Elnökből szökött fegyenc – Az otthont ő is megérdemli

Család

Elnökből szökött fegyenc – Az otthont ő is megérdemli

Loncsos, kócos, büdös, koszos, bal hátsó lábára picit sántít, jobb fülét hegyezi, a balt lógatja, ráadásul még fekete is. Statisztikailag nagyon kevés az esély arra, hogy bárkit (legyen az ember, kutya vagy cserebogár) örökbefogadnak ilyen paraméterekkel. Pedig most azt az elsőre lehetetlen célt tűztem ki magam elé, hogy gazdát találok ennek a kóbór jószágnak.

Pár napja már láttam őt, amint a faluban rótta az utcákat. A gyerekeim még utána is futottak, de annyira megijedt, hogy messzire szaladt. Aztán valahogy mégis visszakeveredett a kocsifeljárónkra, ahonnan a gyerekek egy pillanat alatt, nagy boldogan beédesgették a kertünkbe. Eleinte félt, mindentől összerezzent, de egy óra múlva már a srácokkal hempergett a füvön, hevesen ölelték minden irányból, és kezdte magát otthonosan érezni. Tudta, hogy biztonságban van, hogy jó helyre érkezett. Sajnos hamar megszerettük…

Elnök. Az első nap így nevezték el a gyerekeim ezt a kajla kutyát, ne kérdezzétek, hogy miért! Aztán másnap már inkább a Fegyenc mellett döntöttek, és mintha erre hallgatna is.

Szóval Elnök huszonnégy óra alatt Fegyenccé „avanzsált”, de ez a név csak emeli védencünk amúgy is páratlan fényét.

Tehát Fegyenc most itt tölti szabadsága minden pillanatát, a hartai házunk kertjében, és nem mozdul egy centit sem. Örül a srácoknak, és alig várja, hogy kilépjek az ajtón. A kertkaput felőle akár éjjelre is nyitva hagyhatom, ő azon ki nem megy. Illetve de, a kocsifeljárón ül kitartóan, akár órákon át. Kipróbáltam, amíg nem voltak itthon a gyerekeim, hátha hazamegy. Nem megy. Talán nincs hova, nincs kihez…

Chipet nem találtunk benne, ezért napok óta keresem eredeti gazdáját, kérdezősködöm a helybélieknél, egyezkedek menhelyekkel, írogattam a hirdetéseket, hátha. Mert nem tettem le arról, hogy sikerül megtalálni eredeti gazdáját vagy egy végleges, szerető családot, ahol valóban otthonra lelhet. Kihívhatnám a gyepmestert, hogy rövidre zárjam a problémát, de nincs szívem hozzá. Ha gondozásba veszik, megvan rá az esély, hogy senki nem figyel fel rá, hosszú éveken keresztül egy kennelben raboskodna. Minden bizonnyal a kutyának sem kellene. És úgy vagyok vele: ha már egyszer megszelídítettük, akkor kutya kötelességünk a felelősségvállalás. Hasznos lecke ez a gyerekeimnek is.

Mindeközben Fegyenc élete eddigi legszebb „raboskodását” tölti nálunk, színes plazmatévével, jól felszerelt konditeremmel, extra beszélőkkel és ínycsiklandó falatokkal. Viszont sajnos a mi börtönünk cellája nem magánzárka. Bingó kutyánk tizennégy éve él velem, velünk, szeptemberben már tizenöt éves lesz. Elkényeztetett, fővárosi kutya, aki megérdemel minden csillogást, hiszen egykoron őt is borzalmas körülmények közül mentettem. Bingó rajtunk kívül nem igazán fogad el senkit. Nyugdíjas korára pedig méginkább csak hozzánk ragaszkodik. Nem őszinte a mosolya, amikor meglátja Fegyencet. Utálja, maradjunk ennyiben. Egy darabig megtűri a kertben, mert jólnevelt, és mert megkérem rá, de ez csak átmeneti megoldás. Most Bingó nagyrészt a házban fekszik egyik szobából a másikba, rendszeresen sétálni viszem, ahogy a fővárosban is. Fegyenc eközben önfeledten rohangál a kertben, szaglászik, felfedez. Minden nap összeengedem őket egy kicsit, de rövid találkozásuk rendre „akutyafájával” végződik. Fegyenc nem maradhat nálunk! Ráadásul a férjem szíve is falsot vert, amikor a gyerekeink eléálltak, hogy „tartsuk meg, vigyük haza!”. Mit kezdenénk egy domináns hímmel és egy aggastyán egykével Budapesten?

Pedig szívem szerint hazavinném, de ha igazán felelős kutyatartóként gondolkodom, akkor hamar be kell látnom: három gyerekkel, kevés szabadidővel és Bingó mellé, nem lenne jó döntés Fegyenc örökbefogadása.  Ráadásul ő egy terelőkutya. Hatalmas udvar, rengeteg rohangálás és türelmes gondoskodás kell neki. Viszont azt is látom, hogy Fegyenc megnyírva és megfürdetve, eddig kissé hiányos tudását gatyába rázva, egy piros sállal a nyakában (vagy anélkül) igazi társa lehet bárkinek. Akár még a kanapén, esténként szorosan egymás mellé bújva is. Hiszen a pulik híresek kiapaszthatatlan szeretetraktárukról, emberfeletti ragaszkodásukról és magas intelligenciájukról. Fegyenc is ilyen.

Fiatal, játékos, kedves, energikus, jófej, fegyelmezhető, ráadásul rendkívül gyorsan tanul. Reggelente, amikor a kertben egyedül kávézom, egész egyszerűen ráfekszik a lábamra, és nem tágít onnan, amíg fel nem állok. Fegyenc nem utálja Bingót, csak aktívan játszani szeretne vele. Lehet, hogy első ránézésre kicsit ijesztő, nem egy topmodellalkat és csak mérsékelten jóképű. De a legkevésbé sem büntetett előéletű.

Fegyenc a külsőségeknél sokkal lényegibb dolgokban erős: rendkívül hűséges és roppant hálás. 

Mint annyi gazdátlan, menhelyi kutyus, ő is megérdemli, hogy társ legyen egy életen át! Hiszem, hogy hamarosan eljön az ő napja is, és nem véletlen kopogtatott a mi ajtónkon. Találjunk neki közösen egy igazi gazdit! Kerítsük elő a már meglévőt! Segítsetek nekem! Neki. 

(Fotók: Lehoczky Rella)

Ajánljuk még:

ZAVAROS KÓLA – KORLENYOMAT A '90-ES ÉVEK KÓRHÁZI VÉCÉJÉBŐL
A BOLDOGSÁGHOZ EGYVALAMIT MINDENKÉPP CSINÁLJ: A SEMMIT!

 
X
Már követem az oldalt