Család

Szülők és gyerekek rémálma: fogorvos, védőoltás, vérvétel – Hogyan kezeljük a helyzetet?

A fogorvos sok gyerek számára mumus, pedig lefogadom, az esetek túlnyomó többségében csak mi tesszük a bogarat a fülükbe. Mert hát, valljuk be, a fogorvosi látogatás, a vérvétel nekünk sem a kedvenc elfoglaltságunk, és nagyon könnyű az összes félelmünket, szorongásunkat ráragasztani a gyerekekre. Ha azonban egészen pici kortól kezdve pozitív élményeket is társítunk az összes ilyen kellemetlen beavatkozás mellé, megkönnyítjük mindenki helyzetét.

Szeretjük vagy sem, a fogorvos látogatása elkerülhetetlenül fontos az egészséges fogak és a jó szájhigiénia fenntartása érdekében. Ugyanígy muszáj beadatni a kötelező védőoltásokat, és időnként az is előfordulhat, hogy a gyerekünktől vért kell venni egy kivizsgáláshoz. Ha tudatosan készítjük fel minden ilyen helyzetre, könnyebb lesz az élmény feldolgozása.

Szakemberek szerint az első fogászati látogatást legkésőbb egyéves korig illik megejteni, míg mások szerint az első tejfogak kibújásakor érdemes megmutatni a gyereket egy fogorvosnak. Tévhit, hogy a tejfogak ápolása nem olyan fontos, mert úgyis kiesnek. Ha ugyanis szuvasodni kezd, az a maradó fog csíráján is képes sérülést okozni, így később problémák lehetnek vele.

A legelső vérvétel már a gyerekek születését követően megtörténik, és utána is kérheti az orvos indokolt esetben. Ezenfelül a gyerekek rendre kapnak kötelező védőoltásokat, és az ajánlott vakcinákat is érdemes lehet beadatni, például a kullancsok okozta betegségek ellen védő dózisokat. 

Szülőként maradjunk nyugodtak

Bármilyen beavatkozás is várjon a gyerekre, a legfontosabb, hogy szülőként képesek legyünk megőrizni a hidegvérünket. A gyermekek megérzik a szorongásunkat, ezért, ha tudjuk magunkról, hogy képtelenek lennénk higgadtan kezelni a helyzetet, kérjünk meg egy családtagot, kísérjen el bennünket.

Készítsük fel a gyereket

Az életkorának megfelelően beszélgessünk el vele arról, hová megyünk, miért van szükség a beavatkozásra, és mi fog történni. Kerüljük a negatív és ijesztő szavakat, de ha várhatóan lesz fájdalom, arra érdemes felkészíteni a gyereket. Ez a vérvétel esetén mindenképp szükséges, mert az egy hosszan tartó fájdalom, egy kisgyerek pedig megszokta, hogy ha jelzi, fáj valami, az általában abbamarad. Ebben az esetben azonban folytatódik még elég hosszan, ami végtelen elkeseredéssel tudja eltölteni a kicsiket, némileg csalódottsággal is, hogy miért nem érti meg már itt senki sem, milyen rossz ez, miért nem hagyják már abba. Ráadásul közben egy helyben kell maradni, általában a nővérkék is elég feszültek, nehogy még nagyobb sérülést okozzon magának a gyerek tiltatkozás közben. Ezt az idegességet persze a kicsi is érzi, és így még nehezebb nyugodtnak maradnia. Hogyan várhatjuk el tőle ezt, ha mi is idegesek vagyunk?

Tehát erre sajnos eléggé fel kell készíteni előre.

Ne mondjuk, hogy ne sírjon, sokkal célszerűbb ezt megengedni: sírhat, viszont arra kérjük, hogy majd ne mozogjon, ne tiltakozzon.

Ezt egyébként meg lehet az ápolónővel is beszélni adott esetben, sokkal rosszabb érzés a gyereknek, ha tiltják a sírástól, hiszen ez azt üzeni, semmibe vesszük az érzéseit. Még rosszabb, ha meg is hazudtolják az érzéseit, nem érdemes azt mondani, hogy ez nem is fáj, meg katonadolog, hiszen ez egyáltalán nem igaz. Ezzel az irántunk, továbbá az orvosi beavatkozások és a helyzet iránti bizalmát is tönkretesszük. Hosszút távon jobban járunk, ha elismerjük, mekkora hőstett ezt kibírni. Van egyébként egy jó hírünk is a vérvétellel kapcsolatban: onnantól kezdve az oltás smafu lesz, meg fogja állapítani a gyerek, hogy ja, hát ez rövid szuri, ilyen bármikor jöhet, csak a hosszú ne legyen.

A fogorvos egy másik helyzet, ha látjuk, hogy a gyerek fogai rendben vannak, és csak szűrővizsgálatról van szó, az legyen a kiindulópont, milyen szerencsések vagyunk, amiért ismerjük a doktor bácsit vagy nénit, mert segít majd egészségesnek maradni. Ha a gyereknek lyukas foga van, az megint egy nehezebb helyzet, szintén nem érdemes elhallgatni az igazságot, mert az nagyon gyorsan ki fog derülni. Itt is fontos hangsúlyozni, hogy minél nyugodtabb, annál hamarabb véget ér a beavatkozás. Érdemes lehet szoborjátékot bevezetni, és azt előtte otthon gyakorolni:

adott jelre szoborrá kell merevedni, és nem szabad mozdulni.

Később elmagyarázhatjuk, hogy ezt kell tenni a fogorvosi székben is, és nagyon ügyes lesz, ha ezt kibírja.

Ha a gyerek még kicsi, játsszunk vele orvosos szerepjátékot, ahol kipróbálhatja mind az orvos, mind a beteg szerepét. Lépésről lépésre játsszuk el, mikor mi fog történni. Ösztönözzük arra, hogy feltegye a kérdéseit, és segítsük az érzelmei kifejezésében.

Ne a kezelésre menjünk el először

Sokkal kevesebb stresszt jelenthet az első, beavatkozással is járó látogatás, ha van lehetőségünk már azelőtt szétnézni az orvosi rendelőben. Vigyük el a gyereket csak úgy, lássa az épületet, a várót, hátha még a doktor néninek vagy bácsinak is tud integetni. Ha a nagyobb testvérnek van szüksége kezelésre, érdemes a kicsit is magunkkal vinni, hogy ismerős legyen a közeg, amikor rá kerül a sor. Az első fogorvosi vizitet követően rendszeresen nézessük meg a gyerekek fogait. Ezzel nemcsak ők fognak hozzászokni a fogászati szűrésekhez, de időben el lehet kapni, és gyorsan orvosolni az esetlegesen kialakuló problémákat.

Ugyanakkor arra édemes figyelni, különösen vérvétel esetén, hogy az előttünk járó gyerek sírása kihallatszik a rendelőből. Nagyon izguló, stresszes gyerek esetében lehet, jobb kívül várakozni, hiszen nagyon ijesztő, ha egy másik gyerek sír.

 

Keressünk gyerekbarát orvost

A gyermekfogászati rendelőket a kis páciensek igényei szerint rendezik be, még játszósarok is lehet, amely eltereli a gyerekek figyelmét a helyszínről. A kicsikre szakosodott fogorvosok jobban tudják kezelni az életkori sajátosságból felmerülő helyzeteket, és nagyobb a valószínűsége, hogy csemeténk kipróbálhatja a fogorvosi székkel való liftezést is. Egyszóval egy gyerekfogorvos fel van készülve a helyzet kezelésére, de jó ötlet körbekérdezni, és olyan fogorvost keresni, aki híres arról, milyen jól bánik a gyerekekkel. Ezt a vérvétel, vagy egyéb fájdalmas kezelések esetén is meg lehet próbálni.

Ha a gyerek már nagyobb, megkérhetjük a fogorvost, hogy a kezelés alatt folyamatosan magyarázzon el minden lépést, mit és miért csinál, sőt, akár az eszközöket is megmutathatja előre, mivel fog majd dolgozni.

Legyen nálunk figyelemelterelő eszköz

A kedvenc plüss vagy játék ilyenkor életmentő lehet, mindegy, hogy a fogorvosi székben ül a gyerek vagy a tűszúrásról kell éppen elterelni a figyelmét. Egyébként pedig a plüssállatnak is szüksége lehet kezelésre, az orvos akár kezdhetne vele is.

Motiváljuk a gyereket

Nem is férhet hozzá kétség, az orvosi beavatkozás után ők a hősök.

Jöhet a jutalom, legyen bármi is az.

Mi egyszer egy icipici babát vettünk vérvétel után a négyéves lányunknak, a mai napig emlékszik rá.

Tanítsuk meg a megelőzésre is

Bár a rendszeres fogászati ellenőrzés és az időnként szükségessé váló vérvétel vagy kötelező védőoltás nem kerülhető ki, sokat tehetünk a megelőzésért is. Tanítsuk meg a gyerekünknek a megfelelő szájhigiénés szokásokat, tanuljon meg alaposan fogat mosni, és legyen tisztában azzal, miért van erre szükség. Beszélgessünk sokat a kiegyensúlyozott és változatos táplálkozásról és a rendszeres mozgásról is, amelyek mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a szükséges tápanyagok bekerüljenek a vérbe, és a gyerekünk egészséges maradhasson.

Ajánljuk még:

Ettünk „egy szikrát” reggelire, és egész napra elegendő tűz gyúlt bennünk

„Addig nem tudsz megtanulni főzni, amíg nem tudod megmondani kóstolás alapján, hogy mi van az ételben” – ebben a szellemiségben kezdtem el kísérletezni a fakanállal nagyanyám konyhájában. A „tudd, hogy mit eszel!” még az én gyermekkoromban is alapvető nevelési elv volt, nemcsak az előttem járó nők generációi kezdték így a konyhaművészet felfedezését. Az íztudatosság valójában önismereti és kultúraismereti kérdés: identitásunk egyik építőköve. Szorosabb kapcsolatunk van a világgal érzékeinken keresztül, mint bármilyen racionális magyarázat által – a régiek számára ez természetes volt, és jó volna, ha az ízfokozók és gyorséttermek világából visszatalálnánk a természetes ízekből szőtt épeszű élethez. Önmagunkhoz.