Rabbá tesz vagy felszabadít: a szokások hatalmáról

Pszicho

Rabbá tesz vagy felszabadít: a szokások hatalmáról

Az elmúlt években különösen menőnek számít bizonyos rutinokat beépíteni az életünkbe. Az influenszerek minden csatornán ömlesztik felénk, miért jó felkelni hajnali ötkor, miért érdemes mindennap hálát adni, meditálni, és a napnak mindig ugyanazon szakában sportolni. De vajon igazuk van?

Manapság folyamatosan zajlanak az események, mindig történik valami körülöttünk, velünk. Ami a korábbi évtizedekben stabil lábakon állt és megingathatatlannak tűnt, az a kétezerhúszas években egycsapásra megváltozhat – szinte meg sem lepődünk már ezen.

Az elektronikai eszközök hamarabb romlásnak indulnak, kapcsolataink gyorsabban cserélődnek és a munkahelyünkkel is bármikor bármi történhet. A legbiztosabb dolog a bizonytalanság lett, és ezért van egyre nagyobb szükségünk arra, ami állandó: például egy jó rutinra. Magunknak kell megteremteni az életünkben azt, ami az állandóságot, a stabilitást szimbolizálja. 

Az lenne a legszerencsésebb, ha saját magunkkal alakítanánk ki érzelmileg olyan viszonyt, amiben az a tapasztalásunk, hogy önmagunkra mindig számíthatunk. De az élet hullámain jól lehet vitorlázni az állandósult szokásokkal, rutinokkal is. Ezek a szeánszok keretet, kapaszkodót adnak a mindennapjainkhoz, így könnyebbé teszik a létünket és lehetőséget adnak az egészséges, kiegyensúlyozott mindennapok megélésére. Egy olyan életre, amiben fejlődni tudunk.

A behaviorizmussal (emberi viselkedéstan) foglalkozó 20. századi pszichológusok azt figyelték meg, hogy egy-egy szokás kialakulása kondicionálás kérdése: ilyenkor kialakul egy feltételes reflex. Én például elkezdtem reggelente felkelés után egyből kávét főzni. Mostanra reggelente a konyhába érve meglátom a kávéfőzőt és a következő pillanatban már azon veszem észre magam, hogy a főző kotyog is – oda se figyeltem, és elvégeztem, amit kellett.

Ugyanígy, ha reggelente mondjuk szeretnénk mindig elmenni futni, akkor ha előző este kikészítjük az edzőruhánkat, egy idő után lehet, csak a futópályán csodálkozunk majd rá, hogy máris mozgásban vagyunk. Az új szokás-sorozatok kialakításához azonban idő és kitartás szükséges, hiszen egy új rutin 18-21 nap elteltével alakul ki.

Ha szeretnénk elkerülni a kudarcot, akkor alaposan át kell gondolni, milyen új szertartással színezzük az életünket. Olyan apró szokást tanácsos elsőként választani, ami feltölt, energiát ad. Egy olyan kis lépés ami leföldel és amit akkor is meg tudsz tenni, ha az életkörülményeid változnak... Nyilván van ezer és egymillió tipp az interneten, amiből ihletet meríthetsz, de a kreativitás mindig jó!

Jó példán gondolkodva eszembe jutott, milyen szuper lenne, ha a reggeleket azzal kezdeném, hogy egy percre kinyitom az ablakot és veszek egy nagy levegőt vagy kiállok a körfolyosóra és felnézek az égre.

Máris kapcsolatom lenne valami örökkel, valami állandóval, ráadásul tágasabb teret kapnék – akkor is, ha éppen beszűkült, ébredező állapotban végezném mindezt.

A kezdeti időkben nagy segítség lehet a habit tracker (szokásfigyelő) használata is. Rengeteg ilyen alkalmazást találunk már online, de beszerezhetők rutinfigyelő füzetek is, illetve magunknak is készíthetünk egy kedvünkre valót, amit szívesen vezetünk nap mint nap.

Egy-egy szokás kialakításának titka, hogy az esetleges kudarcélménynél ne veszítsük el a motivációnkat, ne keseredjünk el. A Youtube-on hajnali öt és nyolc óra között hóban futó, meditáló, naplót író, bevásárló, mosást berakó influenszerek sem jobb kevésbé emberek mint mi: ők is ugyanúgy hibáznak, csak keveset beszélnek róla. Ne hasonlítgassuk magunkat hozzájuk, ebben a tekintetben sem. Inspirálódhatunk tőlük, ha látjuk értelmét egy-egy szokásukat magunkévá tenni, de ne ragaszkodjunk görcsösen semmilyen ideához.

Mert teljesen rendben van, hogy a szokásaink néha alakulnak vagy átalakulnak.

Azt se felejtsük el, hogy ezeket a mindennapi szeánszokat pont azért vezetjük be, hogy támogassanak minket, ezért az elmaradásuk esetén se hagyjuk, hogy negatív érzelem, bűntudat uralkodjon el rajtunk. A következő 24 órában visszakerülhetünk a már megszokott, jól működő kerékvágásba.

Az én személyes kedvenceim a reggeli rutinok, amelyek hozzásegítenek ahhoz, hogy az egész nap könnyedebb, vidámabb legyen. Nem szeretek korán kelni, illetve szükségem van a napi nyolc óra alvásra. Az ébredésem időpontja változó, de ami biztosan követi: kávéfőzés, kutyasétáltatás, egy tízperces meditáció, hálaadás. Ha pedig extrán ráérek, akkor ezután naplót írok és olvasok kicsit. Ideális esetben az emaileket és social média felületeket csak később csekkolom, ám ez sajnos sokszor nehezemre esik – már-már észre se veszem, kezemben van a telefonom. De ez már egy másik cikk témája lehetne.

A napindító rutinok mellett az estiekről is sokat hallunk. A reggeli szokásokhoz hasonlóan szintén nagy hatással van ránk, hogy a lefekvés előtti órákat hogyan töltjük. Sok apróságot tehetünk a nagyobb harmóniáért, viszont ami a legfontosabb, hogy az ébrenlétből fokozatosan vezessük át magunkat az alvás állapotába. Nekem ez az az időszak, amin még bőven van mit alakítanom, de egy ideális estén a lefekvés előtti egy-két órában már nem nézek olyan filmet, sorozatot ami felkavarhat. Próbálom a képernyőidőt teljesen hanyagolni és ha zenét hallgatok akkor sem a pörgős playlistemet teszem be. Gyújtok ellenben gyertyákat, olvasok és mielőtt valóban elaludnék, még ébren álmodozom kicsit. Ez utóbbit mindenkinek jó szívvel javaslom! 

Ajánljuk még:

Kórházban karácsonykor – így tedd széppé a beteg szeretted ünnepét

112 napja bukfencezett egyet a világunk. A mi kis mikrovilágunk. Nincs kávézás, nincs közös béna szelfi, nincs piacolás, nincs kirándulás. Nincs közös vasárnapi ebéd. Nincs Anyu-ebéd. Van kórház. Van orvossal konzultálás. Nincs látogatás. Van kínzó hiányérzet. Nincs találkozás. Nincs érintés, puszi, ölelés. Van telefon, néha ócska vonal, alig érthető szavak. Van szeretet. Vannak könnyek. Nincs kétség. Van közös éneklés: szép csillagos az ég. Amit gyerekkorunkban énekeltél nekünk, most mi énekeljük neked. Szeretünk. Várunk haza. Bízunk Istenben és szárazon tartjuk a puskaport. Néha átázik a könnyektől, de felszárítjuk. Van okunk a reményre, hiszen egy amazonnal van dolgunk.