Savoring, avagy a boldogság ízlelgetése

A pszichológusok egyik alapkönyve szerint a savoring az a képesség, aminek révén élvezni tudjuk az életet. Ha a szó jelentését nézzük, valahogy úgy lehet értelmezni: tudatosan ízlelgetni a boldogságot. A magyar szakirodalom pedig pozitív élmények feldolgozásaként utal rá. Lényegében véve azt jelenti, tudatosan odafigyelünk a minket érő pozitív élményekre, nemcsak elszaladunk mellettük, vagy éppen természetesnek vesszük őket. Észleljük a saját boldogságunkat, és nem hagyjuk, hogy máris tovaszálljon. Így mélyebben és hosszabb ideig élhetjük át ezt az állapotot.

A savoring egy folyamat, aminek elengedhetetlen első lépése az, hogy képesek legyünk felfigyelni a minket érő pozitívumokra. Ha ez megvan, kezdődhet az ízlelgetés: milyen tapasztalatokat élünk át, és ezek hogyan hatnak ránk? Végül valamilyen módon reagálhatunk is ezekre. A téma kutatói leírtak 10 gyakran alkalmazott stratégiát, amivel elnyújthatjuk boldogságunk ízlelgetését. Segít például, ha:

• elmeséljük másoknak, milyen jó dolog ért bennünket
• viselkedésünkben megjelenítjük az élményt (ez gyakran nevetés, de akár fel-le ugrálás formájában is megmutatkozhat)
• megpróbáljuk jól az emlékezetünkbe vésni az átélt élményt, hogy később fel tudjuk majd idézni
• gratulálunk saját magunknak, bíztatóan szólunk magunkhoz, amiért így tudtuk megélni a helyzetet
• tudatosítjuk magunkban, hogy hálásak lehetünk az élményért, szerencsések vagyunk, hogy részesei lehettünk
• megpróbáljuk összehasonlítani az élményt olyanokkal, amikor ez még nem volt része a tapasztalatainknak, hangsúlyozva a pozitív különbségeket
• megpróbálunk feloldódni az élményben, kizárni a környezetet és csak arra koncentrálni
• a különböző érzékszerveinkkel mind arra koncentrálunk, hogy megéljük az adott tapasztalást, mintha csak kiélesednének ezek a szenzoraink
• kiiktatjuk az örömgyilkos-gondolatokat, amik gyakran így hangzanak: „ezt meg sem érdemlem”, „jár ez nekem egyáltalán?”

Miért jó ez nekünk?

Mióta 1989-ben Fred B. Bryant definiálta a jelenséget, számtalan kutatást végeztek a témában: többek között időseket, párkapcsolatokat és daganatos betegségben érintett egyéneket vizsgáltak savoring szempontjából.

Idősebb, nyugdíjas vagy korban ahhoz közeli felnőttek vizsgálatából például kiderült: azok, akik nagyobb mértékben képesek tudatosan megragadni a boldogságot, elégedettebbek az életükkel és kevésbé érintettek depresszióban is. Ez amiatt is különös jelentőségű lehet, mert időskorban – a demenciák mellett – a depresszió az egyik leggyakrabban előforduló mentális betegség. Szintén ezt a korosztályt vizsgálva született az eredmény, miszerint a savoringre való képességnek nagy szerepe van abban, mennyire vagyunk reziliensek, vagyis mennyire tudunk rugalmasan alkalmazkodni az előttünk álló helyzetekhez.

Minél inkább tudjuk ízlelgetni a kellemes élményeinket, annál több olyan erőforrásunk lehet, ami aztán segít a rugalmasságunk fenntartásában.

Egy amerikai vizsgálatban a „kapcsolati ízlelgetést” kutatták, vagyis a párunkkal közös élmények megélését. A kutatók kifejezetten távkapcsolatban élők élményeire voltak kíváncsiak. A vizsgálati személyeket három csoportba osztották, más-más feladatot kaptak, majd kérdésekre kellett válaszolniuk. A három csoport abban különbözött, mire kellett gondolnia válaszadás előtt: semleges dolgokra; egy személyes pozitív élményre; egy olyan pozitív élményre, amit a partnerével élt át. Utóbbi csoportba tartozók esetében magasabb volt a pozitív érzelmek, és alacsonyabb a negatív érzelmek szintje, ami összességében a párkapcsolati elégedettségre is jó hatással volt. Ez például a távkapcsolatban élők számára is fontos információval szolgálhat, a savoring egy módszer lehet a közelség érzésének fenntartására. Egy másik vizsgálat szintén hasonló eredményeket hozott, kiegészülve azzal, hogy a kapcsolat minősége mellett az egyéni önbecsülésre is jó hatással van, ha képesek vagyunk a közös pozitív élményeket ízlelgetni.

A savoring segít abban is, hogy jobb munka-magánélet egyensúlyt tartsunk fenn, legalábbis erről árulkodik egy kutatási eredmény. Olyan házaspárokat néztek, ahol mindkét fél teljes munkaidőben dolgozik, és azt találták:

azok, akik magasabb szinten képesek a savoringre, kisebb mértékben érintettek olyan konfliktusokban, amelyek a munka-magánélet kérdéseihez kapcsolódnak.

Daganatos betegséggel küzdők vizsgálatában azt találták, a betegség és a kemoterápiás kezeléssel járó nehézségek, rosszullétek ellenére is alacsonyabb szintű stresszt és jobb életminőséget mutatnak azok, akiknél magasabb szintű a pozitív élmények feldolgozása.

A savoringnek tehát nagy jelentősége lehet mind az egészséges, mind a valamilyen betegséggel küzdő emberek számára. A boldog pillanatok, pozitív élmények tudatosítása nemcsak abban segít, hogy mélyebben átéljük az élményt, hanem abban is, hogy hosszabb ideig kitartson a hatása. Ez pedig akár egy – jó értelemben vett – öngerjesztő folyamattá is válhat, hiszen jobb hangulatban könnyebb észrevenni a jó dolgokat.