Tegye fel a kezét, akinek nem hangzott el még a szájából az alábbi mondat, mindegy is, mit próbált éppen a gyerekébe szuszakolni: „Naaa, csak ezt az egy falatot edd még meg!”
Ha túlzásokba esünk, akkor az erőltetés növelheti a gyerekkori elhízás, illetve a felnőttkori étkezési zavar kialakulásának esélyét.
Mit jelent a tudatos étkezés?
A mindfulness elvein alapszik, ami arra ösztönzi az embereket, hogy legyenek benne az adott pillanatban, legyenek tudatában a gondolataiknak, az érzéseiknek és a környezetüknek anélkül, hogy bármi felett is ítélkeznének. Mindez az étkezésre vetítve azt jelenti: lassan eszünk, miközben minden érzékünket az adott étel ízére, illatára, textúrájára koncentráljuk.
Van néhány alapelv, amelyet érdemes betartani, ha gyakorolni szeretnéd a tudatos étkezést, mindenekelőtt szánj rá elegendő időt, add meg az étkezés módját. Ne ilyenkor legyél kritikus, figyelj a tested visszajelzéseire, a rágás közben felmerülő érzéseidre, érzeteidre és gondolataidra.
Miért jó a tudatos étkezés?
A rohanós, munkával teli hétköznapok általában nem arról szólnak, hogy gondolatban is rá tudjunk koncentrálni egy-egy étkezésre. Ez ugyanígy van a gyerekeknél is, akik iskolában ülnek, házifeladatot írnak, különórákon vesznek részt. A kapkodós, nem odafigyelt evés során viszont könnyű többet megenni, mint amennyire a szervezetnek szüksége van, és máris elindulnak felfelé a kilók, amelynek hosszú távon egészségügyi következményei is lehetnek.
Ha szülőként képesek vagyunk elsajátítani a tudatos étkezés fortélyait, akkor ne habozzunk mielőbb átadni a gyerekeinknek is. Egészen fiatalon sokkal könnyebb egészséges viszonyt kialakítani az ételekkel és az étkezéssel, és ezzel fontos eszközt adunk a kezükbe, hogy ne váljon belőlük elhízott felnőtt.
Hogyan erősítsük a gyerekekben a tudatos étkezést?
Mindannyian úgy jövünk a világra, hogy ösztönösen étkezünk. Az egészen kicsi gyerekeknél még megfigyelhető: akkor esznek, amikor éhesek, és csak annyit, amennyivel jóllaknak. Nekik még minden új, szívesen fedezik fel az ételeket, mi pedig szülőként talán lanyhább érdeklődéssel tesszük rendbe utánuk a konyhát. Pedig ez az a természetes kíváncsiság, amit minél tovább táplálnunk kell bennük az ételekkel kapcsolatban is.
Az étkezés legyen buli
Próbáljuk az étkezést pozitív élménnyé varázsolni az egészen kicsiknél, találjunk ki ételhez kötődő játékokat. Ezeken keresztül ismertessük meg velük az egyes ételeket, azok érezhető, ízlelhető, tapintható tulajdonságait, így elkerüljük az erőltetést, és pozitív kapcsolatuk alakulhat ki az étellel.
Játék, amivel rávezethetők a gyerekek a tudatos étkezésre
Nálunk nagyon bevált az a játék, hogy elbeszélgettünk egy-egy élelmiszerről, zöldségről vagy gyümölcsről. Például tegyünk az asztalra többféle almát, és a gyerekek választhatnak közülük. Beszélgessünk el velük arról a darabról!
- Milyen színű és alakú az alma?
- Milyen hangot ad ki? Egyáltalán ad ki hangot?
- Milyen a felszíne? Sima? Érdes? Szúrós?
- Milyen az illata? Van? Nincs? Kellemes?
- Vegyenek a szájukba egy falatot, de ne engedjük, hogy rágni kezdjék. Milyen íze van így? Van íze? Mit éreznek a szájukban? Most elkezdhetik lassan rágni. Hogyan változik az alma íze? Hogyan változik az állaga?
Ha nagyobb a gyerek
A kiskamaszok már nagy valószínűséggel elveszítették az étkezéssel kapcsolatos természetes érdeklődésüket, illetve a külső ingerek már felülírják számukra az éhségérzet és jóllakottság helyes felismerését. Ők hozzánk hasonlóan képesek érzelmi evésre, és arra is, hogy túlegyék magukat. Tinikorban pedig egyre fontosabbá kezd válni a külső megjelenés, ami szintén befolyásolhatja az étkezési szokásokat.
Nálunk aranyszabály, hogy étkezés közben senkinek nincs a keze ügyében olyasmi, ami el tudja vonni a figyelmét az evésről. Az a rövid idő szent és sérthetetlen, amelynek során teljes mértékben egymásra és az étkezésre koncentrálunk.
Ebben a korban már el lehet kezdeni arról beszélgetni, miért fontos hallgatni a szervezet jelzéseire, mi az az igazi éhségérzet és mi a jóllakottság. Ejtsünk szót arról is, milyen előnyei származhatnak valakinek abból, ha tudja, mikor és mennyit kell ennie. A kiskamaszokat be lehet vonni a bevásárlásba és a főzésbe, sőt, a menütervezésbe is.
Ha egy rövid időre átadjuk nekik a menütervezési stafétabotot, másképp állnak majd az elkészült ebédhez,
illetve azokhoz a fogásokhoz is, amelyekhez az engedményekért cserébe mi ragaszkodunk az étrendben. Ezzel le lehet faragni a finnyáskodás miatt félretolt tányérok számát, sőt, olyan fogások is terítékre kerülhetnek, amelyekkel korábban nem mertünk próbálkozni.
Ha a kamasz már idősebb, a saját testéhez fűződő viszonya is labilisabb lehet, és az emiatt alkalmazott, különböző diéták negatív irányba tolhatják az étellel fennálló kapcsolatát, ami hosszú távon nem szerencsés. Erre érdemes odafigyelni.
Ebben az életkorban már bevezethetők a főzés rejtelmeibe, így mozgásterük lesz abban, mit tudnak enni. A bevásárlást is taníthatjuk nekik, a különböző termékek összehasonlítását. Legyenek alapinformációik az élelmiszerekről, melyik miért egészséges és miért nem, egyáltalán mire van szüksége a szervezetüknek.
Ne tartsunk otthon egészségtelen nasikat
Ha nincsen otthon olyan nasi, ami nem kifejezetten gyereknek való, akkor a kísértést is kiiktattuk, hogy megegye. Ha mégis elcsábulunk, esetleg magunknak vásárolunk be, hogy bűnözzünk egy kicsit, akkor nemes egyszerűséggel el kell tenni szem elől, és máris nincs belőle konfliktus. Hagyjunk viszont szem előtt, a kezük ügyében egészséges nasikat, zöldséget, gyümölcsöt az asztalon, a pulton, hadd csipegessenek abból a nap folyamán.
Legyünk kreatívak, ez a minimális energiabefektetés biztosan meg fog térülni a jövőben.
Ajánljuk még:
Le vagyok maradva, ha harmincévesen se férjem, se gyerekem? – a pszichológust kérdeztem
4 lépés a hatékony és kiegyensúlyozott hétköznapok felé
Személyes Alkotmányt írtam, és neked is ajánlom – a hatékony időbeosztásról
