Valóban akkor talál ránk a szerelem, amikor nem számítunk rá?
Itt a tavasz, ébredezik a természet, virágba borulnak a fák, a madarak énekelnek, lassan megtelik a levegő édes illattal, romantikával. Ilyenkor még az átlagosnál is jobban vágyunk a kötődésre, arra hogy szeressünk és szeressenek minket. És lehet, ez sem tesz jót a szerelmi életünknek.
Szeretek sorozatokat nézni, olykor „darálni”, és nem szégyellem!
Tisztán emlékszem, hogy a 90-es években az egész családdal együtt néztük délutánonként vagy kora este a különböző teleregényeket – akkoriban leginkább szappanoperákat – és gyakran elhangzott anyukám szájából a következő mondat: “Ha ennek vége lesz, másik sorozatot nem kezdek el.” Mivel körülbelül hat-nyolc éves lehettem, igyekeztem én is magaménak érezni ezt az elhatározást. Így jött az, hogy a „A farm ahol élünk után nem kezdek el új sorozatot”, majd a „A Paula és Paulina után nem kezdek bele másikba”. Ám ez az állítás sosem vált valóra és mostmár nem is gondolom, hogy valaha igaz lesz. (Persze sose lehet tudni.) Szeretek sorozatokat nézni, és nem szégyellem.
Rabbá tesz vagy felszabadít: a szokások hatalmáról
Az elmúlt években különösen menőnek számít bizonyos rutinokat beépíteni az életünkbe. Az influenszerek minden csatornán ömlesztik felénk, miért jó felkelni hajnali ötkor, miért érdemes mindennap hálát adni, meditálni, és a napnak mindig ugyanazon szakában sportolni. De vajon igazuk van?
