„Elfutott az anyajegyem, pedig szeretem anyát” – egyszeri csodák az óvodánkból

Család

„Elfutott az anyajegyem, pedig szeretem anyát” – egyszeri csodák az óvodánkból

Néhány hete épp a gondjaimra bízott emberpalántát kisértem haza az óvodából, miközben zúgolódni kezdett, hogy mennyire éhes. Hát igen, ez történik, ha valaki egész nap nem eszik szinte semmit – tettem hozzá. „De megettem mindent, csak véletlenül egy legyet is, ami kiette az egészet a pocakomból. Ezért vagyok éhes!” – magyarázta, én pedig megértően bólogattam. Akinek ilyesmit kellett elszenvednie a nap folyamán, az szó nélkül megérdemel bármit, amit kíván.

Ha valakinek gyerekzsivaj tölti vagy töltötte be valamikor a napjainak nagy részét, azok számára nem meglepő a fentihez hasonló megnyilvánulás. Nemrég olvastam el Szabó Róbert Csaba Vajon Nagyi és a száguldó város című ifjúsági regényét, amelyben óriási feladatot ró az élet a varázslatos nagyira. Az unokája két hét múlva tizennégy éves lesz, ami azt jelenti, el fogja veszíteni a csodák és a varázslatok megélésének és megértésének képességét – ezt pedig nem hagyhatja a mama.

Megértem, hogy nem engedné. Évek óta dolgozom gyerekekkel, és kevés annál csodálatosabb dolog van, mint mikor ők elmondják, mi hogyan működik az életben. Vagy csak élnek, és kommentelik, mi történik körülöttünk. A minapi beszélgetés hatására végiggondoltam a kedvenc meséimet tőlük – elmesélem, hátha benneteket is megmosolyogtat úgy, mint engem, nemcsak egykor, de minden alkalommal, mikor eszembe jutnak.

1. A féltestvérem titka

Azt mondják, hogy az egyik legszebb dolog az életben az, ha az embernek van egy szerető és gondoskodó családja – legalább három városnyi távolságra tőlünk. De ez túl felnőttes válasz. Én gyerekek segítségével kerestem a választ arra a kérdésre, vajon miért van családja az embernek? Megmondták, hogy például azért, hogy legyen kivel enni ünnepekkor, mert máskülönben elég unalmas lenne a karácsonyfa előtt ülni, egyedül. Meg azért, hogy legyen kivel veszekedni, de csak óvatosan, ugyanis, ha a testvérünkkel összeveszünk, akkor születik meg a féltestvér, mert utána már csak félig tartozik hozzánk – mondta nagy komolyan egy kisfiú. 

Kiddo

 

2. Elfutó anyajegyek

Az óvodában ültünk egy délután, uzsi után, mikor nagy sírás-rívás támadt: valaki elszórta az anyajegyeit – értsd: szentül hitte, hogy eltűnt, elfutott a kezéről néhány folt. Nagy küszködve segítségért kiáltott: „Segítsetek megkeresni, mert anya azt fogja hinni, hogy nem szeretem őt! De én szeretem!” 

3. Nyolcadik napon pedig megteremté az Úr …

a színészeket, az énekeseket, a Kardashianokat és a Twilightot. Hogy mit is tesznek egész pontosan ezek az emberek, amiért ekkora hírnévnek örvendhetnek? Felmennek a színpadra és teszik magukat, hogy bekerüljenek a tévébe – ezt mind tudjuk. De hogy kerülnek oda? „Az oszlopokból, a kábeleken keresztül befolynak a tévébe, míg az erre szakosodott mesterek arra vigyáznak, hogy ne robbanjon szét a készülék ennyi embertől. Ha valaki menekülni akar, akkor odaragasztják őket, amikor pedig befejezték a munkát, hazaengedik őket” – vallja egy kislány.

4. Mióta világ a világ

Hogyan lett a világ, és mi volt, mikor mi nem voltunk rajta? Egy lányka – némi segítséggel – elmondja a közösség konszenzusos véleményét:

volt egyszer egy űrhajó, ami Isten parancsára elstartolt a Földről.

Nem jöhetett vissza egészen addig, amíg az űri őr fel nem ragasztotta a Holdat és a Napot az égre, hogy az emberek tudják, mikor van reggel, és mikor van este. Azóta már csak élni kell.

5. Mi volt előbb a tyúk vagy a tojás?

Filozofikus mélységű beszélgetésbe csöppentünk egy kissráccal, mikor a kérdés felmerült. De neki nem kellett gondolkodni a dolgon, tudta: a tojás. Ez pedig úgy történhetett, hogy Isten kitojta az elsőt, abból megszületett egy csibe, aztán tyúk lett belőle, végül azt mondta Isten, hogy „Jó, akkor ezután tojjad te őket!”  

6. Hétköznapi csoda

Ki ne harcolt volna már dinoszauruszokkal és sárkányokkal, ki ne vette volna fel a telefont, amikor a gyerek hívja a távirányítón keresztül? Mind ismerjük ezt, de legutóbb egy új élményre is szert tettem, ismét csak a tyúkok kapcsán: megszeppenve álltam, mert rendrakás közben átgázoltam, a – gyereken kívül mindenki más számára láthatatlan – tyúkfarmon. A tyúkok sírnak, a gyerek sír, én pedig egy keltető gépet rendelek gondolatban az AliExpressről, hogy új csibéket telepíthessünk az amúgy is számukra fenntartott konyhába. Ki tudja, lehet, hamarabb ideér, mint gondolnám, csak a sarkamat kell összecsapnom érte.

Ajánljuk még: