A tinikkel nehéz. Tanítani is nehéz őket, de még több kihívást tartogat a szülői lét. Mindenki be kell járja a maga útját, meg kell harcolja a maga harcait – de talán egymás történetéből is tanulhatunk. Én legalábbis sokszor idézem fel egy volt tanítványom és édesanyja történetét, mikor érzem, lassan elszakad a cérna.
Adott volt egy átlagos kamaszlány, akivel az évek során alaposan megismerkedtem és jó viszonyba kerültem. Egy idő után hozzám szaladgált órák után elsírni bánatát, ami rendszerint az anyjához kötődött. Mindeközben az anyát is ismertem, ő is járt be hozzám, többnyire panaszkodni. Láttam mindkét oldalt, láttam, hol a gond, és azt is, hogy egyelőre senki nem akar lépéseket tenni a másik felé. Olyan puskaporos hangulatot ritkán éreztem, mint ami őket körüllengte.
A lánynak – akárcsak a legtöbb tininek – az elfogadás volt az első. Megfogalmazta a maga nyelvén, hogy ha azt érzi, elfogadják, akkor tudja, hogy szeretve van, biztonságba van. Ahogyan mesélt az otthoni dolgokról, nyilvánvalóvá vált, hogy minden kritika, minden elégedetlenség – amelyet főleg az anyja fogalmazott meg – mélyen a lelkébe mart. És hát – megint csak: akár a legtöbb tini – a lány is megcsinálta a maga botorságait. Minél inkább szidták érte, annál gyakrabban, annál nagyobb marhaságot csinált.
Képtelenség kritika nélkül szemlélni az ügyeit, mondta az anyuka, mikor próbáltam rávilágítani, szerintem hol a gond. Kérdezte, hogyan hagyhatná szó nélkül, ha az egy hetes kajamaradék gyűlik az ágya alatt, ha haspólóban akar iskolai ünnepségre jönni, vagy ha telefonozik tanulás helyett. Egyetértettem, nem hagyhatja szó nélkül, de azt is próbáltam értésére adni: nem mindegy, hogyan fogalmazza meg a kritikát. Persze
amikor az ember gyereke aznap már ötödjére hagyja szét a mosatlan edényt a ház különböző részein, igen nehéz türelmesen szólni.
Nem is igazán sikerült az anyukának, így hát ördögi körben járt a kapcsolatuk. Az anyuka hosszan, idegesen szidalmazta a lányt, a kamaszban pedig egyre nőtt a dac: úgyis csinál valamit, ami miatt kapni fog a fejére, hát akkor fütyül rá, hogy odafigyeljen. Ő már úgyis el van könyvelve, mint a világ lustája, rendetlenje, őiránta ebben a családban nincsen se megértés, se elfogadás, de talán még szeretet se. Egyre jobban elvadult, zűrös barátokkal vette körbe magát, hajmeresztő ügyekbe keveredett. Szerencsére az anyuka nem adta fel, pszichoterápiára cipelte el a lányát – és önmagát.
Eltelt néhány hónap, amikor nemigen történt semmi, de szépen lassan, a mélyben elkezdtek oldódni a problémák. Nem tűntek el, nem szűntek meg, de kezelhetővé szelídültek. Megtanult egymással kommunikálni anya és lánya, legalábbis kialakítottak egy rendszert, ami számukra (egyelőre) működik. Nem igazán tudtam elképzelni, hogyan, de aztán láttam őket egy iskolán kívüli eseményen.
Épp az anyával beszélgettem, mikor odajött a lány megkérdezni, ihat-e a körbeadott pálinkából. Az anyuka néhány pillanatig csendben volt, majd azt mondta: „Hát persze!” Először értetlenül néztem, mert a lány még 14 éves sincs, de az anyuka folytatta: „Ha gondolod, beugorhatunk a városba is, hátha árulnak kokót valahol. De várj csak! Cigit biztos tudunk szerezni! Otthon meg ott a nagyi altatója is, jobb híján benyomjuk azt, mit szólsz?” „Oké, vettem, marad a kóla!” – mondta a lány, és grimaszt vágva otthagyott bennünket.
„A humor” – magyarázta aztán felém fordulva az anyuka. „Ezt tanultam a pszichoterápián, hogy humorral mindent meg lehet oldani, és a kritika se fáj. Néha nehéz, néha törnöm kell a fejem, milyen viccet találjak ki, amivel átadom azt a kritikát, amit szeretnék. De megéri, látod, működik!”
Furcsának találtam? Igen. Aztán arra gondoltam, vannak ennél cifrább dolgok is egy szülő-gyerek kapcsolatban, pláne mikor kamasz az utód. Annyi de annyi harcot kell megvívni, olyan sok mindennel kell foglalkozni, hogy ha egy-egy vita elkerülhetővé válik az abszurd, a nem várt, a befeszült harcállásokat kimozdító válaszoknak hála, én nem állok a haladás útjába. Mert egy tini sérülékenységére talán valóban az ilyen válasz a legjobb ellenszer – legalábbis szemmel láthatóan óriási változást hozhat egy-egy kapcsolatban.
Csak győzzük megkeresni, nálunk mi válik be a legjobban!
