„Hetente egyszer muszáj bűnözni, hogy a többi napon tartani tudd! Na, csak egy kicsit, már oviban is a rántott hús volt a kedvenced ketchupos-majonézes sült krumplival, úgyis ledolgozod majd!” - nincs olyan fogyókúrázó vagy tudatosan táplálkozó, aki ne hallana a családjától, barátaitól-kollégáitól rendszeresen ilyen és ezekhez kísértetiesen hasonlító mondatokat. Ha pedig olyan utópisztikusan szerencsések vagyunk, hogy mindenki elképesztően jófej, támogató és empatikus körülöttünk, akkor egy – cukrászdák és gyorséttermek közelében üzembiztosan megszólaló, a gyomornedvekből és évtizedes szokásainkból táplálkozó – úgynevezett belső hang fog ilyesmiket sziszegni a fülünkbe.
A bűnre nem almával, hanem pizzaszeletekkel meg látványpékségekkel csábítják a felesleges és káros szénhidrát- és cukorbevitel édes, de megannyi egészségügyi kockázattal járó útjáról letérő életmódváltót.
A metróhoz lemenni önmagában is több kísértést hordoz, mint amennyivel egy cölibátusban élő találkozhat Amszterdam egy bizonyos negyedében.
De egy liter - sovány, esetleg cukormentes növényi - tejet venni sem egyszerű, amikor ott mutogatják magukat a hűtőben a legkülönbözőbb Túró Rudik is, köztük az atomfegyver, a mogyorókrémes Óriás Pöttyös. A boldog, tudatlan időkben, amikor nem néztem semminek a tápértékadatait, még azt hihettem róla, hogy nagyjából egészséges, és nagyszerű fehérjeforrás, de amikor gyanússá kellett válnia mindennek, ami nem zabkása vagy roston csirkemell, mérhetetlen szomorúsággal szembesültem vele, hogy fehérje helyett leginkább cukrot tartalmaz. Emlékszem, ott álltam egy szombat délelőtti nagybevásárláskor a hűtősoron a hipermarketben, kezemben a gyilkos méreggel, a bűnözés magyar néplélekre hangolt, ártatlannak tűnő, de annál kegyetlenebb fegyverével, amiből még a fondorlatosan fittnek nevezett, 30 százalékkal csökkentett cukortartalmú változat is 25 grammnyi édes elhízást tartalmaz 100 grammonként. És ki tudja, hány százalékkal kevesebb élvezetet, mint egy mogyorókrémes.
Hosszú perceknek tűnt, ahogy ott álltam, és próbáltam józanul mérlegelni, minden érvet és ellenérvet felsorakoztatva: mennyi bűntudatot ér meg nekem egy Túró Rudi? Hány szemrehányást, mennyi önmarcangolást, az önértékelésemnek milyen fokú csökkenését vállalom be ezért a hidrogénezett pálmaolajban és aromákban gazdag, egyharmadnál is kisebb arányban túrót is tartalmazó készítményért? Már vacogtam a sok hűtő között, de nem tudtam dönteni. Az aszketikusan szigorú, elveit fel nem adó wannabe fitneszhős és a gyenge, gyarló, de szeretnivalóan esendő édességfüggő küzdöttek. Megmerevedtem és elkezdtem kipirulni. Talán kevésbé a hűtőkből áradó csípős hidegtől, mint inkább a fojtogató dilemmától, az ellentétes erők tehetetlenné bénító összecsapásától. Egyre kínosabban éreztem magam, és mielőtt teljesen összezavarodtam volna, hirtelen, egy óvodás dühével visszaraktam a hűtőbe a Rudit és szélsebesen gurultam a kasszák felé a bevásárlókocsival.
Nem veregettem utána a vállam, megkönnyebbülést sem éreztem, semmi felszabadító nem volt abban, hogy ellenálltam a bűnözésnek. Ellenben az addig a bensőmben némán fortyogó és bénító erők felszínre törtek. Agresszív és frusztrált voltam, az egész világgal bajom lett hirtelen. Olyan ereje volt az indulatomnak, hogy az engem is meglepett. És miért? Ötvenegy gramm meg nem evett kakaóbevonatos túródesszert miatt?
Hazamentem, és ugyan aznap nem terveztem lemenni az edzőterembe - csak a bűnözés miatt, vezeklésként merült fel bennem még a hűtők előtt lefolytatott belső dialógban -, de olyan dühös voltam, hogy úgy éreztem, nem tudok mást csinálni - és elképesztően jót edzettem, tele voltam energiával! Az megkönnyebbülés volt, felszabadulás és megdicsőülés. Igen, jobban esett, mint akárhány Túró Rudi. Amiket ugyan nem ettem meg, de mégis azok miatt sikerült igazán hatékonyan és élvezetesen edzenem, tehát végső soron a bűntudatnak köszönhettem az energiát. Miközben a valóságos cukorbevitelt megúsztam, a bűntudattól (és a vágyakban-fantáziában elfogyasztott pluszkalóriáktól is) megszabadító, megkönnyebbülést adó feloldozást az edzéssel mégis átéltem.
Bűntudat, én így szeretlek!
Ajánljuk még:
HA FÁRADTSÁG MIATT NEM EDZEL, ÖRÖKKÉ FÁRADT MARADHATSZ
BÚCSÚ A MULTITÓL: VISSZAEMLÉKEZÉS KOSZTÜMÖS-ROBOTMUNKÁS KOROMRA
NYÁRON ESZÜNK, TÉLEN EDZÜNK!? – MIT MIKOR CSINÁLJUNK, HA JÓL AKARUNK KINÉZNI?
Verseny, bukás, alázat – Mit, és miért sportoljon a gyerek?
A sportról nem lehet eleget írni és beszélni, de leginkább csinálni nem lehet eleget. Csodálatos élettani hatásai mellett jellemformáló erővel is bír. Mégis, ha időhiánnyal küzdünk, a sportolástól vesszük el az időt először. Ha gyerek is van a családban, még bonyolultabb a helyzet. Mikor kezdjen el mozogni? Egyáltalán melyik gyerekhez milyen sport illik? Ennek jártunk utána.
