Hogyan vonatoztam el Svájcba Barka kutyámmal?

Aktív

Hogyan vonatoztam el Svájcba Barka kutyámmal?

Kutyával utazni egy külön üzemmódot kíván. Nem dőlhetünk csak úgy hátra, mintha egyedül lennénk. Figyelembe kell vennünk a szabályokat, alkalmazkodni kell a körülményekhez, az állatunk igényeihez is. Cserébe velünk lesz megszokott társunk, és az utazás közös kalanddá válhat. 

Öntudatra ébredésemet követő első vágyam egy kutya volt. Sajnos sokáig beteljesületlen maradt ez az álom, hiszen amíg szüleimmel éltem, tiltva volt. Majd amikor Pesten állatbarát albérletbe kerültem, először macskával indítottam. Évekkel később jöttem csak rá, hogy szüleim tiltó szavai és az, hogy nem gondolták, hogy hosszú távon gondoskodni tudnék egy kutyáról, tudat alatt a saját valóságommá váltak. Elhittem, hogy túl nagy felelősség lenne nekem, és hogy nem állok rá készen. Aztán amikor rájöttem, hogy már csak saját magam akadályoz meg attól, hogy legyen kutyám, belevágtam: pont a napokban lett egy éve, hogy hozzám került Barka, akivel igyekszem a múltban gyökerező félelmeket leküzdeni.

Ilyen parám volt az is, hogyan fogok vele utazni, különösképpen külföldre. Mivel tavaly év végén nagyon rám tört a mehetnék, és Barka már javában megvolt, ezért vele együtt gondolkodtam. Így vonatoztunk el Ausztrián és Németországon keresztül Svájcba röpke tizenegy óra alatt, és így tudtam meg többet arról, hogyan érdemes kutyával vonatozni, mire kell figyelni, illetve milyen praktikák segíthetik az utazást.

Kezdjük a legalapvetőbb tudnivalókkal!

Az olyan állatokat díjmenetesen lehet szállítani Európa vasútvonalain, akik beleférnek egy zárt hordozóba, amiből nem tudnak kijönni, és a többi utast sem zavarják. Fontos tudni, hogy ilyenkor elvileg végig a hordozóban kell tartani a kedvencünket, ami hosszabb utazások során problematikus lehet. Kutyával csak másodosztályon lehet utazni, és étkező- vagy hálókocsiba nem vihetjük be az ebet.

Amennyiben nem hordozóval utaznánk – ahogy azt én is tettem –, abban az esetben a kutyának is jegyet kell váltanunk, ami általában a teljesárú felnőtt jegy felét jelenti. Állatbarátunkat csak szájkosárral és pórázzal lehet szállítani, de saját tapasztalatom szerint általában megengedők a szájkosárral szemben. Nehéz is lenne egy több órás utat kedvenceinknek végig abban tölteniük.

Ne felejtsük el az utazás előtt az állatorvosi látogatást sem! Ha nincs érvényes veszettség elleni oltása a kutyánknak, akkor legalább három héttel az útra kelés előtt meg kell kapnia ahhoz, hogy elfogadható legyen az útlevele. Igen, a kisállat-útlevélről is gondoskodnunk kell, amit szintén az állatorvosi vizit során kérhetünk, és tízezer forint körül mozog az ára.

További hasznos trükkök, amiket összeszedtem a Barkás kaland során

Amennyiben lehetséges, érdemes olyan helyre kérni a vonatjegyet, ahol négyes székek vannak. Így több helye van a kutyának, esetleg be tud vonulni az asztal alá is. Persze simán lehet, hogy így is folyton a folyosó közepén fog feküdni, ahogy az enyém is tette. Ilyenkor bízzunk a további utas lazaságában, jóindulatában. Ha van kis fekvőhelye, takarója, ami nem foglal sok helyet, akkor célszerű azt magunkkal vinni, hátha könnyebben megnyugszik, megtalálja a helyét az ismerős mikrokörnyezetben az eb. Ugyanígy egy-egy kedvenc játék vagy rágócsont is jól jön az út során, hiszen azzal hosszú időre lekötheti magát.

Semmiképp ne felejtsük otthon a vizes tálat sem! Én személy szerint nem tudtam annyi vizet magammal vinni, ami nekem is és a kutyámnak is elég lett volna egy ilyen hosszú útra, így egy idő után az étkezőkocsiba tettünk sétákat – az asztalokig még bemehettünk vizet kérni, és mindig nagyon kedvesen segítettek nekünk.

Többek ajánlották nekem, hogy vigyek magammal kutyapelenkát. Mivel Barka sosem használt korábban ilyet, én ezzel a tanáccsal nem éltem, de másoknak működhet. Nekem vécéügyben az volt a taktikám, hogy olyan állomásokon, ahol tudtam, hogy két-három percet is áll a vonat, leszaladtam a kutyával gyorsan, hátha… Végül sehol nem végezte el a dolgát az utazás alatt, mégsem volt ebből probléma.

A vonatozás előtt azt terveztem, nagyon lemozgatom majd előző este és még az utazás napjának hajnalán is. Persze az utolsó pillanatos kapkodások és pánikok közepette ez nem jött össze, és kíváncsi lennék, mennyivel lett volna könnyebb dolgom, ha igazán fáradtan utazik. Időnként felálltam vele, sétáltunk a folyosón, illetve két kocsi közötti nagyobb részekben köröztettem fel s alá. Ha nagyon biztosra szeretnénk menni, vagy tudjuk, hogy a kutyánknak nem éppen vonatozásbiztos a temperamentuma, akkor nyugtatóval is próbálkozhatunk, amivel kapcsolatban állatorvos véleményét érdemes kikérni.

Talán a legfontosabb az egészben, hogy mi ne stresszeljünk, hiszen minden átragad a kedvencünkre. Próbáljuk elhinni, hogy igenis mehetnek simán a dolgok, és a vonatozás egy újabb jó közös élmény lehet négylábú barátunkkal. Velem is ez történt, és sosem felejtem el, ahogy együtt néztük az ablakon keresztül a havas Alpokat, vagy ahogy az egész vonat az én kutyámat simogatta, vagy ahogy ugráltak át az emberek felette, amikor nem volt hajlandó máshol aludni, mint a folyosó közepén.

Ajánljuk még:

Bevettük a világ legélhetőbb városát – és javasoljuk neked is!

Bécs gyerekkorom óta a kedvenc városom. Dédnagyanyám élt itt valaha, és történeteiből egy csudavárost képzeltem el. Ültem a kis sámlin, hallgattam őt, miközben szemem előtt megelevenedett a Votivkirche, a legismertebb templom környéke, a híres utcák, a Feldgasse meg a Kapistrangasse, ahol a dédiék laktak, a lovasok a Praterben, és szinte hallottam a hegedűszót a grinzingi borozók előtt, ahol táncoltak a dédnagyapámmal. Így, amikor sok évvel később néhány hónapot az osztrák fővárosban töltöttem, olybá tűnt, mintha hazamennék.

 

Már követem az oldalt

X