Vámbéry Ármin, a 25 nyelven beszélő magyar dervis

ZónánTúl

Vámbéry Ármin, a 25 nyelven beszélő magyar dervis

Vámbéry Ármin neve elsősorban a magyarság gyökereinek kutatásával és Közép-Ázsiában tett utazásaival forrt egybe, sikereiről a világhírű The Times magazin többször is beszámolt. A kiváló memóriával rendelkező kalandor és kutató nemcsak kimagasló eredményeket ért el, hanem személyes élete is jó példája annak, hogy a kitűzött célt a legkilátástalanabb helyzetből is el lehet érni. Vámbéry Ármin pedig szinte reménytelen helyzetből indult.

Nehéz kezdetek

1832-ben született egy szegény, csallóközi zsidó családba. Apja, aki rabbi volt, még születése előtt meghalt a nagy kolerajárványban, így nem ismerhette. Özvegy édesanyja nem tudott róla gondoskodni, ezért a szülői házat tízesztendősen el kellett hagynia. Már gyerekként szembesült az éhezéssel és a nélkülözéssel, egy hároméves korában bekövetkezett baleset miatt pedig egyik lábára teljesen le is bénult. Miután otthonról elköltözött, piócákat kezdett el gyűjteni a közeli mocsarakban, hogy azt patikáknak eladva valamiből fenntartsa magát.

Szívóssága és találékonysága mellett korán megmutatkozott Vámbéry Ármin kiváló nyelvérzéke és intelligenciája. A nosce te ipsum, azaz „ismerd meg magad” jegyében tanulmányait egy ortodox zsidó és protestáns elemi iskolában kezdte, később a szentgyörgyi, majd a pozsonyi bencés gimnázium növendéke lett. A szűkös körülmények között, ágyrajáróként élő és éhező fiú mindvégig kitűnő tanuló volt. Folyamatosan a lexikonokat bújta, tudásszomját a könyvtárakban próbálta kielégíteni. A pozsonyi líceumban kezdett el a keleti nyelvek, így a török, perzsa és az arab felé fordulni, ám addigra már elsajátította a német, olasz, angol, spanyol, svéd és dán nyelv alapjait. Huszonöt éves korára pedig már annyi nyelven beszélt, mint amennyi az éveinek száma volt.

Utazás inkognitóban

Vámbéry kiváló nyelvtudását és memóriáját házitanítóként kamatoztatta, ebből tartotta fent magát. A küzdelmes éveket és nincstelenséget követően Kecskeméten végre rámosolygott a szerencse. Megismerkedett Kemény Zsigmonddal, aki lehetőséget látott a tehetséges fiatalemberben, és mentorként elkezdte egyengetni az útjait. Így került báró Eötvös József látóterébe, majd a Tudományos Akadémia támogatásával 1857-ben eljutott álmai városába, a mesés Isztambulba.

Vámbéry Ármin négy év felkészülést követően 1861-ben indult el az addig ismeretlen Közép-Ázsia felé. Célja kezdetben a Kőrösi Csoma Sándor által elkezdett, a magyarság eredetét feltáró kutatás volt. Bár elméletét többször kritizálták, köztük jó barátja, Budenz József is, ő vetette fel elsőként a finnugor helyett a magyar-török nyelvrokonságot.

Később figyelme Közép-Ázsia felé irányult, ahol négy éven keresztül mohamedán dervisnek kiadva magát inkognitóban utazott.

Másfélezer kilométeres útja során senki nem gyanította Vámbéry Árminról, hogy európai lenne. Kiválóan beszélte a török szinte minden dialektusát, jól ismerte az arab és a perzsa kultúrát. Utazásait titkos naplók formájában is dokumentálta, amelyekről később tudományos cikkek keretében is beszámolt. Eredményeire és kutatómunkájára hamar felfigyeltek a világban, nem véletlenül. 

Vámbéry ugyanis azon ritka utazók közé tartozott, akik utolsóként jártak Közép-Ázsiában, mielőtt az orosz kolonizáció alá került volna. Bár számos életveszélyes helyzetbe került, szívósságának és színészi képességeinek köszönhetően mindből rendre kivágta magát. Sokszor éhezett és szomjazott a tikkasztó sivatagi vidéken, álmait azonban nem adta fel.

Ő lett az első európai, aki a Kaszpi-tenger déli partjától eljutott Bokharába, egészen az afganisztáni Heratig.

Az utazás kockázatos és veszélyes volt, hiszen a külföldieket nem nézték jó szemmel. Akkortájt a régió az orosz és angol nagyhatalmak befolyásának volt kitéve, így lebukás esetén akár ki is végezhették volna, csak mert külföldi volt. 

Hős és tudós

Vámbéry mindvégig sikeresen megőrizte sánta dervisként az inkognitóját, felvette a Resid efendi nevet, Törökországban a mai napig is így ismerik. Visszatérve Európába tudományos körökben és Angliában hősként ünnepelték. Vámbéry tudását, kapcsolatrendszerét a gyerekkorától benne élő oroszellenes indíttatásból a Brit Birodalomnak ajánlotta fel. Bár felmerült személyével szemben a kémkedés vádja, hogy utazásai során információkat gyűjtött és szolgáltatott volna a briteknek, mindez a mai napig nem nyert bizonyítást.

Számos nyelven publikált és írt könyveket Közép-Ázsiából való hazatérését követően, és a turkológia elismert szaktekintélye lett nemzetközi szinten is. Több alkalommal adott elő Londonban a Királyi Földrajzi Társaságnak, egyik alapítója, később tiszteletbeli elnöke volt a Magyar Földrajzi Társaságnak is. Vámbéry Ármin 1913-ban Budapesten halt meg 81 éves korában.

Ismerd meg más híres világutazók nagy felfedezéseit is!

Ajánljuk még:

Élet a jég alatt: télen is tanulhatunk az állatvilágtól

Ha azok az igazán kemények, akik még a jég hátán is megélnek, milyen jelzővel illessük azokat, akik még a jég alatt is képesek ugyanerre? Évekkel ezelőtt egy amerikai kutatócsoportnak az Antarktiszon sikerült lyukat fúrni egy tóhoz, melyet közel egy kilométeres jégréteg borít. Bár a fúrás önmagában is komoly siker, az igazán nagy szenzáció mégis az volt, hogy a tóból vett vízmintában parányi élőlényekre bukkantak. Hazai folyóink és tavaink élővilágának a sarkvidékihez képest szerencsére jóval barátságosabb körülményekhez kell alkalmazkodniuk, aminek következtében a befagyott vizek jégpáncélja alatt is meglepően nagy élet zajlik!

 
X
Már követem az oldalt