Aktív

Öreg a nénikéd! – extrém fizikai és szellemi teljesítmények időskorban

A napokban bejárta a világsajtót a hír: négy napot élt túl egy 86 éves német férfi az Alpokban étel és magával vitt víz nélkül. A veterán alpinista extrém kalandja mutatja, hogy mennyi ember képes az életkorát zárójelbe téve fantasztikus teljesítményeket letenni az asztalra, inspirálván a szenior korosztályt az aktívabb fizikai vagy szellemi tevékenységre.

Norbert bácsira (a sajtóban csak így emlegetik) egy túrázó talált rá, akinek elmesélte, hogy megfelelő felszereléssel, de teljesen egyedül a 2628 méter magas Alpspitzét akarta megmászni, nagyon jól haladt, de az út vége felé eltévedt, s így végül négy éjszakát aludt a szabadban. Életét leleményessége és tapasztalati intelligenciája mentette meg: a hegyen vízforrást keresett, így nem száradt ki. De nézzünk még néhány extrém teljesítményt, hogy lássuk, mennyi minden lehetséges idősebb korban is: valójában még mindig előttünk áll az élet, nem mögöttünk!

Fizikai extremitások

Fauja Singh a világ legrégebb óta futó maratonfutója, aki jelenleg 112 éves. Az indiai származású, de Angliában élő Fauja száz éves korában még teljesített maratonokat (például Londonban 7 óra 49 perc alatt), és számos korosztályos rekordot döntött meg. 2023 áprilisában visszavonult a hosszútávfutástól, és már csak kisebb távokon kocog, de nagy élvezettel nézi a fiatalabbak versenyeit.

Diana Nyad 74 esztendős amerikai hosszútávúszónő, aki 64 éves korában teljesítette azt a hatalmas kihívást, hogy úszva átszelje a Kubai-szorost Floridáig. Ráadásul a 177 kilométer hosszú úton az úszók nagy része úgynevezett cápaketrecet használ, hogy védje magát a ragadozóktól, ő egy amőbáktól védő ruhán és kesztyűn kívül semmit mást nem viselt, de vele volt egy összesen 35 fős stáb, akik figyelték minden mozdulatát, és segítettek a nehézségek idején.

Yuichiro Miura kilencvenéves japán síző és alpinista, aki nyolcvanévesen megmászta a világ legmagasabb hegyét, a Mount Everestet. Érdekességképpen kiemelhető, hogy a korábbi életkorrekordot is ő tartotta, ugyanis hetvenévesen is teljesítette ezt a feladatot.

Az 1977-ben, 122 évesen elhunyt Jeanne Calment volt a világ legtovább élt embere. Sok emberről tartják, hogy matuzsálemi kort élt meg, a francia hölgy életkorát azonban hivatalos iratok tucatjai igazolják. Élete során végig aktív fizikai és szellemi életmódot folytatott, olyannyira, hogy 85 éves korában kezdett el teniszezni és vívni, illetve százévesen is rendszeresen kerékpározott. Emellett viszont 21 éves korától kezdve cigarettázott, igaz, elmondása szerint naponta két szálnál többet sohasem szívott el. Nem vetette meg a finom francia vörösbort és hetente evett egy kis csokoládét is.

Szellemi teljesítmények  

Sir David Attenborough, a híres brit természettudós, dokumentumfilmes és televíziós műsorvezető 97 éves korában is aktív, és szenvedélyesen dolgozik a természetvédelem területén, filmeket és cikkeket készítve.

Hans-Georg Gadamer német filozófus százéves kora felett még egyetemi előadásokat tartott, fejből idézve a legnagyobb görög gondolkodók, Arisztotelész és Platón műveit.

Lossonczy Tamás, Kossuth-díjas festőművész 2005-ben, 105 esztendősen halt meg. Utolsó éveiben is aktív volt, így jött létre gigantikus életműve, amelyben több mint ezer olajkép, és több mint tizenötezer grafika található.

Az ókori görög drámaíró, Szophoklész túlélte kilencvenedik életévét, ami akkoriban rendkívül ritka volt. Gyermekei türelmetlenül várván örökségüket gyámság alá akarták vetetni, de ő a bíróság előtt fejből idézett saját műveiből.

Miről szólnak ezek az extrém életművek és tettek? Úgy hiszem, nem az öncélú rekordhajhászásról, hanem arról, hogy mi magunk, akik a felsoroltakhoz képest átlagemberek vagyunk, jobban vigyázzunk magunkra, életünk fizikai, lelki és szellemi dimenziójában egyaránt. Ne keseredjünk el, ne hagyjuk el magunkat, hiszen még szép célok is állhatnak előttünk!

Ajánljuk még:

Hiába alszol eleget, ha a ritmus nem állandó: fáradt maradsz

Fiatal felnőttként a péntek-szombat estéim rendszerint a bulizásról szóltak. A hajnali fekvést és iszogatást egy átaludt délelőtt-kora délután követte, ami után este újra nem bírtam időben ágyba kerülni. A gyerekek megszületésével a bulik kikoptak a heteimből, de a hajnali fekvés maradt. Altatás után tudok ugyanis időt keríteni arra, ami feltölt, tudva, hogy másnap alhatok a szokásosnál tovább, mert a férjem vállalja: felkel a kicsikhez. Mégis régóta érzem, ez nem egy jó spirál. Ez a social jetlag, a szociális időzavar, ami akár a társadalom kétharmadát is érintheti. 

 

Már követem az oldalt

X