ezek egy része ma elérhető, de nagyon drágák és túl komplexek a tömeges alkalmazáshoz. Ha ez idővel változik is, jelenleg nincs eszközünk kezelni a gondokat. Tudnunk kellene befolyásolni a gyulladásos és degeneratív folyamatokat, hogy megelőzzük a maradandó idegrendszeri károsodás kialakulását – sajnos erre nem nagyon vannak hatékony eljárások, terápiák.
A gyulladáscsökkentő szerek nem segíthetnek?
Az a baj, hogy az ilyen, tradicionális szerek, mint a szteroidok is, úgy működnek, hogy mindig valamilyen gyulladásos anyag termelését csökkentik, de ezzel eltolják más anyagok egyensúlyát, amelyek szintén szabályozzák a gyulladásos folyamatokat. Régóta ismert, hogy az idegrendszeri betegségekben ezek hatása ellentmondásos. Bizonyos betegeknél például működhet a szteroid ideig-óráig, de hosszú távon inkább káros, mint hasznos. Pont azért, mert nem a gyulladást magát kellene csökkenteni, hanem ezeknek a gyulladásos folyamatoknak a szabályozását kellene visszahúzni egy egyenes, jó pályára. Emellett a Covid esetén közben egy immunreakció is zajlik a fertőzés gátlására, tehát figyelni kell arra is, hogy ezt ne csökkentsük a gyulladás csökkentésével. Jelenleg nincs olyan szent Grál, amelyik ezeknek a szempontoknak megfelel.
Van arra statisztika, hogy a fertőzöttek mekkora részét érintik a poszt-Covidos idegrendszeri tünetek?
Ez függ az egyes variánsoktól, a hullámok lefolyásától, az átoltottságtól, magától a populációtól, és a fertőzöttek általános egészségi állapotától is. Azt tudjuk, hogy az esetek több mint felében tapasztalható valamilyen idegrendszeri tünet az akut szakaszban. Ilyen a szédülés, fejfájás, íz- és szaglásvesztés, memóriazavar, súlyosabb esetekben – és szerencsére sokkal ritkábban – rohamok vagy kóma. A vegetatív idegrendszeri zavarok szintén érintik a betegek egy jelentős részét, az izzadástól, látászavartól a keringési zavarokon át a bőrt és izmokat érintő tünetekig, hiszen ezek az idegkötegek is sérülhetnek. Más kérdés, hogy ezeknek a tüneteknek hány százaléka marad meg, ha egy beteg felgyógyult.
Van összefüggés a betegség súlyossága és a poszt-Covid tünetek jelentkezése között?
Az idegrendszeri panaszokat okozó poszt-Covid nem függ össze az akut betegség súlyosságával, néha banális tünetek után hosszú hónapokig küzd az illető az idegrendszeri szimptómákkal.
Előfordul, hogy egy gyerek, aki szinte meg se érezte a fertőzést, utána egy évig szenved fejfájástól, memóriazavartól vagy viselkedészavaroktól.
Ennek az lehet az egyik oka, hogy hiába védekezik hatékonyan a vírus ellen a szervezet, ezek a sok szervet érintő gyulladásos folyamatok megindulnak. Ráadásul úgy tűnik, hogy bár az omikron sokkal kevésbé okoz súlyos betegséget, tehát alacsonyabb a halálozási aránya, a poszt-Covid szindróma közel ugyanolyan arányban jelenik meg ennél a variánsnál is. Ezen felül azt is látszik, hogy mind az akut betegségben, mint a poszt-Covidban az agyi érintettség okozhat olyan tüneteket, amelyek látszólag a légzéshez vagy a keringéshez köthetőek, pedig valójában nemcsak a légzőszervek vagy a szív érintett ilyenkor, hanem az ezeket szabályozó agyi központokban keletkezik gyulladás, megzavarva e funkciók normális működését.
Ezért fordult elő annak idején, hogy olyan betegnek omlott össze hirtelen a légzése, akinek a tüdeje látszólag nem is volt olyan rossz állapotban?
Igen, ez lehetséges, és ugyanez érvényes a keringési zavarok egy részére is. Ha hosszú távon fennáll egy ilyen típusú idegrendszeri gyulladás, akkor az végül az egész szervezetre hatással lesz, hiszen például az általános keringési vagy vegetatív idegrendszeri zavar révén számos szerv vérellátása, funkciója romlik.
Hosszú távon enyhülnek az idegrendszeri tünetek?
Igen, a nagy részük szerencsére javul. És a regeneráció lehetősége is megvan, ha nem történik maradandó idegi károsodás az adott agyterületeken, akkor van esély arra, hogy az idegrendszer a plaszticitása miatt újra tudja építeni bizonyos hálózatait. Csak egyelőre nem tudjuk lerövidíteni ezt az időszakot és sok esetben a regeneráció sem teljes.
Számolni kell azzal, hogyha ezek a folyamatok véget is érnek, a demencia kialakulásának kockázatát növelik, és esetleg évtizedekkel később szembesülünk egy ilyen hatással?
Ez egy intenzíven kutatott terület jelenleg, és erre még nem tudunk pontos választ adni. Ha az idegrendszerben gyulladásos vagy degeneratív változások zajlanak, akkor annak önmagában is hatása lehet a hosszú távú idegrendszeri működésre. De lehet, hogy ezen belül speciálisan a Covid által generált folyamatok a demenciának bizonyos formáit serkenteni fogják, míg más betegségekkel nem mutatnak majd kapcsolatot. Persze, a következmények függnek attól is, hogy az adott páciensnek milyen típusú krónikus betegségei vannak, hány éves, milyen az életmódja stb. Azonban azt valószínűsíthetjük, hogy
a demencia szempontjából egy komoly kockázati faktor lesz a Covid és a poszt-Covid.
De csak sok év múlva látjuk majd ezt pontosan. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy nemcsak a gyulladás, de bizonyos betegeknél maga a vírus is jelen lehet az agyszövetben akár hónapokon keresztül. Ez megint tolhatja maga előtt ezt a gyulladásos választ, tehát még hosszabb távú kifutása lesz a folyamatnak. Erről jelenleg nagyon kevés klinikai adat van, hiszen kevés módszerünk van arra, hogy élő ember agyszövetében kimutassuk a vírust.
Az oltás valóban segít a poszt-Covid leküzdésében?
Az biztos, hogy segít megelőzni, elsősorban a súlyos lefolyású betegséget, de a hosszan tartó tüneteket is.
Vannak betegek, akiknél a fennálló poszt-Covid tünetek is javulnak az oltást követően.
Ennek hátterében az állhat, hogy az oltás okozta akut gyulladás után olyan szabályozó immunfolyamatok indulnak meg, amelyek segítenek kordában tartani az elhangolódott gyulladásos folyamatokat és segíthetik a regenerációt.
Végeztek egy másik kutatást is, amelynek során arra jutottak, hogy különféle, gyulladásos krónikus betegségek, mint a cukorbetegség, szintén megváltoztatják a gliasejtek működését, és ez mentális betegségek kialakulásához vezet. Mit tehet az, aki tartós betegséggel küzd, hogy ezt megelőzze?
A gliasejtek megváltozott működése nagyon sok, különféle betegségben lehet kóroki tényező. A depresszió kialakulásában látszik például, hogy bizonyos gyulladásos faktoroknak a szintje emelkedett – nem olyan mértékben, mint egy éppen zajló, fertőző betegségben, de
ha alacsonyabb szinten éveken át jelen vannak ilyen faktorok, az szép lassan áthangolja az agy működését.
Ezeket a folyamatokat összefüggésbe lehet hozni mentális betegségekkel is, például skizofréniával. Sajnos a kivédésükre jelenleg nincsenek jó megoldások. Az azonban biztos, hogy majdnem minden típusú idegrendszeri hanyatlás vagy a depresszió megelőzésében, lassításában nagyon sokat számít az életmód, a fizikai és szellemi aktivitás fenntartása. Sajnos az idegrendszeri degeneratív elváltozások mechanizmusainak lényegét még nagyon kevéssé értjük, ezért bizonyos esetekben
a szellemi hanyatlás ellen a testmozgással hatékonyabban lehet védekezni, mint gyógyszerekkel.
De természetesen ez nem jelenti azt, hogy ne lenne szükség hatékony gyógyszerekre, sőt. Reméljük, hogy ebben történnek jelentős előrelépések a közeljövőben.
Ajánljuk még:
Narancsos, kakaós, szalalkális sütemény
Vaníliás koszorú
Füge csatni ajándékba
