Egyre többen járnak „dolgozós szabadságra” – elküldhetnének engem is melegebb éghajlatra!

Aktív

Egyre többen járnak „dolgozós szabadságra” – elküldhetnének engem is melegebb éghajlatra!

Távol álljon tőlem, senkivel sem szeretnék összeveszni. Viszont szívesen szedném a sátorfámat, és néhány hétre áttelepülnék valahová, hogy kiszakadjak a hétköznapokból, de úgy, hogy ne kelljen szabadságra mennem, a munkámat végezhessem ugyanúgy. Egyre többen vannak ugyanis, akik így döntenek – és szerintem jól is teszik!

Az európai és tengerentúli országokban egyre növekvő trendre már létezik egy angol kifejezés is: „workation”. Magyarul „munkanyaralásként” lehetne lefordítani, ami az angol work (munka) és a vacation (nyaralás) szavakból áll össze. Nyaralás közben munka, munka közben nyaralás – mindegy, hogy melyik oldalról fogjuk meg a jelenséget.

A pandémia minden szempontból felforgatta az életünket az elmúlt két évben, és a korábbi munkavégzési szokásokat sok helyen felülírták. Kiderült, hogy többen képesek távmunkában végezni a feladataikat, mint azt korábban feltételeztük volna. A bevezetett egészségügyi korlátozások és az óvatosság miatt még most is sok munkaadó biztosít lehetőséget az otthoni munkavégzésre, ha más nem, hibrid munkavégzés formájában.

Felmerült ugyanakkor, hogy ha már itthonról dolgozom, és egyébként is belesimultam abba, hogy naponta többször kell váltanom a munka és a magánélet között, miért ne tehetném ezt meg máshol?

Még csak homokos tengerpart és egzotikus szigetvilág sem szükséges ahhoz, hogy az ember néhány napra vagy egy hétre elutazzon valahová, ahová viszi a laptopját és az elvégzendő feladatait is. Lehet ez az ország másik végében egy kisház az erdő közepén, valamelyik tóparti kisváros, vagy bármi, ami lehetőséget ad a mentális töltekezésre és inspirálódásra.

A hangsúly éppen ezen van. A munkanyaralás nem egyenlő azzal a fajta nyaralással, szabadsággal, amikor vissza se nézünk, nem hogy a laptopot magunkkal vigyük. A munkanyaralás alatt lehet kirándulni, várost nézni, túrázni, és persze dolgozni is.

Digitális nomádok vagy munkanyaralás?

Talán nincs is új a nap alatt, hiszen a digitális nomád életforma nem újkeletű jelenség. Sokan vannak, akiket nem köt helyhez a munkájuk, és a nyakukba veszik a világot. Az a különbség, hogy ők életvitelszerűen telepednek le hosszabb-rövidebb időre egy-egy országban, és ha megunják, akkor továbbállnak. Ezzel szemben a munkanyaralás rövidebb ideig tart, bár kétségkívül, a munkavégzés a nyaraláskor elvárt körülmények között történik.

A munkanyaralás olyannyira felkapottá vált, hogy bizonyos utazási irodák szervezett utakat is kínálnak, az utazás tematikájú oldalak pedig a workation-barát desztinációkat is rangsorolják. A Holidu szerint jelen pillanatban Bangkok a legnépszerűbb célállomás Új-Delhit, Lisszabont és Barcelonát is megelőzi, ha munkával egybekötött kikapcsolódásról van szó, de Budapest is előkelő helyen szerepel. Spanyolország odáig is elment, hogy speciális vízumot ad digitális nomádoknak, hogy kihasználja a pandémia nyomán kialakult új munkavégzési normában rejlő lehetőségeket.

A munka-magánélet egyensúlya egy munkanyaraláson

Mi még abban szocializálódtunk, hogy ideális esetben a munka és a magánélet elválik egymástól, és a koronavírus-járvány kitörése előttig nem is volt ezzel semmi gond. A pandémia viszont olyan helyzetbe kényszerített bennünket, amikor muszáj volt a munkát hazavinni, és megpróbálni a kettő között lavírozni a hétköznapokban. Azt hiszem, megtanultuk, hogyan kell a kettőt mesterien ötvözni, és nincs abban semmi rendkívüli, ha a gyors kutyasétáltatás után egy Zoom-konferenciára kell beugranunk. Miért ne lehetne ezt máshol is megtennünk?

Szakemberek szerint ma már nem is kifejezetten a munka-magánélet egyensúly fenntartására kell figyelni. Az információs technológia fejlődése, a digitális eszközök állandó jelenléte, a felhő alapú adatbázisok használata egyébként is megnehezíti, hogy kiszakadjunk a munkából, mert ugye „csak ezt az emailt elolvasom még”.

Napjainkra sokkal inkább fontossá vált, hogy a kettőt hogyan tudjuk harmonikusan integrálni egymásba. Tény, hogy nem könnyű, és mindenkinek mások az igényei a teljesítőképesség maximalizálása érdekében. Míg nekem teljesen oké az itthonról végzett munka, másnak hiányzik a közösség, a munkatársakkal való közvetlen kommunikáció és persze a kávészünetekben megvitatott friss hírek.

Pihenni viszont mindenkinek kell, és ha van lehetőség az éves szabadnapok kivétele mellett egy-egy rövidebb workation beiktatására is, akkor a kecske is jóllakik, és a káposzta is megmarad.

Ajánljuk még:

 
X
Már követem az oldalt