A brit nyár idén egy keddi napra esett: így használjuk ki a jó időt Angliában

Anglia számos jellegzetességéről ismert. Ahogy a miniszterelnököt megformáló Hugh Grant mondta az Igazából szerelemben: „itt van otthon Shakespeare, a Beatles, Sean Connery, Harry Potter, David Beckham jobb lába és a bal lába is, ha már itt tartunk”. Rajtuk kívül akad más is, ami otthon érzi magát Angliában: az eső, a köd és a szél.

Angliában az átlaghőmérséklet télen rendkívül kedvező, ugyanis a leghidegebb időszakban sem kúszik négy fok alá a hőmérő higanyszála, ezzel szemben nyaranta az átlaghőmérséklet a legritkább esetben éri el a tizennyolc fokot. Mivel azonban sokszor felhős az ég és esik az eső, a hőmérsékletet sokkal alacsonyabbnak érezhetjük, mint amilyen valójában. Hogy mi is az a sok eső? Az éves átlag alsó határa 800 mm, ami több, mint a magyarországi csapadékátlag, ami az elmúlt húsz éveben 500 és 800 mm között alakult. Leginkább ez az oka annak, hogy olyan szép zöld az angol gyep.

Angliai hőhullám, avagy agonizálás 25 fokban

Angliában ha eltér az időjárás a megszokottól, egyfajta pánik tör ki. Ha leesik öt centiméter hó, már bezárnak az iskolák, ellenben ünnepnapként tekintenek a jó időre az angolok, még akkor is, ha egyetlen céljuk van meleg időben: túlélni.

A nyár rendkívül kiszámíthatatlan az országban, ugyanis vannak olyan évek, amikor el is marad.

2010 június végén Magyarországra utaztunk, és naivan kikapcsoltuk a fűtést, gondolván, nagy baj már nem lehet. Amikor két hét múlva visszajöttünk, szakadó eső és hideg fogadott, a lakásban pedig 13 fok volt, amikor beléptünk. (Természetesen ennek egyik oka az angol házépítés mikéntje, de az egy másik cikk témája lehetne.)

Szó ami szó: örömünnep, ha néhány napra igazi, nyári idő van. Ezt azonban nem nyárnak hívják, hanem heatwave-nek, azaz hőhullámnak. A nagy „kánikula” már 25 foktól érvényes, nem is beszélve a szökőévente két napra beköszönő 30 fok feletti hőmérsékletről. Ha süt a nap, és 25 fok van, a helyiek rimánkodnak, hogy hétvégén is tartson a nyár, ám sok esetben mintha az időjárás csak nevetne rajtunk, és a hétköznap tartó meleg után hétvégén esővel pihenné ki a fáradalmakat. Amennyiben azonban hétvégére esik a jó idő, időjárás-előrejelzést sem kell nézni, elég csak elmenni a boltba: péntek kora estére már az összes leértékelt sör elfogy, éppúgy, ahogy a grillezni való angolvirsli, vagy az egyszerhasználatos barbecue-szettek. 

Valamirevaló háziasszonyként ha pár napra itt a nyár – pontosabban a heatwave – én mosni szoktam. Mindent, ami mozdítható. Sötéteket, világosakat, színeseket, fürdőszobai kilépőket, ágy- és kanapéhuzatot. Gyakori hiba azonban, hogy nem egyeztetek a szomszédokkal, akik öt oldalról állnak neki grillezni, s a száradó ruhák két perc alatt beszívják a füstöt, hiába figyelem őket óvón, és rohanok be velük, amint veszélyt érzékelek.

Előkerülnek ilyenkor az utcánkban a felfújható medencék, és persze a fagyiskocsi is, ami bár márciustól októberig jár, ebben a pár napban bonyolítja le a legnagyobb forgalmat. Mi is ezekbe az órákba próbálunk belepréselni mindent, amitől nyár a nyár: veszünk dinnyét, kukoricát főzünk, és ha van rá mód szerzünk lángost is. A zöldségeshez sem lehet úgy bemenni, hogy ne az időjárás legyen a téma. A kánikula előtt még örömmel újságolja az eladónk, hogy jön a meleg, azonban amikor eljön, már alig várja, hogy véget érjen.

Sajnálatos módon nem kell sokáig várnia.

Mire az ember kezdené elhinni, hogy létezik, és tényleg itt a nyár, a heatwave tovaszökken.

Újra itt az eső, a ború és a jobb esetben 20 fok körüli hőmérséklet.

Általában az angolok legnagyobb megkönnyebbülésére történik ez, és nem is lehet hibáztatni őket, mert tény, hogy valami oknál fogva – talán a páratartalom vagy a csillagok állása miatt – itt a 30 fok még árnyékban is hasonlatos ahhoz, mint amikor Olaszországban az igazi kánikulában egy napsütötte utca közepén sétálgat az ember.

Mindennek ellenére én minden pillanatot élvezek az angol kánikulából, és mindig reménykedem abban, hogy idén nem csak arra a pár napra esett a nyár.