Ifjúsági regények – 19. századi – romantikus hősei között az indiánok és a róluk szóló történetek gyermekkorunk kedvencei voltak, s mire feleszméltünk, egy egész kontinensnyi apacs, soson, delavár és cseroki harcos népesítette be képzeletünk vadnyugati Amerikáját. Ezt a fantáziavilágot mozgatták tovább a filmek, amelyekből már a jellegzetes indián csatakiáltások és a törzsfőnök nyomatékos, Uff! Én beszéltem! beszélgetést záró szavai is fülbemászó akkordokként szőtték tovább indián-emlékeinket. Közben persze mit sem tudtunk az igazi indiánokról, és ez ma sincs másként – lényeges különbség azonban, hogy ma már bárki eljuthat az észak-amerikai kontinensre, és találkozhat a számunkra oly kedves regényes történetek szereplőinek leszármazottaival.
Mitől annyira izgalmas az amerikai indiánok kultúrája?
Először is, bármelyik indián törzs jogosan kérné ki magának a többes számot, ugyanis nem egy kultúráról beszélünk, hanem kultúrákról, hiszen
az évezredekkel ezelőtt Északkelet-Ázsiából Amerikába átvándorolt indiánok 2200 nagyobb indián törzset és ugyanennyi nyelvet hoztak létre
a vadregényes természeti környezete miatt vonzó kontinensen.
Az indián nyelveket 20 nagyobb nyelvi és kulturális egységbe sorolják a kutatók. Érdekességük, hogy ezek a csoportok sokkal nagyobb mértékben különböznek egymástól, mint például az indoeurópai nyelvcsaládok nyelvei. Már önmagában ez a sokszínűség is rendkívül gazdag és változatos kulturális környezetet sejtet. Az amerikai őslakosok csoportjainak kulturális fejlődéséből két irány nagyjából az európai középkorral egyidőben jutott el a magaskultúra szintjére: Peru és Ecuador mai területén alakult ki az inka kultúra, Mexikó területén pedig az azték és a maja kultúra. Ezek a kultúrák már írásbeliséggel is rendelkeztek.
E morzsányi bevezetőből is sejthető, hogy az amerikai indiánokról alkotott képünk jócskán árnyalásra szorul, és nem is minden hiányosságot tudunk olvasmányélményekkel és dokumentumfilmekkel pótolni. A térkép nem a terület – szól a mondás, és ez a kultúrákra is igaz: amit a helyszínen megtapasztalhatunk, annál sokkal kevesebbet képesek visszaadni a leírások, de még a mozgókép is. Észak-Amerikát bejárni nem hétvégi kirándulás, és csakis olyan utazási iroda szervezésében érdemes, amely sokrétű tapasztalatokkal és profi idegenvezetőkkel rendelkezik ilyen komplex tematikus utak lebonyolításához.
Az amerikai álom nyomában
Az '50-es évek filmjei és divatja, a babakék Csevrolet-ban utazó amerikai család, a ranch-ok hatalmas szélkerekei, a beláthatatlan távolságokat átszelő autók porfelhője mind-mind egy olyan világról szóltak, amelynek főszereplőit egy nagy eszme tartotta össze: amerikainak lenni büszkeség. Nagy ugrás ez az indiánok széttagolt, a kontinenst mozaikszerűen benépesítő kultúrái után, de Amerika titokzatossága éppen ebben rejlik: a hódítások nyomán létrehozott „új kontinens” nemcsak az odaérkező népek olvasztótégelyeként kapott új arculatot, hanem – részben asszimilálva az őslakosok hagyományait – különleges értékek őrzőjévé vált.
Az amerikai álom nemcsak a jobb élet reményének metaforája, hanem – éppen az álom lényegéből fakadóan – a kontinens titkainak szimbóluma is, múlt és jelen összefüggéseinek hálója.
Igazi titkoké, amelyeket a természeti népek bölcsességének köszönhetünk, és rejtélyeké, melyek még mindig kifognak a tudományon. Hogyan épülhettek a mexikói piramisok? Milyen történeteket tartogatnak még az inka emlékek Peruban? Mai napig milliókat vonzanak ezek a különleges kulturális jelenségek.
Ahogy azt sem sokan tudják, hogy a második világháború idején az amerikai hadsereg tengerészgyalogságában navahó indiánokat alkalmaztak kódbeszélő rádiósokként a csendes-óceáni hadszíntéren, így a japánok számára esélytelenné vált a kódfejtés. (Ugyanitt magyarokat is alkalmazott Amerika rádiós beosztásban.) A manhattani felhőkarcolók építésekor pedig jól jött, hogy a mohikánok nem ismerték a tériszonyt, és a New York-i Empire State Building magaslataiban éppen olyan magabiztosan sétáltak a keskeny gerendákon, mint a San Francisco-i Golden Gate híd hatalmas pillérein. A modern Amerika megszületésében tehát az őslakos indiánoknak legalább akkora részük volt, mint a telepeseknek.
Személyes találkozó Amerika indiánjaival
Vannak-e még, és ha igen, milyenek? – mindannyiunk fejében leginkább ezek a kérdések motoszkálnak az amerikai indiánokkal kapcsolatban. Nem véletlenül, hiszen ahogy felfedezése előtt, úgy évszázadok múltán sem mutat egységes képet a hatalmas kontinens kultúrája.
Indiánok délen, középen és északon is élnek, tehát bármerre indulunk, megtaláljuk az általuk képviselt szellemiséget és különleges kultúrát.
Kezdjük a klasszikusokkal! Mexikóban kihagyhatatlan látnivalók az azték és a maja piramisok. Amikor azt gondoljuk, hogy felocsúdtunk már a csodálatból, akkor még vár ránk az őserdő által benőtt Palenque, az ország egyik leghíresebb maja városa, ahol a buja növényzettel borított, régi templomok mellett kipróbálhatjuk az őslakosok fürdőszertartását is. Ugyancsak Közép-Amerikában, Guatemalában, az Atitlan-tó partján büszkén hirdetik az őslakosok, hogy melyik törzs tagjai: a szőtteseik és ruháik mintázata és színei alapján mi is érzékelhetjük e különbséget.
A déli földrészen, a brazíliai Amazonas-mentén még élnek elzárt törzsek, amelyek nem kérnek a civilizációs vívmányokból, így őrzik csodálatosan természetes kultúrájukat. E számunkra látványos különbség sok kérdést felvet, nemcsak ökológiai, de kulturális etikai szempontból is. Amikor pedig ennyire eltávolodunk saját kultúránktól, képesek vagyunk más szemmel nézni rá – ez is értékes hozadéka egy tartalmas amerikai körutazásnak. az Andok mélyén, a perui Chincheros-ban, egy apró, hegyvidéki faluban, mely szőtteseiről híres, a helyi indián ételeket is megkóstolhatjuk.
Az észak-amerikai kontinensen ugyancsak rengeteg lehetőségünk van találkozni az indiánokkal és nyomaikkal – még a metropoliszokban is. Emlékeztetnek rájuk Manhattan felhőkarcolói, de az Empire State Building tetején lévő építészettörténeti bemutató is megemlékezik róluk.
Aki szívesen elmélyülne a témában, annak mindenképpen érdemes ellátogatnia a Washington D.C.-ben működő Amerikai Indiánok Nemzeti Múzeumába, amelynek épületét is az őslakos elvei szerint tervezték: nincsenek élei és sarkai, köréje pedig az indiánok által ismert és használt növényeket ültették. A gyűjtemény bemutatja életüket, festett vagy gyöngyökkel díszített használati tárgyaikat, nemzedékről nemzedékre hagyományozott, mitikus történeteiket.
A múzeum étterme régi indián recepteket és alapanyagokat használ: van itt vadrizs, lazac, bölényburger, de végül a lángosról is kiderül, hogy az alapvetően indián étel.
A Keleti part örökségei: New York – Washington – A városnézések során folyamatosan déjà vu érzésünk lesz, hiszen olyan ikonikus helyszíneket keresünk fel, amelyeket filmekben már többször is láthattunk. Pontosan ellenőrizhetjük, hogy a fejünkben élő képek mennyire egyeznek meg a valósággal. Vajon a Central Park tényleg olyan hatalmas? A Wall Street járdáin izgatott brókerek futnak fel-alá elegáns öltönyökben? Talán a Szabadság-szobor is sokkal magasabb annál, mint ahogy a mozikban elképzeltük? A Brooklyn hídon sétálva Manhattan felhőkarcolói valóban aprócskáknak tűnnek? Mindent kideríthetjük egy nyolcnapos utazás keretében, november 10-17. között.
Amerika a hatalmas távolságok és a csodálatos nemzeti parkok földje. E területek jelentős része rezervátumként is működik: természeti kincseket és az emberi kultúrák értékeit őrzi. Az indiánok szinte mindegyiket otthonunknak mondhatják.
A homokkő szikláiról híres arizonai Monument Valley-ben a navahók földjén járunk. Az itteni Antilop-kanyon az egyik legtöbbet fotózott, leglátványosabb színes sziklaképződmény az USA-ban, amelyen helyi navahó kísérők visznek végig. De ha a Grand Kanyonhoz látogatunk, a magas fenyők népéhez – ahogy a Hualapai indiánok hívják magukat – a bennszülöttekkel való találkozás közben rácsodálkozhatunk a Föld arcán tátongó hatalmas sebre is.
Ha emléket is szeretnénk hazahozni, utunk során bőven találunk indián kézműves termékeket. Amikor például ellátogatunk az impozáns méreteiről, különleges sziklaképződményeiről híres Grand Canyonhoz, nézzünk be a látogatóközpontba, ahol nem csak kézműves indián ajándékokat, kerámiákat, ékszereket, szőtteseket vehetünk, hanem találkozhatunk a sokszor tolldíszes fejfedőt viselő törzsfővel is, aki szívesen aláírja a látogatásunkat igazoló emléklapot. A hosszú, színes szoknyás, hajfonatos nők itt álomfogókat, türkiz ékszereket és talizmánokat árulnak.
1000 út vezet Amerika tájaira, de csak egy úton juthatunk el e különleges kontinens szívéig. Ezt az utat pedig indián ösvények fonatából készítette a számukra nem mindig kegyes történelem.
Ezt értette meg az 1000 Út Utazási Iroda, amikor a kontinensre szervezett útjainak jelentős részét az ősi kultúrák ismeretének és tiszteletének elmélyítését szolgáló, tematikus utakként tervezte meg, a témában jártas magyar és helyi idegenvezetőkkel.
A cikk megjelenését az 1000 Út Utazási Iroda támogatta.
