Egy éve már, hogy kisebb-nagyobb megszakításokkal mindenki online él. Piszok fárasztó. Épp ezért lehet üdítő a piszok maga: az, ha összekoszoljátok a kezeteket, végeztek valami kétkezi munkát!
A szerkesztőségben, hogy egy kis inspirációt adjunk, mi is így tettünk.
GACSÁLYI SÁRA és a nem-megőrülés-projekt:
Miután a kétszobás budapesti albérletünk egy horribilis beázás-penészedés során elesett és a szerelők csak ígérni tudtak javításokat, teljesíteni még nem, időlegesen hazajöttünk a családi házba. Itt van kert is, kutya is, tér is, hogy a munkánkat megőrülés nélkül tudjuk végezni. Azóta a napok a gépelésen és meetingeken túl kutyasétáltatással és citromfa-neveléssel telik. Ehhez egyelőre csak citrommagokat mosok, hámozok, ültetek. Még nem dőlt el, hogy ez a megőrülés elleni fegyverem vagy a megőrülés legbiztosabb jele.
GÁSPÁR KINGA és a felújításdili:
A karanténnyomor nálunk felújításdiliben teljesedett ki. Az egész lakást kicsomagoltuk, becsomagoltuk és még egy bő hónap van a végéig. Mikor már azt hittem, látom az alagút végét, kiderült, hogy a könyvtáram fele sem fog beférni a frissen elkészült polcrendszerbe, tehát további könyvespolcok gyártása zajlik éppen. Jelenleg naponta azzal koszolom a kezem, hogy hajnalban kenyeret sütök, napközben – az elsős „műsorvezető” online órái után – könyveket pakolok. Határtalan előnye ez utóbbinak, hogy átismétlem a kedvenceimet is közben!
HALMOS MONIKA és az ehető és nem ehető virágok gondozása
#koszoldösszeakezed, és utána jöhet a körömkefe, a szappan, a rózsás-illatos krém, hogy a kamera előtt jól nézzen ki!
MISKOLCZI BOGI és az ezerféle feladat
Nem tudtam, mit emeljek ki. Állatok, kert, odútelep, növénytelepítések, otthonszépítés, hulladékmentes műhely, zöldhulladék átvevő, de mindenekelőtt a három kisfiam. Online oktatás, kreatívkodás, mozgás, otthoni menzaszolgálat, és egy kevés szennyes. Izgalmas napjaink vannak, de viszonylag jól viselem! Számomra a legizgalmasabb tavaszi kézkoszolós tevékenység a herbáriumi gyűjteményem elkészítése lesz, illetve az odútelep-bővítések és a fűszernövény óvoda kibővítése. Várom már a júniust, akkor a legszebb a kert, jó lenne egy közös főzés a levendulák között.
SZOMBATI ORSI és a kéktúra
Én a korlátozások alatt vágtam bele a kéktúrázásba, és már a táv 2/3-át megtettem. A természetben eltöltött idő sosem elvesztegetett idő. Ráadásul itt igazán szabadnak érezheti magát az ember, távol a hétköznapok gondjától, maszk nélkül. Nálam a #koszoldösszeakezed leginkább a természetjárással függ össze. Kezemben a túrabot, pecsételek a füzetbe és tintás lesz az ujjam. Megvizsgálok egy-egy növényt, vagy épp kapaszkodom két kézzel valahova
TELEGDI-KOVÁCS ZSUZSA és a jóga
Én egy jógás fotót hoztam. Hogy miért? Mert bár évek óta jógázom hobbi szinten, de a pandémia „beköszöntével” búcsút intettem a megszokott jógateremnek és a tavalyi évre felhagytam a gyakorlással. Nem volt hozzá kedvem, motivációm. Hiányzott a közösségi élmény, az apró neszek a füstölőillatú szobában és a jógaoktató kedves, megnyugtató jelenléte. Kb. egy hónapja viszont elhatároztam, hogy kialakítom itthon a saját jóga szeánszomat egy, a Youtube-on talált jógaoktató inspiráló, változatos jógavideói által. Teszem ezt annyiszor, amennyiszer lehetőségem adódik rá. Lehet csak egy rövid meditáció, ez is rendben van. Lehet egy csendes félóra nyújtással, vagy egy 1,5 órás dinamikus, átmozgató flow – mikor mi jön, mire van idő és hangulat. De abban a dedikált időben nincs telefon, nincs teendő, nincsenek gondok, nem foglalkozom mással: csak én létezem a jógamatracon.
POTTYONDY ÁKOS és a fekete-fehér valóság
Gyümölcsoltás (napkelte), ácsmunka (délelőtt), mesekönyv (déli alvás előtt)... Messze még az este! Aztán jöhet egy kis rozs, kovász, alakor. Nem, nem akarom összekoszolni. De örömmel tölt el, ha földes, lisztes, ha famunkától fűrészporos. A kosz valami egészen más. Olyan civilizációs valami...
FÖLDI ÁDÁM és az építés
Nálam inkább a „mosdmegakezed” a nagyobb feladat. Mikor a kertben vacak idő van – mint a mai havazás során –, akkor jön a benti meló. Az utóbbi időben ezt a lépcsőt építettem, most fejeztem be az első réteg festését. Most meg be vagyok állva a hígító+festék kombótól.
FODOR-HEKLER MELI és a szurkolás
Én elég nagy sportrajongó (is) vagyok, és így covidba zárva a meccsek, főleg a nagy válogatott tétmeccsek éltetnek! Ma volt egy, megnyertük: ott lesz az olimpián a magyar női kézilabda válogatott is! Alig várom a július 23-át! Olyankor én az éppen aktuális időzóna szerint élek, és a magyar érintettségű dolgokat többnyire látom.
MARKOLT NINA és a miniovi
Három pici gyerekemnek mini ovit működtetek itthon, a kezem szinte állandóan gyurmás, festékes, ragasztós. Minden második nap kovászos kenyeret készítek már egy éve. Ja és néha tintás lesz a kezem, ha folyik a toll, amivel épp cikket írok füzetbe.
HORVÁTH ANDI és a fotókaland
Én az elmúlt egy évben kezdtem elmélyíteni a fotózás iránti érdeklődésemet és 3 új géppel gazdagodtam. A legelső életem első analóg fényképezője (Nikon), ez indított el az úton. A másodikat igazán nagy becsben tartom, a párom édesapja adta nekem – precizitásra és megfontoltságra tanít (Zenit). és végül a legújabb digitálisom és leendő munkagépem az ami ötvözi a modern rendszert az elavulhatatlan alapokkal (Canon). Mondhatni mindig akad a kezem ügyében egy masina, mindegyiknek egészen más fogása, egyedi nyelvezete, szinte saját személyisége van. És ami a legszebb, hogy a világnak különböző arculatát képesek megmutatni a számomra, úgyhogy amolyan felfedezőúton vagyok. Ez számomra kaland, izgalom, alkotás és belső út is.
LEHOCZKY RELLA és a kézhiány
Hetek óta ismét a családommal töltök minden percet, így a két kezem soha nem elég! Az egyik kezemmel óvónéni vagyok, aki egy nagycsoportos ikerpárt ölel körbe, a másikkal pedig egy tanítónéni, aki egy másodikosnak próbál segíteni az online oktatásban. Az egyik kezemmel egy Lego-építkezésen dolgozom, a másikkal pedig manikűrösként állok helyt (két lányomnak most megengedem a színes körmöket, és még a sajátomat is kipingálom). A bal kezem home office-ban nyüstöli a laptopot, a jobbal pedig krumplit pucolok, tésztát gyúrok. Aztán a jobbal biciklit pumpálok, a ballal pedig kavicsot gyűjtök a Dunaparton. Egyikben dobókocka, másikban kártya. Most mindkét kezem többnyire anya-kéz, hiszen hat másik, az enyémnél valamivel kisebb kéznek van rájuk szüksége. Nagy meló ez mind a tíz ujjamnak, sőt velük együtt tíz másik, az enyémnél lényegesen nagyobb ujj is jócskán kiveszi a részét ezekből a dolgos mindennapokból. Jól esik picit háttérbe szorítani a billentyűzetet, és újra csiszolni valamicskét a finommotorikán. Esténként rendre kiesik a kezemből az éppen aktuális könyv. Végtagjaim karantén alatt sem tétlenkednek, egy percre sem mennek szabadságra, néha bizony jól el is fáradnak. Nehéz. Mégis úgy érzem: az élet a tenyerén hordoz. Együtt, kéz a kézben ezen is túlleszünk.
KASSAI TINI és az örökös alakítás
Újra varrógép elé ültem, mert szeretek átalakítani. Nálam ez szenvedély – „régiből újat vagy valami egészen mást” a mottóm. A kis virágos selyemblúzomból éppen pörgős szoknya készül a háromévesnek, a maradék maradékából meg textilképet álmodok a falra. Raktam már el pár tündéres anyagdarabot is, előbb utóbb összeáll belőle valami vidám, gyerekszoba falára kívánkozó mesevilág. Amott meg forrásvíz csorog a tenyerembe. A Cinege forrás vize itt fakad, Siófok mellett, Törekin, aztán patakká alakul és a Balatont táplálja. Egyébként a fekete sapi, amit a képen viselek, szintén sk. 100% pamut és egy régi, rongyosra hordott leggings- ből mentettem az anyagát. A varrógépemről meg tudni kell, hogy 36 éves már, de köszöni szépen nagyon jól érzi magát.
PUHA ANDI és a címkéző
Szeretném azt mondani, hogy bekoszolom a kezem, de számomra a kerti kézbekoszolás odébb van, míg jobb lesz az idő, de bent már ültettünk magokat. Mivel GDM-es kismama vagyok, a főzéssel, a mérlegemmel, a számológépemmel és a vércukormérőmmel vagyok összenőve, az kiteszi a napom jelentős részét. Én ugyan diétásan eszek, viszont a férjemnek mindig sütök valami rém bűnös dolgot. Egyedül viszont nem bírja betermelni az egészet, így általában a süti egy részét mindig felajánlom valakinek a közelünkben. Emellett egyik napról a másikra növénymami lettem, és a benti virágaimat öntözöm, fürdetem, átültetem, tápozom. Minden nap keresem a változást rajtuk, és ez iszonyúan feltölt a rendszeres edzés mellett. Mivel még mindig egy félkész házban élünk, mostanában kezdenek a dolgok a végleges helyükre kerülni. Szeretem, ha rendszer van a szekrényekben, és ezt meg is fejelem címkézéssel, van ugyanis egy DYMO címkézőm, amit nem félek használni. Ennél jóval több mindent csinálok, de sok dolog még tervezési fázisban van, mint a felújítás, babaszoba-átalakítás, kertrendezés. Szóval várom már, hogy ne csípjen úgy a hideg, hogy kint is tevékenykedhessek.
SZŰCS BORÓ és a kosztalan koszolás
Hát a mi kis bazsalikom-menta „kertészetünk” még várja a jobb időt, úgyhogy esetemben kevés az olyan tevékenység, ami összekoszolna. De nem baj, amikor a képet készítettem, találtam egy szemfestékfoltot a kezemen, és akkor már ott is hagytam . Az én napjaimban a konyhaművészet tökéletesítése az egyik főszereplő, amiben a kenyérsütést szerettem meg legjobban. Ezenkívül pedig sokat éneklek, bár most persze csak itthoni gyakorlás lehetséges... Amúgy ha már szemfestékfolt, akkor ide tartozik, hogy mostanában fogalmazódott meg bennem, hogy ebben is fejleszteni fogom magam, alig várom, hogy mást is kifesthessek, ne csak magamat!
SZAKÁCSI ESZTER és az összefonódó kezek
Mi valahogy így voltunk az utóbbi időben, kéz a kézben. Pufi a kis kezeivel továbbra is felfedezi vagy tropára teszi maga körül a környezetet. Barni egyre többet segít a házimunkákban vagy játéktankot tol, repülőt reptet vele és sok házit ír. Én ha épp nem őket csitítom, simogatom, akkor mosogatok, főzök, pakolok, takarítok és rengeteget gépelek vele. Ami viszont a legjelentősebb, hogy fogom férjem kezét, aki az ő kezeivel segítette, emelte, etette utolsó heteiben végérvényesen elgyengült édesapját, támogatta lelkileg összetört édesanyját. A sok csendes, üres nap után aztán, tegnap megtanult tök finom palacsintát sütni ezekkel a kezekkel. Az élet, ha olykor nehézkesen is, de megy tovább...
KOVÁCS KRISZTA és a pacafoltok
Balkezes létemre már gyerekkoromban megtanultam úgy írni, hogy ne legyen állandóan tintás a kézfejem. Ehelyett most a jobb kezemet „koszolom össze” időről időre hennával – az egy évvel ezelőtti karantén ideje alatt rendeltem meg az első készletet hozzá. A színezés a mostani karantén hozadéka: nem gondoltam volna, hogy ennyire el tudok merülni benne. Olyan könnyedén elkap közben az a bizonyos „flow”, hogy alig tudom abbahagyni, és alig várom, hogy újból színezhessek. Kikapcsol, közben szárnyalnak a gondolataim, és az sem zavar, ha közben szól a tévé vagy valaki beszél hozzám, mert gond nélkül tudok figyelni és válaszolni. Az alkalmazás szerint november közepe óta nem futottam. Eleve azt terveztem, hogy tavasszal újrakezdem, a futópadot már februárban beüzemeltem. A lezárás és az egyre több napsütés pedig az időt is megteremtette arra, hogy szépen, lassan visszaszokjam a rendszeres szabadtéri sportoláshoz. Ehhez tökéletes partner a beagle-labrador keverék kutyusunk, aki mindig odafigyel arra, hogy eleget pihenjek két gyakorlat között. Vagy helyett.
ANTAL CSILLA és a sütikreációk
Én hasonló dolgokkal szoktam összekoszolni a kezemet és a konyhát. Nagyon szeretek süteményeket készíteni, erre kb. 2 évvel ezelőtt jöttem rá, és azóta is lelkesen csinálom. Most már a gyerekek is tudják, hogy kóstolás előtt szigorúan fotózás következik. A kislányommal kitaláltuk, hogy majd ha kicsit nagyobb lány lesz belőle, akkor nyitunk egy cukrászdát. Emellett persze írok, kertészkedek és folyamatosan forgatok Marcsival. Úgyhogy van bőven munka, amivel lehet kezeket koszolni!
Ajánljuk még:
Alkalmazkodás a munkaerőpiac új követelményeihez: Ezt kell tudni álláskeresőként 2025-ben – a Jooble szakértőinek tanácsai
Szent Márton Újborfesztivál és Libator a Skanzenben
Ikigai – a boldogság receptje Japánból
