„Mama, ne kommentelj a képem alá!” – avagy hogyan tanítsuk az idősebbeket a felelős internethasználatra?

„A digitális média nagyon sok pozitív változást hozott az életünkbe, klassz lehetőségeket ad arra, hogy a hétköznapokban sikeresebbek legyünk, de rengeteg problémát és kockázatot is szül, amit meg kell próbálnunk valamilyen módon kezelni” – meséli Guld Ádám médiakutató, kommunikációs szakember, a PTE habilitált egyetemi docense, aki a különböző generációk kommunikációs- és médiahasználati szokásaival foglalkozik. És valóban, minden korosztály megvívja a maga harcait az internettel, miért maradnának ki belőle a „baby boomerek”, akik 1946 és 1964 között születtek, illetve a „csendes generáció” tagjai, akik 1945 előtt születettek? Ez a téma már csak azért is fontos, mert a 2022-es NHMH- adatok alapján a 65 év feletti lakosság (1,9 millió fő) 34 százaléka már internethasználó.

Mama és a kommentelés

Emlékezzünk csak vissza a saját, kellemetlen Facebook-posztjainkra tíz évvel ezelőttről! Akkor még azt hittük, hogy a másik üzenőfalára írni milyen menő, ahelyett, hogy privátban kerestük volna meg őt. Ez jutott eszembe, amikor arról beszéltünk interjúnk során: a nagyszülők sokszor kéretlen kommentelésbe, fotómegosztásba kezdenek a közösségmédia-platformokon, mert nem érzékelik azt a kulturális szabályrendszert, amit a fiatalok igen. A tinédzsereket ki lehet kergetni a világból a fotók alatt hagyott „jaj de cuki vagy, picikém” típusú megjegyzésekkel, ilyenkor jellemzően parázs viták pattannak ki a családban, néhány helyen aztán a nagyszülő inkább nem is kommentel többet, csak csendben figyeli tovább az eseményeket.

Ebből következik újabban a tipikusan az idősekre jellemző közösségi média felhasználói típus,

ezt a kutatók „leselkedő” magatartásként azonosítják.

„Ez egy kicsit pejoratívnak tűnik, de valójában csak arról van szó, hogy a kommenteléstől, lájkolástól eltiltott nagyszülők már nem mernek semmit sem csinálni a közösségi médiában, de van egy Facebook-profiljuk, amin keresztül mindent látnak és hallanak, és egyfajta külső nézőpontból követik az eseményeket” – magyarázza a kutató.

Fontos tehát a tapintatosság és a türelem, látnunk kell, hogy az idősebb generációk teljesen más kulturális közegben, egy egészen más technológiai környezetben nőttek fel, és már csak az életkorukból kifolyólag is sokszor lassabban tudják megismerni és elsajátítani ezeket az új működési lehetőségeket.

Az elutasító, a funkcionális és a szórakozó

Alapvetően kétféleképp viszonyulnak az idősek az internethez és a technológiai újításokhoz. „Az egyik csoport tagjait távolmaradóknak, konzervatív médiafogyasztóknak tekinti a szakma, ők ragaszkodnak a korábbi médiafelületekhez és -formátumokhoz. Sokszor megfogalmazódik bennük a kérdés, mi szükség van ezekre, hiszen ők is felnőttek úgy, hogy ezek nem voltak használatban, és mégis boldogok voltak. Náluk nem látni okostelefonokat, nincs otthon számítógép és nem a Facebookon kívánnak boldog születésnapot. A másik csoport az ellentéte ennek, ők médiajártassággal vagy digitális írás-olvasás tudással rendelkező idős emberek, akik minden újdonságra nyitottak, szívesen veszik használatba az új eszközöket és sokszor felismerik azt, hogy ezek segítségével a saját életüket is könnyebbé, praktikusabbá tudják tenni” – mondja a szakember. Ő a saját édesanyját hozta fel példaként az utóbbi társaság szemléltetésére, aki 74 évesen is tökéletesen eligazodik az online világban. „Felismerte azt, hogy a bankoláson, biztosításkötésen, vásárláson át sokmindent praktikusan otthon is elvégezhet, és ezek mind olyan tevékenységek, amelyek neki örömet, sikerélményt adnak, hiszen azt éli meg, hogy csatlakozni tud a mai modern világhoz és ki is tudja használni annak előnyeit.”

Az internetet aktívan használó időskorúakat is tovább bonthatjuk két csoportra, egyik felük „funkcionálisan tudja használni a digitális médiát ügyintézésre, az élete megkönnyítésére, mint amilyen feladat az időpontfoglalás az orvosnál, termékek megrendelése, az EESZT használata. Mögöttük mélyebb digitális jártasság van. A másik felüknek az internet viszont jobbára szórakozást, önfeledt időtöltést jelent, az ügyintézést továbbra is a való életben, offline viszik véghez.”

Kényszer

De nemcsak a mindennapi élet megkönnyítése és a szórakozási lehetőségek motiválják a baby boomer-generáció tagjait arra, hogy kihasználják az internet nyújtotta lehetőségeket: „Manapság az úgynevezett atomizált családok korszakát éljük, ez azt jelenti, hogy a családban, mint legkisebb egységben legfeljebb apa, anya és gyerekek vannak, a nagyszülők már nem ugyanazokban a háztartásokban élnek, sőt, sokszor nem is ugyanabban az országban.

Nagyon sok magyar család szakadt szét az elmúlt évtizedekben

és az itthon maradt nagyszülőknél egyfajta kényszerként jelentkezik, hogy ha továbbra is szeretnék tartani a kapcsolatot a rokonsággal, az unokákkal, akkor meg kell tanulniuk az internet nyújtotta lehetőségekkel élni” – magyarázza Guld Ádám.

Milyen veszélyek leselkednek az idősekre?

Persze nem csak szép és jó dolgok várnak minket a világhálón, a tapasztaltabb netezőknek ezt mondani sem kell, de  azoknak útmutatásra van szükségük, akik jóhiszeműen állnak a kérdéshez: a legfiatalabbak és a legidősebbek. „Tapasztalataink szerint a fiatalok médiajártasságának oktatása sokkal előrehaladottabb, mint az időseké, és az utóbbi csoportra vonatkozó programok a mai napig is csak kis számban vannak jelen” – hívja fel a figyelmet a médiakutató, hozzátéve, hogy erre tényleg érdemes hangsúlyt helyezni. „Az idős emberek jellemzően sokat vannak egyedül, és ezt az időt gyakorta a média társaságában töltik el.

A média sokszor kiváltja a közvetlen társaságot,

így ha valakinek nincs gyakran jelenlévő családtagja, nincsenek könnyen elérhető barátai, ismerősei, akikkel tudna beszélgetni, akkor a médiaplatformok válnak a szociális élet helyettesítőjévé.”

Azért is vannak nagyobb veszélyben az idősebbek az interneten, mert alapvetően máshogy állnak a médiához, mint az őket követő generációk. Előbbiek még egy olyan környezetben szocializálódtak – itthon és külföldön is –, ahol a média fölött még működött minőségi kontroll, és többnyire igaz volt, hogy „amit a médiában láttam és hallottam, az így is van”. Ha mégsem így volt, mint a szocializmus idején, azt akkor is dekódolni voltak képesek. Ma azonban bárki le tud írni bármit, és egészen más jelekből lehet észrevenni, ha egy-egy szöveg hiteltelen. Ezenfelül olyan képmanipulációs eszközök állnak rendelkezésre, amelyek állóképeket és mozgóképeket is tökéletesen meg tudnak másítani. Problémás, hogy ezek a hátterét és veszélyét az idősek nem ismerik. Egyrészt ki vannak téve az álhíreknek, könnyen elhiszik a téves információkat, másrészről a konkrét visszaéléseknek, csalásoknak is gyakran áldozataivá válnak” – hangsúlyozza a szakértő.

Mik is ezek a visszaélések, amiknek bárki áldozatul eshet, de főleg idősek és a kevésbé gyakorlott internetezők a veszélyeztettek?

• A hamis e-mailek, amelyek teljesen úgy néznek ki logóstól-dizájnostól, mintha egy banktól, közszolgáltatótól érkezett hivatalos levelek lennének, és tartozáskiegyenlítésre, személyes adatok megadására szólítanak fel.
• Az unokázós csalások, amelyek a világhálón is jelen vannak.
• A Facebook-üzenetek, miszerint „egy ismeretlen hozzátartozónk nagyobb összeget helyezett el egy külföldi bankban a nevünkre, majd elhalálozott, és az üzenetküldő szeretné felvenni velünk a kapcsolatot, hogy az örökséget át tudják utalni”. De olyanra is van példa, ahol konkrétan valaki segítséget kér, mondván „itt ragadtam egy távoli országban, a gyerekeimhez kellene hazamenni és nincs nálam készpénz, téged találtalak meg, segíts rajtam”, és még ezerféle módja van az idősek megtévesztésének és jószándékuk kihasználásának.

A kamu e-mailek ellen a legjobb védekező módszer, ha megnézzük az e-mail cím végét, amelyről a levél érkezett. Ha nem „hu”, hanem „com”, „eu” vagy bármilyen más végződést látunk, miközben magyar szolgáltatótól „keresnek” minket, egyértelműen adatcsalásról, rablásról van szó. Ugyanígy árulkodó lehet a téves nyelvhasználat, a magyartalan megfogalmazás és a durva helyesírási hibák, mivel az ilyen üzenetek általában fordítóprogramok segítségével, automatikusan készülnek. Ne adjunk meg semmilyen adatot, és ne kattintsunk linkekre sem!

Facebookon pedig soha nem fog senki minket megkeresni hirtelen örökséggel vagy bajbajutással kapcsolatban, pláne nem egy idegen, ezt is tartsuk észben.

Hogyan és ki tanítsa az időseket?

Ha azoknak is meg kellett tanulni a felelős internethasználatot, akik beleszülettek, miért ne kellene „a többieknek” is? Guld Ádám elmondása szerint vannak olyan programok hazánkban, akár a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság, akár állami és EU-s intézmények részéről, amelyek az idősebb generációkat célozzák, de ezek sajnos nem mindig jutnak el elegendő emberhez. Ezért nagy felelősség hárul a családtagokra, barátokra, ismerősi körre: főleg a családoknál jelenik meg az úgynevezett fordított szocializáció, ami azt jelenti, hogy a fiatalok kezdik az időseket tanítani. „A saját kutatásaimból rengeteg ilyen példát tudok mondani, amikor a nagymama arról számolt be, hogy ő a kisunokájától tanulta meg, hogyan kell a számítógépet bekapcsolni, a Facebookon megnézni valakinek a posztját.”

Ennek előnye, hogy közel hozza egymáshoz a generációkat, közös témát, ráadásul sikerélmény ad mindkét félnek. „Ez egy nagyon izgalmas együttműködés lehet a különböző korcsoportok között, és van rá egy nagyon szép szakkifejezés:

a generációs tudástranszfer”.

Tehát ha észrevesszük, hogy az idősebb családtagok ismerkednek az internettel és a technológiával, érdemes bekapcsolódni a folyamatba és segíteni: „A legcélravezetőbb az állandó párbeszéd ezekről a témákról és problémákról. Kérdezzünk rá, hogy érzékelnek-e valamilyen gondot, tapasztaltak-e veszélyeket, kerültek-e a kapcsolatba olyan idegenekkel, akik nagyon agresszíven próbálnak barátkozni vagy adatokat megszerezni tőlük. A beszélgetésnek örülnek is, mi pedig a megfelelően elhelyezett tanácsokkal tudjuk őket segíteni.”