Család

Így oldd meg azt a plusz egy hetet: ötletek az otthon maradóknak

Eddig sem volt túl egyszerű megoldani a téliszünetet azoknak, akik kötött munkaidőben, nem túl nagy rugalmasság mellett dolgoznak. Idén is rátettünk erre egy lapáttal: plusz egy hetet kell valahogy megoldani, ráadásul lehetőleg úgy, hogy a szünetről ne a fejfájás és a viták emlékképe maradjon meg bennünk.

Szerencsére egyre többen követik annak a két II. kerületi művelődési központnak példáját, akik „Kultnapközit” szerveznek a plusz egy hetes otthonmaradásra azoknak a gyerekeknek, akiknek szülei nem tudják megoldani a meghosszabbított „gyerekfelügyeletet”. Kártyajátékokkal, társasjátékokkal, rejtvényekkel és kézimunkázási lehetőséggel, továbbá internetsarokkal készülnek a fiataloknak, hogy minél gazdagabban tölthessék az itteni napokat. 

De a jó példa ellenére így is rengeteg olyan családról tudunk, akiknek a mai napig nyitott kérdés, hogyan oldják meg az új év első heteit. Mert megoldásra váró feladat van bőven: ki vigyázzon a gyerekre ott, ahol nincs nagyszülő, és apuka, anyuka is dolgozik? Mikortól hagyható rá a nagytestvérre a kistesó, és egyáltalán hogyan tehetjük minél békésebbé, kellemesebbé az együtt töltött túlórákat ebben a kivételes helyzetben – nehezített terepen?

Lehetőségek azoknak, akiknek dolgozniuk kell

Az első és legfontosabb: ne legyünk restek kérni! A legszerencsésebbek persze azok, akiknél a nyugdíjas nagyszülők be tudnak segíteni, de sajnos egyre ritkább az ilyen. Tehát marad a barátnő, távolabbi rokon, keresztszülő, jó szomszéd. Ha időben megpróbálunk segítséget kérni, és vannak olyanok a környezetünkben, akikben meg tudunk bízni, akkor jószívvel rájuk bízhatjuk gyermekeinket mindaddig, amíg bennünket szólít a kötelesség.

Nem árt ismerni a lehetőségeinket sem, ugyanis ha gyermekünk, gyermekeink 16 évnél fiatalabbak, akkor jogosultak vagyunk pótszabadságra a munkahelyünkön. Így ha nem használtunk el minden napot év közben, és kihasználjuk a plusz napokat, akár még meg is oldhatjuk azt az egy hetet, ha máshogy nem: felváltva. 

És végül ott vannak a napközik, ad hoc táborok. Ahogy az a bevezető példájában is látható: vannak olyan intézmények, amelyek azonnal reagáltak a kialakult helyzetre, és a nyári szünetek mintájára egész napos napköziket szerveztek a dolgozó szülők gyerekeinek. Érdemes érdeklődnünk a helyi önkormányzatnál, hátha már nálunk is van ilyen lehetőség, csak mi nem tudunk róla.

Téli táborok tucatjaira lehet beíratni a gyerekeket, a legkülönfélébb érdeklődési köröknek megfelelően:

korcsolyázhatnak, táncolhatnak és kézműveskedhetnek, kihasználhatjuk a fejlesztő központok által kínált lehetőségeket, de olyan extrém programokat is választhatunk gyermekeinknek, mint a kolbásztöltés, fafűrészelés vagy lovaskocsikázás. 

(Csak) elsőre furcsa ajánlónk azoknak, akik otthon maradhatnak

Arra gondoltunk, hogy mivel az elmúlt hetekben már számtalan beltéri és kültéri programajánlóval is megleptük olvasóinkat, ezúttal olyan időtöltési lehetőségeket ajánlunk a szünetre, amelyek nemcsak hogy élvezetesek lehetnek, de segíthetünk is velük. Lehetőséget adhatnak arra, hogy jócselekedeteinkkel fűszerezzük az ünnepet, példát mutassunk gyerekeinknek, és visszavághassunk az élet Murphy-jének ezért a nem túl jókor jött plusz egy hétért. Mindezt úgy, hogy költenünk sem kell rá! Igen, elsőre lehet, hogy furcsa tippek lesznek. De talán csak elsőre…

A sofőrökön kívül talán mindenki várja már a hófehér utakat. Na jó: vannak még bőven, akik inkább kihagynák, mert nem túl kellemes lapátolással és sózással kezdeni a reggelt. Vagy mégis? Mi lenne, ha kihasználva az otthon töltött napokat, az első hó alkalmából az egész család vállára venné a hólapátot, és feltakarítaná a járdát a szomszéd néni háza előtt? Közös program pipa, jótett pipa, és vagy tucatnyi lehetőség adott az örömteli nevetésekre: egy hógolyó itt, egy hógolyó ott, és egy kis lábos forró tea amott. Tökéletes délelőtt!

Az erdő nemcsak a száraz évszakokban gyönyörű. Öltözzünk fel jó melegen, és ne felejtsük otthon a megtöltött termoszt sem! Egy kis határozókönyv vagy izgalmas applikáció, egy zacskónyi madáreleség, és már indulhat is az ezernyi lehetőséget rejtő kapcsolódás a természettel. Lábnyomok a hóban, termésvadászat, és madárhangok felismerése. Egy garantáltan interaktív pár óra, amiben felnőttként is újra gyermekek lehetünk!

A távolság nem akadály – maximum a díjcsomag korlátozhat. A legtöbben viszont már korlátlan beszélgetős csomagokkal rendelkeznek, ezért talán még ez a tipp is belefér: hívjuk fel rég nem látott barátainkat, rokonainkat vagy magányosnak vélt ismerőseinket. Kérhetünk tanácsot egy közös sütéshez a gyerekekkel, de játszhatunk szóláncot is a vonal két végén. Nem számít, ha nem látjuk egymást, sőt: a régi megoldások talán ezúttal is adhatnak valami hiányzó pluszt. Készen kapott képek hiányában ugyanis kénytelenek vagyunk magunk elképzelni mindazt, amit a vonal másik végén lévő mond, így fantáziánk és belső világunk is gazdagodhat.

Bizarr ötletnek tűnik? Az lehet, de nem kevésbé élvezetes.

Elég hozzá a vonal mindkét végén egy-egy sakktábla vagy társasjáték. Közösen haladva egy éles partyt is lejátszhatunk, és meggyőződésem, hogy mindannyiunk életében van legalább egy olyan szívünknek kedves ismerős, akit hetekre feltöltünk ezzel az élménnyel. Szerintem a gyerekek is imádni fogják!

Kutyasétáltatás – más kutyával. Bizony: a legtöbb kutyamenhely legalább annyira értékeli a lelkes kutyasétáltatókat, mint a tápot és konzervet adományozókat. Kerekedjetek fel a családdal, és fogjatok pórázt a legközelebbi állatmentőknél. Ezek a gyakran erősen traumatizált állatok a fellegekben fognak járni pár kedves szótól, simogatástól és egy jóleső túrától. Tökéletes családi program.

Nem lesz egyszerű ez a szünet, ebben biztosak vagyunk. De szép attól még lehet! És ha mindeközben másoknak is szebbé tudjuk varázsolni, akkor ráleltünk valamilyen igazi értékre: a másik emberre!

Ajánljuk még:

Évezredes előítéletek miatt hal meg kétpercenként egy leprabeteg – de te is tehetsz ez ellen!

„A leprabetegség az emberiség egyik legrégibb, ugyanakkor ma is velünk élő nyomorúsága” – írják a magyarországi Lepramisszió oldalán, ahol egy, a legtöbbünk számára ismeretlen világról mesélnek. Ma, a lepra elleni harc világnapján érzelmeket felkavaró utazásra hívunk, amiben Riskóné Fazekas Márta, a Lepramisszió – Magyarország igazgatója vezet bennünket. Az ő személyiségéről és erejéről mindent elárul egy általa gyakran idézett gondolat Kalkuttai Teréz anyától: „Nagy dolgokat tenni nem tudunk, csak kicsiket, de azt nagy szeretettel!”

 

Már követem az oldalt

X