Végleg megérkezett a tavasz, be sem lehet zavarni minket az udvarról. A fejlődés szemmel látható (mindkettőnkön), úgyhogy elő is kotortam az évek óta fel sem húzott focicsukámat – ilyen komoly apa-fia meccseket már nem lehet papucsban játszani! Rendezünk futóversenyeket is, ezeken – viccen kívül – semmi esélyem: ez a gyerek 16,5 kilónyi színizom, egy kültelki Usain Bolt.
Azt, hogy mi a tavasz, újabban babcsíráztatással tudom szemléltetni az ovisomnak, roppant lelkesen gondozza a napról-napra egyre szebb palántákat. És nagyon úgy néz ki, hogy hamarosan meg kell kezdenünk a grillszezont is, ugyanis a fiatalember napi szinten „gyújt tüzet”, egyelőre csak játékból, de a gyújtósnak való gallyak és a nagy hasábfák közti különbséget már mantraszerűen ismételgeti.
Zajlik az óriási húsvéti készülődés is, a nyuszik és tojások különféle festendő-ragasztandó verzióival, de az ünnep így is szomorkás és értelmezhetetlen lesz: nem lehet meglocsolni a nagyit…
Bánatunkban faljuk a csokit rendületlenül.
És ha már itt tartunk, elkezdődött a felkészítés a hiánygazdaságra: a napi édességmennyiséget kiporciózva, saját magának beosztva fogyasztja el a nagyfiú.
Ez persze a véges készletek mellett legalább annyira szól arról is, hogy meg kell enni a kevésbé kedvelt ételeket is.
A kisebbik gyermekről eddig keveset írtam, nem véletlenül. Most még abban a korban van, hogy gyakorlatilag anya meghosszabbításaként működik, főleg kajaszempontból. De ez elkezdett megváltozni, legnagyobb örömömre. Már kísérletezhetünk mindenféle tápszerekkel, gyümölcspürékkel, és a kanalas traktálásból én is ki tudom venni a részem – ez új szintre emeli a kapcsolatunkat, nagyon vártam már ezt a szakaszt.
A kicsinek tesz a leginkább jót, hogy mindannyian együtt vagyunk, így még szorosabban tud kötődni a bátyjához is. Már saját kis játékaik vannak, amik leginkább arra futnak ki, hogy a nagy hogyan tudja őt megnevettetni. A tesó a babamasszázsban és a fürdetésben is aktívan részt vesz, ezzel nagyon jól kiküszöbölhető az alapból, természetes módon meglévő féltékenység is.
A baba fejlődésére kifejezetten pozitív hatással van, hogy a látóterében van egy hozzá méretben egész közel álló emberi lény is. Miközben megpróbálja utánozni, szépen megugorja a fejlődés lépcsőit is: kúszni például sokkal korábban kezdett el, mint anno a nagytesó. És minél gyorsabban fejlődik, annál közelebb kerül az az időpont, amikor már komolyabb dolgokat is tudnak együtt játszani.
Remélem, az első „igazi” közös játékra már az önkéntes karanténon kívül kerül sor...
További cikkek a témában:
VARÁZSSZAVAKRÓL, AMELYEK EBBEN AZ IDŐSZAKBAN ÖSSZEKOVÁCSOLHATJÁK A CSALÁDOT
ÍGY NE FULLADJON BOTRÁNYBA AZ EGYÜTTLÉT – KONFLIKTUSKEZELÉSI KARANTÉNKISOKOS
NÉHA JÖN A MÉZGA CSALÁD-TÍPUSÚ KÁOSZ, DE VANNAK ELŐNYÖK – APUKARANTÉN, 1. RÉSZ
