Tényleg krónikus időhiányban élünk, vagy csak úgy érezzük?

Aktív

Tényleg krónikus időhiányban élünk, vagy csak úgy érezzük?

Augusztus 15-e körül merült fel először, hogy kéne írni az időhiányról. Emlékszem, azt mondtam, hogy a következő három napon nagyon elfoglalt vagyok, de aztán gyorsan megírom. Aztán számtalanszor neki akartam ülni, de mindig volt valami, amit még muszáj volt előtte elvégeznem, így az írást csak toltam magam előtt. Meg mertem volna rá esküdni, hogy semmi időm nem lett volna, de vajon tényleg így van? Nincs időm, vagy esetleg csak rosszul osztom be? Tőri Csaba karvezető, zenetanár, mentor segítségével kerestem a választ.

Az időhiány érzése nem csak az én problémám. Szinte mindennap használom, és hallom is más szájából, hogy „most nem érek rá”, „sietek”, „el vagyok havazva”, „ha ezen túlleszek, több időm lesz”, „most elfoglalt vagyok”. És a sort lehetne folytatni unásig. Mindennapjaink meghatározó élménye, hogy el kéne végeznünk bizonyos feladatokat, minőségi időt kellene töltenünk a szeretteinkkel, de nincs rá időnk.

Csaba – akinek a mentorcsoportjában magam is megfordultam – leginkább a középiskolás korosztállyal foglalkozik, illetve zenei pályára készülő fiataloknak tart mentorcsoportokat, lévén maga is zenész. Mégsem véletlen, hogy éppen az ő véleményét kérdezem, hiszen van valami, ami a jó zenészek számára elengedhetetlen, de mindenki más hatékony munkavégzésének is a kulcsa: az idő helyes beosztása, idegen szóval a time-management. „Sok tanár azt hangsúlyozza a növendékének, hogy akkor fog elérni valamit, ha napi hat órát gyakorol, ám én ezt nem így gondolom. Ezek a hat órák úgy mennek el, hogy a növendék mechanikusan követi az utasítást, de azt az időt cseppet sem biztos, hogy tényleg hasznos gyakorlással is tölti. Tehát a time-management helyett inkább feladat-managelésről kellene beszélni, és ez nem csak a zenészekre vonatkozik.”

Mennyi időt töltesz munkával a munkával töltött időben?

Csaba felteszi nekem a költői kérdést, hogy a teljes munkaidőben (vagy bármilyen tevékenység végzésekor) mennyi időt töltök konkrétan azzal a tevékenységgel, amit végzek. Igazságra világít rá. Egyre többen végzünk olyan munkát, amihez kifejezetten szükséges az online jelenlét és a különböző eszközök használata, de olyan tevékenységből is rengeteg van, ami csak nem zárja ki, hogy a közelünkben maradjanak az okoseszközök. A zenészek példájánál maradva elképzelhető, hogy gyakorlás közben egyszerűen mellettünk marad a telefon, de az is lehet, hogy a kottát is egy tabletről nézzük. Ez pedig teret enged annak, hogy a tevékenységből időről időre kizökkenjünk, ami önmagában is időt vesz el, ráadásul a visszarázódás szintén idő, az elmélyültség hiánya pedig csökkentheti a hatékonyságot. Így aztán könnyen előfordulhat, hogy a hat óra gyakorlás vagy a bárhány óra munka tényleg hasznos része akár hajmeresztően kevés is lehet. „Veszélyes, ha valaki nem tesz a céljáért, miközben ráadásul azt hiszi, hogy tesz érte” – Csaba szerint bármit is csinálunk, inkább kevesebb, koncentrált időt szánjunk rá. 

Azt csináld, ami előrevisz!

„Bárkit megkérdezel, hogy elfoglalt-e, hogy le van-e terhelve, ma Magyarországon azt a választ fogod kapni, hogy igen. Ezzel szemben nagyon kis hányad az, aki az élete folyamán el tudja érni a kitűzött céljait. Az előbb említett rossz hatékonyság mellett ennek az az oka, hogy sok időt töltünk azzal, ami nem hasznos. Itt természetesen nem a meditálásra, relaxálásra gondolok, de még csak nem is a Netflixre.” A pedagógus, mentor szerint rövid- és hosszú távon is sok rossz döntést hozunk. Előbbire példa a cél nélküli böngészés, utóbbira pedig, amikor megszokásból vagy akár tudatalatti félelemből fakadóan olyan rendszeres elfoglaltságokat űzünk, amik (már) nem okoznak örömöt, nem visznek a céljaink felé, ugyanakkor időt vesznek el a sokkal fontosabb dolgoktól. Erre példa lehet akár egy rég halogatott felmondás is: ha a munkánk már nem biztosít fejlődést, érdemes elgondolkodni azon, hogy talán itt az ideje váltani! 

Az időkezelés alternatívája: prioritáskezelés

„Azt gondolom, a »nem nyitom meg« lesz a  XXI. század egyik sikertörténete, ugyanis elengedhetetlen az elmélyültséghez az időnkénti teljes offline lét. Nem állítom, hogy ez könnyű, én is megküzdök vele, de tényleg létfontosságú, hogy ezt megtanuljuk!” – állítja a mentor, arra a felvetésemre reagálva, hogy a mindennapi életben a folyamatosan érkező munkaemailek, de akár baráti messenger üzenetekre adandó válaszok is állandó kimondatlan határidők között tartják az embert. Vagyis hajlamosak vagyunk bűntudatot érezni, ha látjuk, hogy érkezett egy üzenetünk, de nem nyitjuk meg.

Csaba emlékszik a pillanatra, amikor a telefonján először tudta megnézni az emailjeit. Akkor örült a fejlődésnek, mára azonban kialakította a rendszert, hogy a nap melyik részében foglalkozik munkaügyi-, és melyikben a privát beszélgetéseivel, illetve a kiemelt pihenéssel. Bár elismeri, hogy mindez az időhöz való hozzáállásunkkal, sőt magával az időkezeléssel függ össze, mégis azt gondolja, elsődlegesen másról szól: „ahhoz, hogy normális, kiegyensúlyozott életet éljünk, muszáj prioritási sorrendet csinálni. Egyszerűen merni kell azt kimondani, hogy én szabom a saját életem kereteit. Amikor úgy érzed, el vagy havazva, lehet, hogy nem az idődet osztod be rosszul, hanem egyszerűen le kéne venni ezt-azt a saját válladról: például az üzenetekre való állandó válaszolgatást vagy minden mást, ami az adott pillanatban nem fontos. A főnököd azt mondja valamire éjfélkor, hogy fontos, el kell végezned? Semmi baj, tényleg fontos lehet: reggel 8 és délután 4 között. Muszáj ilyen határokat húznunk.”

Miért is fontos tényező az idő az életünkben?

A Csabával való beszélgetés tanulságaként úgy foglalnám össze, hogy azért, mert az idő függvényében tudunk magunk számára célokat meghatározni. Konkrét, jól körülírt, rövid távú tervek nélkül céljaink helyett csak álmaink vannak, amik – a tapasztalat azt mutatja – gyakran megvalósulatlanok maradnak. 

Ahhoz, hogy a mindennapi életben hatásosabban tudjunk bánni az idővel, a szakember módszereket is ajánlott. Szerinte az alábbi három gyakorlat bárkit megszabadíthat az örökös időhiány érzésétől:

  • Készíts havi/heti/napi terveket! A hosszú távú célokat osszuk rövidebb részfeladatokra (például ha az előléptetés a cél, el kell kezdenünk egyre jobban teljesíteni, ehhez konkrét feladatokat jelölhetünk ki magunk számára). A napi tervek leírása is sokat segíthet: itt arra kell figyelni, hogy 4-5 fontos tevékenységnél többet ne írjunk le, mert könnyen az lesz a vége, hogy azt sem tudjuk, melyikkel kezdjük. +1 tipp: kezdjük mindig a legfrusztrálóbb feladattal, ha azon túljutunk, sokkal könnyebb lesz az összes többit elvégezni, hiszen egy jelentős pszichés teher is lekerül a vállunkról.
  • A 15 perces naptár nagyon jó módszer arra, hogy átlássuk, mivel is töltjük az időt. Pongor Juhász Attila javasolja Az időmilliomos vállalkozó című könyvében, hogy néhány napig, esetleg néhány hétig vezessük egy excel táblázatban negyedóra pontossággal, hogy mivel töltjük az időnket. (Én egy hétig csináltam, önismereti szempontból is nagyon érdekes volt.)

 Az én negyedóráim akkor így néztek ki. Érdekes tapasztalat az is, hogy a tevékenységek felírása eleve ösztönzött, hogy tegyem a dolgom, hiszen rossz érzés azokra a negyedórákra nézni, amik feleslegesen teltek el (volt azért ilyen bőven…)

  • Deep work: a módszer lényege, hogy két órára kapcsoljuk ki az internetet, és végezzünk valamilyen tevékenységet teljesen koncentráltan. (Ha online tevékenységünk van: némítsuk le a közösségi oldalakat, végezzük úgy a feladatot, hogy nem hagyjuk el a szükséges oldalt.) Először meglepően nehéz 2 óránk lesz!

Ha kipróbáltátok valamelyik általunk ajánlott módszert, írjátok le, nektek segített-e!

Tudtad, hogy előfordulhat, hogy azért hajszoljuk túl magunkat, mert nem vesszük észre, hogy becsülik a munkánkat

Ajánljuk még:

Lassítsátok le az időt élményekkel – így lehet a nyaralásunk igazi kikapcsolódás
A gyorsan elillanó szabadság sokunk számára rémálom. Vagy elmegy az idő a semmittevéssel, vagy olyan fölösleges dolgokkal foglalkozunk, hogy még el sem kezdődött, de máris vége. A nyaralás sem sokban különbözik, bár az utóbbi időben igyekeztem tudatosabban jelen lenni utazás, kirándulás közben. Pedig állítólag le lehet lassítani az időt – élményekkel.