Ajkától vagy Herendről könnyen elérhető hazánk egyik leglátványosabb földtani emléke. Rejtély számomra, hogy mi vonz a sok millió éves kőzetmaradványokban, miért szeretem a mohos sziklákat, a szirteket, az érdekes kődarabokat, de mindig örömmel indulok útnak, ha kövekre is számíthatok egy túrán.
A Csárda-hegyi őskarsztot azoknak is bátran ajánlom, akik nem szeretnek hosszú kilométereken át gyalogolni,
mert ezt olyan kedvesen alkotta meg a természet, hogy szinte a kapujáig gurulhatunk az autóval. Bár a kulturált és etikus kiránduló inkább itt is a kijelölt parkolóban hagyja a járművét, bevállalva a nagyjából fél kilométeres, aszfalton vezető sétát.
Különösen azért, mert Úrkút, ez a kedves kis falucska gyönyörűséges virágos kertek képét mutatja az utcafrontokon, úgy hogy ez a faluséta még plusz látnivalót kínál a virágok szerelmeseinek. Két utca találkozásánál pedig egy fakapu hirdet, hogy megérkeztünk, ez a Csárda-hegyi őskarszt bejárata.
Úrkútra 1770-ben települtek német „üveges családok”, ezt követően két évszázadon át virágzott itt az üveges mesterség. Az erdőrengetegbe épült hutákban öblös- és táblaüvegeket készítettek, amelyek eljutották az ország minden területére.
A bakonyi huták közül az úrkútiból került ki először velencei mintára készült csiszolt üveg, csillár formájában.
A XIX. század elején a huták bezártak, a település „völgymagányban” élt tovább. Később felfedezték, hogy a környék erdei alatt a mélyben ásványkincsek rejtőznek, és beindult a bányászat. Így találtak rá a szén keresése közben a Csárda-hegyen a jelentős mennyiségű mangánércre, amelyet külszíni fejtéssel hoztak napvilágra, és eközben tárták fel a 150 millió évvel ezelőtt kialakult őskarszt sziklaképződményeit.
Hazánk legnagyobb mangán-lelőhelyén az érc kitermelése során feltárt lazacrózsaszínes, tömött mészkőben megpillanthatták a jura-kori tengeri állatok megkövesedett maradványait is. Több mint 20 éve alakították ki a nagyjából egy kilométeres tanösvényt, amelyet több, hosszú lépcsősoron és korlátokkal övezve járhatunk végig. Épp ezért gyerekekkel roppant izgalmas, ám fontos, hogy ne hagyjuk őket egyetlen pillanatra sem felügyelet nélkül!
A katlanba vezető impozáns fa lépcső egy részét már megette az idő vasfoga. Ráférne már egy nagy javítás, mert itt-ott hiányoznak lépcsőfokok, máshol pedig korhadt deszkák recsegnek a lábunk alatt, ezért óvatossággal kell lépkedni rajtuk. De fentről is lefelé, vagy lenről fölfelé tekintve elképesztően izgalmas szikla-élményben lehet részünk! A vaslépcső sor már jóval biztonságosabb, igaz, nem fest olyan romantikusan és tájba illően, mint a kicsit viseltes, fából ácsolt párja. Ám ezen teljes biztonsággal járhatunk.
A katlanban különleges mikroklíma uralkodik, a sziklák és a sűrű, dzsungel-szerű növényzet páratlan növényvilágot hozott létre. Ottjártunkkor éppen a hatalmas páfrányok kunkori hajtásain csillant meg a délelőtti fénynyaláb, ami a sziklarésen át bekukkantott az üreg mélyébe. Mintha csak egy másik bolygónk találtuk volna magunkat! A mohák szerelmesei is igazi kincsekre lelhetnek a kövek védelmében.
„A csárda-hegyi kőtáj a földtörténet nyitott könyve. A sárga, vöröses zöldesszürke karsztkövekben krinoidák, gastropodák, szivacstűk kőházai láthatók. Különös helyi nevezetesség az itt található „Rhynchonella urkitica”, a jura-korban élt karlábú mészváza, amely szintjelző ősmaradvány” – olvashatjuk a fenntartó, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park tájékoztatójában.
Több mint 100 millió évvel ezelőtt ezen a helyen trópusi klíma uralkodott, a környék úgy nézhetett ki, mint Kína vagy Peru mészkőképződményes tájai.
A Bakony területén ősi tenger hullámozott, üledékében voltak azok a finom kőzetek, tengeri állatok, tengeri liliomok, amelyek az évmilliók alatt alakultak át a ma szemünk elé tároló kőzetté.
A tanösvény 6 állomása végigvezeti a túrázót az őskarszt évmilliós történetén. Közben pedig minden pillanatban lélegzetelállító látvány tárul a szemünk elé. Az egykor bányaterület már nem felismerhető, hiszen a természet visszahódította magának. Tavasszal réti virágok sokasága színesíti a sziklák környékét, tölgyek, cserszömörce szegélyezi a meredélyeket. Igazi vad világ, gyerekekkel pedig izgalmas felfedező túra, ahol nem csak növényekről mesélhetünk nekik, hanem a geológia elképzelhetetlenül régi történetébe is belekukkanthatunk. Persze, erre mindenképpen érdemes felkészülnünk, mert az itt szerzett ismeretek sokkal jobban gyökeret vernek a gyerekfejben, mint a könyvekből vagy filmekből vett információk hadai.
Pihenőpadok, tűzrakóhely várja a kirándulásban megfáradtakat, érdemes eleve úgy készülni, hogy a terület felfedezése után egy erdei piknikkel koronázzuk meg az élményt.
Mivel ez a kirándulás nem tölt ki egy egész napot, ezért összeköthetjük a Szentgáli őstiszafás felfedezésével, a herendi porcelánmúzeum megtekintésével, vagy egy történelmi kirándulással a nagyvázsonyi Kinizsi-várba. Aki pedig a bakancsos túrákat szereti, annak innen szinte csak egy ugrás a Kab-hegy, vagy a Bakony valamely meghódításra váró bérce.
A helyszínen készült fotóinkból itt nyílik galéria:
Nyitókép: Halmos Monika / Rózsakunyhó Alkotóműhely
