Lillafüred Miskolc városrésze. Könnyen megközelíthető – autóval, közösségi közlekedéssel, vagy az erdőn át akár egy gyalogtúrával is. Bár valójában egy városrész, mégis olyan, mintha egy másik világba csöppenne a látogató: vízesés, hegyek, barlangok, virágos parkok és kertek, hatalmas tó, valamint romantikus kastélyépület fogadja az ide érkezőket. A Bükk gyöngyszemének is nevezhető üdülőterület nem csupán a turisták kedvence, hanem a természetbarátoké, a túrázóké és a fotósoké is. Ez a különleges hely egyszerre fonja össze a múltat a jelennel és nyújt pihentető kikapcsolódást – legyen szó aktív túrázásról, romantikus sétáról, vagy csak egy csendes pihenésről, révedezésről a tóparton.

Lillafüred minden évszakban más arcát mutatja: tavasszal virágba borul, nyáron hűs menedéket nyújt, ősszel aranybarna lombokkal díszít, télen pedig mesebeli, zord, de  korántsem barátságtalan tájjá változik. Nem kell azonban évszakváltásokra várni ahhoz, hogy Lillafüred egy kévéssé ismert, mégis káprázatos arcát lássuk meg, elég csak azt megvárni, hogy a napkorong alábukjon a Bükk csúcsai mögött, s leszálljon az este.

Nappal Lillafüred élénk és nyüzsgő, a Palotaszálló környéke turistákkal teli, a vízesés melletti függőkertben pedig nem maradhat el egy ikonikus fotó. Ám amikor leszáll az este, és a fák sötét árnyakat vetnek a Bükk erdeiben, a Hámori-tó fodrait pedig csak a csillagok fénye simogatja, akkor a hely egy másik arcát mutatja meg. Egy titokzatosabbat, csendesebbet, mélyebbet. Az éjszakai séta Lillafüreden nem egyszerűen csak egy program – egy élmény, ami az érzékekre, a lélekre hat.

A nappal zajai lassan elhalkulnak, helyüket átveszi a patak csobogása és a távolban neszező erdő misztikus hangjai.

Éjszaka sétálni itt olyan, mint egy lassú, mély lélegzetvétel. Aki egyszer átéli, sosem felejti el.

A természet hangjai, a táj misztikuma és a nyugalom együttesen formálják meg azt a varázslatot, amit nappal aligha lehet megtapasztalni.

Ha a Palotaszálló körül indulunk el, a díszkivilágítás sejtelmesen rajzolja ki az épület neoreneszánsz vonalait –

úgy fest, mintha egy tündérmese díszlete lenne.

A függőkert ösvényei és a vízesés éji köntöse is különleges élményt nyújt a félhomályban, de a Hámori-tó vízén pihenő csónakok, a fények tükörképe és a vasútállomás környékén álló famatuzsálemek sziluettje is nyugalmat sugárzó.

A híres függőkert

A Palotaszálló és az Anna-barlang között húzódó, lépcsőzetes függőkert Lillafüred ikonikus parkja, mely egyedülálló természeti és kertészeti érték Magyarországon. Kezdetektől fogva, fennállása óta kiemelkedően látványos, ám az egy évtizede végzett, nagy mértékű felújítás során a teraszok gyepfelületében új szalagágyak és virágos parterek kerültek, szigorú geometriájú buxus-labirintusokat építettek, így a jelenkori látogatók visszakapnak egy darabot a múlt hangulatából.

A kert területén található, úgynevezett sziklakibúvások felszínén a tájhonos, lágyszárú növények megmaradtak, továbbá

a kerttervezőkben erős szándék volt a táj bükki szurdokerdei vegetációjának megidézésére,

amelyek a Bükk hegység legjelentősebb természetvédelmi értékei: egész sor hideg időszaki maradványnövényt őriz a park, úgy, mint sárga ibolya, havasi ikravirág, poloskaszék, valamint a párás, hűvös klímát kedvelő páfrányfajok, a karéjos vesepáfrány és a gímpáfrány.

E területnek főleg a madárvilága jelentős, amelyből a Szinva-és Garadna patakok folyása mellett gyakran előforduló, de országos viszonylatban igen ritka hegyi billegetőt érdemes említeni, valamint a korábban a vadszőlővel befuttatott szálló falain telente feltűnő hajnalmadarat, amely az egyik legszebb és ugyancsak legritkább madárfajunk. Itt a természettel való bensőséges találkozás lehetősége minden évszakban csodás élményeket kínál a látogatók számára. A függőkert az év minden napján, 0-24 látogatható, a közvilágításnak köszönhetően az esti, éjszakai órákban is páratlan szépségű.

Hazánk legnagyobb vízesése

A bükki eredésű, közel húsz kilométer hosszú Szinva-patak kelet-nyugati irányban szeli át Miskolcot, majd a Sajó folyóba torkollik. A patak mai, ismert medre azonban csak a Palotaszálló építéséhez kapcsolódó munkálatok során alakult ki. Régi felvételeken és térképrészleteken még jól látható, hogy a Garadna-patak által is táplált tó déli oldalán több forrás, valamint a Szinva vize is hozzájárult a tó vízellátásához. A tó északnyugati végében alakították ki azt a zsilipet, amelyen keresztül a víz egy kis mesterséges zuhatagon, az úgynevezett „kis vízesésen” át távozott, és folytatta útját a település felé.

1928-ban, a Palotaszálló parkjának kialakítása során új medret kapott a Szinva.

Az új meder egy sziklafalról való, 20 méteres zuhanással hozta létre a ma ismert „nagy vízesést”, amely ezzel hazánk legmagasabb, de emberkéz által alakított vízesésévé vált. Azóta a Szinva-forrást bekapcsolták Miskolc ivóvízhálózatába is, így a patak vízhozama erősen függ az időjárástól. Szárazabb időszakokban, különösen nyáron, a felső szakasz akár ki is száradhat. A turisztikai szezonban ezért a Hámori-tóból szivattyúval biztosítják a vízesés látványos működését még aszályos időben is. A vízesés nemcsak tavasszal, hóolvadáskor látványos: télen a megfagyott zuhatag jégcsapjai különleges élményt nyújtanak, és gyakran szolgálnak témául a fotózás szerelmeseinek.

Barlangok és természeti kincsek

Lillafüreden és környékén számos látogatható barlang (is) található. A függőkertek szomszédságában lévő Anna-barlang mellett népszerű a Szent István-cseppkőbarlang is, amit régen Kutyalyuknak neveztek. A legenda szerint ugyanis a lillafüredi Kálvária kápolna fölött nyíló, 15 méter mély lyukba 1913-ban beleesett egy kutya, s a napokig tartó ugatására figyeltek fel a helyi lakosok. Végül két fiatalember kötélen leereszkedett és kimentette, így fedezték fel a barlang bejáratát.

Az István-barlang első bejárója Kadic Ottokár volt. A Szeleta-barlangban 1906-1913 között vezetett ásatásai végleg igazolták, hogy a Kárpát-medence sem volt lakatlan a jégkorszak idején, mint azt a Bársony-házi „szakócák” megtalálása előtt (1891) hitték. A Szeletában barlangi medvék és más jégkori emlősök csontjai mellett tűzhelyeket és pattintott kőeszközöket találtak, melyek között kétségkívül a babérlevél és fűzfa levél alakú lándzsahegyek a legszebb darabok. Ezek indokolták a világviszonylatban is ismert őskőkori Szeleta-kultúra megkülönböztetését is.

Lillafüred – költőink, művészeink múzsája

A mesés táj, a függőkert, a Hámori-tó, a hatalmas erdőségek különböző módon ugyan, de mindenkit megérintenek. Költők, színészek, filmrendezők is gyakran inspirálódtak a táj és környék szépségéből, melyek eredményeként jelentős irodalmi alkotások születtek, ezek között említhetjük például József Attila híres, gyönyörű szerelmes versét, az Ódát is, melyet 1933-ban írt Lillafüreden, ahová az Írók Gazdasági Egyesülete által szervezett első írótalálkozóra érkezett.

1934-ben itt forgatták a Meseautót, mely hazánk egyik legismertebb zenés, romantikus vígjátéka olyan művészek szereplésével, mint Perczel Zita, Kabos Gyula, Tolnay Kári, Gózon Guyla vagy éppen Gombszögi Ella. Ezzel az egy filmmel azonban nem zárult le a Palotaszálló filmes „karrierje”.

Itt rendezték meg Kristóf István igazgatása alatt az első magyar Nemzeti Filmhetet (1938. július 3–11.). Olyan színészek, rendezők, írók és zeneszerzők vettek részt a rendezvényen, mint Tolnay Klári, Turay Ida, Fényes Szabolcs, Páger Antal, Zilahy Lajos vagy Fedák Sári. 1939 júniusában megrendezték a második filmhetet, majd a záró napon meghirdették a harmadikat is, de ez már nem valósulhatott meg.

Évtizedekkel később Lillafüred volt a helyszíne az 1970-ben forgatott, Szindbád című, külföldön is nagy sikerrel játszott magyar film egyes jeleneteinek. Emlékezetes momentum, amikor Latinovits Zoltán, a címszereplő a Hámori-tó jegén korcsolyázik szerelmével, Fruzsinával, akit a filmben Nagy Anna alakított. Lillafüred és környéke a 21. században sem veszítette el filmtörténeti jelentőségét, hiszen láthattuk a 2004-es Magyar vándorban, valamint A miskolci Bonnie és Clyde című filmben is.

Lillafüred tehát mindenkit megigéz. Akár nappal, akár éjjel, akár nyáron, akár télen. Minden napszakban, minden évszakban más-más arcát mutatva más-más hatást keltve ér el a lelkekig. A Bükk gyöngyszeme azonban nem csak egy napos vagy „egy éjszakás” kaland, hiszen ezernyi történelmi és természeti értéket rejt. Csónakázni a Hámori-tavon, döcögni a kisvonattal, megmászni a Zsófia-kilátót, leereszkedni valamely barlangba, ellátogatni a közeli őskohóhoz, túrázni a Bükk-fennsíkig, libegni és túrázni a Fehérkőre, legendák és mesék nyomába eredni vagy csak egyszerűen beszívni a testet-lelket gyógyító levegőt – mind-mind Lillafüred és a Bükk kínálta értékek páratlan elemei, mely élményeket nem érdemes kiaknázatlanul, felfedezetlenül hagyni.

Nyitókép: A Palotaszálló parkja esti fényben – Fotó: Demecs Norbert / Demecs Norbi túrái

Kapcsolódó tartalom

Halmos Monika | 2025. június 21

Látogatóban a hegyi doktornál, Ellmauban

Az idilli alpesi faluban Gruber doktor önzetlenül és éjt nappallá téve gondoskodik a környék betegeiről. Ki ne szeretne egy ilyen sármos, mindig elérhető, mindent megoldó orvost a háziorvosi rendelőjébe? Tudjuk persze, hogy ez egy fordulatokban gazdag film, és a való életünkben nem fog betoppanni Gruber doktor, hogy azonnal vért vegyen, ultrahangot csináljon, felállítsa a diagnózist, és máris megtalálja a legjobb gyógymódot – de álmodozni lehet róla. Vagy éppen felkerekedni, és végiglátogatni a forgatás helyszíneit, mert valljuk be: a filmsorozatban legelőször sokunkat az Alpok hegyei, a csodás természeti környezet nyűgözött le.