A legtöbb embernek a mocsár szó hallatán valamilyen nyirkos, félreeső, elkerülendő hely jut eszébe – ám ha egyszer valaki rálel a Merzse-mocsár keskeny ösvényeire, gyorsan átértékeli, mit is jelent egy mocsaras élőhely közelsége. Itt az épített látványelemek (gondolok itt kialakított sétányokra, látogatóközpontra vagy éppen kilátókra) helyett a csendes, természetes világ áll az élmények középpontjában, hiszen hasonló mocsárvilág ilyen formában szinte már sehol máshol nem maradt meg Budapesten. Érdekességeit, szépségeit egy gazdag információáradattal szolgáló tanösvény segítségével is felfedezhetjük.
Aki járt már itt, tudja: ez egyáltalán nem egy „tizenöt perc alatt kipipálható” kirándulóhely.
Ez a vidék időt kér. Figyelmet. Cserébe pedig feltárja magát – egy darabka ősi természetet a XXI. században.
Akinek pedig még csak a bakancslistáján szerepel, mihamarabb iktassa be, hiszen, ha képesek vagyunk elvonatkoztatni a szomszédos Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér olykor az egész tájat uraló hangjaitól, a városból beszűrődő zajoktól és területet övező urbanizációs környezettől, akkor valóban nagyon különleges értékekre bukkanhatunk. A természet itt is minden évszakban teljesen más arcát mutatja, de
ha a Merzse legszebb periódusára vagyunk kíváncsiak, érdemes májusra vagy június elejére időzíteni a látogatást.
A Merzse és tágabb környezete nemcsak a természeti értékek megőrzése szempontjából fontos, hanem különféle – Budapesten ma már csak a külterületeken jellemző – gazdálkodási forma színtere is. A városlakók – sőt, már az agglomerációs gyűrűben élők többsége is – sajnálatos módon egyre jobban elszakadnak ezektől az élményektől, tapasztalatoktól, ezért kiemelten fontos e terület hosszú távú megőrzése és egyúttal az élhetőbb város-természet kapcsolat fenntartása. Fedezzük fel így, járjunk ezzel a szemlélettel útjain!
A Merzse jelene és védelmének fontossága
A főváros XVII. kerületének délkeleti szegletében, Ecser tőszomszédságában található ez a páratlanul gazdag élővilággal rendelkező mocsárvidék. A régmúlt időkben sokkal nagyobb kiterjedésű élőhely ma már csak kicsiny foltokban őrzi a hajdani változatosságot, de még így is a legkiemelkedőbb természeti értékek közé sorolandó a fővárosban.
Ez a sokszínűség már régóta ismert, ezért
az állami természetvédelem 1977-ben törvényes oltalom alá vonta az értékes élőhelyet.
A védett területet azonban már akkor is csak egymástól izolálódott egységeken lehetett kijelölni, ugyanis az emberi tevékenység – elsősorban a mezőgazdálkodás – jócskán visszaszorította a vidék természetes élőhelyeit, így maradhatott meg az a három különálló rész, melyeket ma Nagy-Merzse, Kis-Merzse és Gyolcs-rét néven ismerünk.
A Merzse-mocsár vízszintje erősen változó: csapadékos időszakokban megtelik, szárazabb hónapokban gyakran teljesen kiszárad. Mivel szinte nincsen állandó vízutánpótlása (komolyabb patak, folyó), a z összefüggő vízfelület megjelenése elsősorban az időjárástól és a csapadék mennyiségétől függ.
Ez a változékonyság a mocsár élővilágára is jelentős hatással van.
A védettség kimondásának idején nyerte el a terület mai arculatát:
A Merzse-mocsár mai, tágabb, mozaikos élőhelye a múlt századi erdőtelepítések és a mezőgazdasági tevékenységek nyomán alakult ki,
melyek egyfajta védőzónát is biztosítanak a mocsár számára. Bár a mezőgazdaság vízháztartásra gyakorolt hatása nem elhanyagolható, még mindig kedvezőbb, mint ha lakóterületek vennék körül ezt a helyet.
Mit kell tudni a természetvédelmi területekről?
A természetvédelmi terület általában olyan kis kiterjedésű terület, amely legtöbbször egy település, egy kistérség, de ritkább esetben akár egész Magyarország szempontjából értékes állatokat, növényeket, kőzeteket rejt. Olyan élőhelyek ezek, ahová az ember ezeket az értékeket nem betelepítette, hanem természetes körülmények között fordulnak elő – melyek akár évszázadok óta jelen vannak a területen.
Budapesten jelenleg 36 természetvédelmi területet találunk.
Ezeken a helyeken tilos a védett növény-és állatfajok egyedeinek veszélyeztetése, elpusztítása, károsítása, élőhelyeinek rongálása, megszüntetése. E helyszínek oktatási-és kutatási szerepe is jelentős, hiszen „élő tantermek”, ahol megfigyelhetők a természetes folyamatok, tanulmányozásukat napjainkban sokszor beépítik az iskolai oktatásba is. Sok esetben ökoturisztikai célpontként is működnek, ahol tanösvények, kilátók vagy akár szakvezetett túrák is várják a természetbarátokat.
Roppant gazdag élővilággal csábít a Merzse-mocsár
A flóra-fauna szempontjából a Merzse-mocsár területe olyan, mint egy kis ékszeres doboz, hiszen rengeteg élőlény találja meg itt természetes életterét.
A különleges növényvilág egyike az őszi vérfű, mely a láprétek és üde kaszálók nyár végén és ősszel virágzó, védendő értéke. A területen él a védett parti fűz is, mely csak a Merzsén és a Rákos-patak mentén fordul elő a fővárosban. Gyönyörű még az őszi kikerics is, mely szeptemberben bontja szirmait.
Régebben, amikor – a hóolvadást és a tavaszi esőzéseket követően – még jelentősebb vizek érkeztek a mocsárba, a mainál jóval több védett fajnak adott otthont a Merzse vidéke, melyek közül néhány már teljesen eltűnt a környékről. A védett növények mellett rengeteg közönséges vadvirág és gyógynövény is díszíti az erdőket a vegetatív időszakban.
A mocsár legnagyobb értékét a madarak adják. Ezek közül is kiemelkednek a vízhez ragaszkodó fajok, mivel a természetes élőhelyek beszűkülése végett ezek a példányok ma már csak egy-két ponton találnak megfelelő területet saját maguk számára. A március és az április főszereplői elsődlegesen a récefajok. Ilyenek tőkés-, csörgő-, kanalas- és nyílfarkú récék, kicsit később a vízityúkok is társulnak a színes társasághoz.
A Merzse egyik kiemelkedő értéke a nádasokban fészkelő barna rétihéja, mely – ilyen élőhelyek hiányában – egyre ritkábban költ Budapesten. A nádas szegélyén és belső részén azonban a kisebb énekesmadarak is megtalálják fészkelő- és búvóhelyüket.
A terület gazdag madárvilága természetesen nemcsak a rendszeresen felbukkanó, vagy itt is fészkelő fajokból tevődik össze.
Minden évben előfordulnak olyan madarak is, amelyek nemcsak fővárosi szinten, hanem országosan is ritkaságnak számítanak.
Tartósan magas vízállás esetén a gémfélék képviselői is gyakrabban felkeresik a területet.
Érdekesség és fővárosi lakosként számomra kiemelkedő büszkeség, hogy a Merzse-mocsár madárvilágát illetően ismert – az elmúlt másfél évtizedben rendszeresebbé váló megfigyeléseknek köszönhetően –, hogy
a területen megfigyelt madárfajok száma eléri a 150-et. Ez a hazai madárfauna 40%-át jelenti.
Gyakran hallhatóak és láthatóak még a Merzse környékén kék- és széncinegék, nagy fakopáncsok, seregélyek és csilpcsalpfüzikék, az alsóbb szinteken pedig vörösbegyek vadásznak rovarokra, hernyókra. Nyár derekától a téli hónapok végéig sok, a területen nem fészkelő fajjal is találkozhatunk. A vonulás megindulásakor kormos légykapók, télen pedig süvöltők, fenyőpintyek és fenyőrigók jelennek meg, melyek a biztonságot adó fák védelmét keresve jutnak el a területre.
Tanösvény csalogat a Merzse felfedezésére
A Merzse-mocsár tanösvény a védett terület tágabb környezetének négy olyan pontjáról indul, melyek igazán könnyen megközelíthetők. A helyszínek Rákoskert, Rákoshegy és Ecser vasútállomásnál, valamint a Pesti út – Összekötő út kereszteződésénél találhatók. A tanösvény nem csak a Merzse-mocsár Természetvédelmi Területhez, hanem az adott városrész kulturális és történelmi látnivalóihoz is elkalauzol.
Az információs, sok esetben játékos táblák – több fővárosi példához hasonlóan (Naplás-tó, Felsőrákosi-rétek) – a családok, barátok, iskolai csoportok számára is kifejezetten hasznosak, hiszen interaktív módon tárják fel a Merzse titkait. A tanösvény egyik legkedveltebb pontja a Nagy-Merzse partján álló, fából ácsolt torony, mely kilátóként és madármegfigyelő helyként is szolgál.
A mocsár és tágabb környezete több különböző túra során is bejárható. A legkisebb kör (például a Nagy-Merzse körül) 2,5-3 kilométer alatt teljesítő, a nagyobb, teljes területet bejáró túrák azonban, tetszés szerint akár 10-12 kilométer hosszúságúak is lehetnek.
Az olykor szűk, kalandos ösvények, máskor pusztaságokon átvezető dűlőutak, megint máskor ligeterdők pompázatos környezete kilométerről-kilométerre mutatja meg a Merzse sokszínűségét és természeti gazdagságát. A térség egyes pontjairól szép kilátást kapunk Rákoskert házaira és szelíd lankáira, de még a Budai-hegység csúcsaira is, például a János-hegy vagy a Hármashatár-hegy is látszik, olykor egy-egy fel vagy leszálló repülőgép sziluettjével.
Kiválóan megközelíthető
Annak ellenére, hogy a Merzse-mocsár a főváros központjától igen távoli ponton található, megközelítése egyáltalán nem bonyolult.
Tömegközlekedéssel legegyszerűbben a Rákoskert vasútállomásig juthatunk, ahová – többnyire átszállással – az Örs vezér teréről is indulnak buszok, de autóval is van lehetőségünk itt leparkolni. Az állomástól körülbelül 30-35 perces gyaloglásra érhető el a tanösvény kezdete. A túraútvonal és a tanösvény jól jelzett, értelemszerűen követhető, viszont a terep egyes szakaszokon nyáron poros, esős időben viszont erősen sáros lehet, így mindenképpen célszerű megfelelő felszereléssel és kellő felkészültséggel érkezni.
Nyitókép: Demecs Norbert / Demecs Norbi túrái
