ZónánTúl

Téli varázsvilágra leltünk a Pátyi Pincehegyen – a főváros tövében kirándultunk

Régen pátyolgattam a gondolatot, hogy végigjárjam, megismerjem a Pátyi Pincehegyet. Közel is van, izgalmasnak tűnik, hiányzott a pincefotó-gyűjteményemből. Közelsége miatt váratott magára, de egy napsütötte téli napon bakancsot húztunk – nem kellett csalódnunk, a látvány gyönyörűséggel töltötte el a szívünket.

A Budai-hegységben számos ismertebb kirándulóhely van, mint Páty és környéke, jóllehet ez a kedves település a hegység nyugati pereme, a Zsámbéki-medence kapuja. Szoros összeköttetésben áll a fővárossal, az agglomeráció népszerű lakóövezete. Mivel több túraútvonal is érinti a települést, meglátogatását felfűzhetjük egy hosszabb túrára is.

Páty kirándulás pincehegy

 

Jómagam nagyon szeretem a pincefalvakat, pincesorokat, és így is mondhatom: a Pátyi Pincehegy különösen hangulatos. Télen is megér egy kiadós sétát, mert jól karbantartott utakon járhatjuk be a pincehegyet. A környéken ez a legegységesebben megmaradt pincesor, ami nem is egy sor, hanem sorok összessége, hiszen a dimbes-dombos felszínen több szinten találhatjuk az egyszerűségükben is tekintélyes pincéket. A pinceajtók fölé vésett évszámok tanúsága szerint az 1800-as évek kedveztek leginkább a bortárolók építésnek. A löszös-agyagos talajba vágott pincéket mészkővel bélelték ki, a homlokzatuk terméskő vagy simára vakolt tégla. Egységesen nagy ajtó és két parányi ablakszem néz a kanyargós út felé, az egymás mellett és felett álló kis pincék messziről olybá tűnnek, mintha kis manók csücsülnének a fák alatt.

A legnagyobb, figyelemre méltó épület a skót bencések egykori dézsmapincéje.

A fenyőkkel, hársakkal, akácokkal, kőrisekkel és diófákkal ligetes erdőben felüdülés a séta. Sehol egy lélek, téli madárdal, levél zizzen, ág reccsen, szinte halljuk, ahogyan olykor felsóhajtanak a fák.

Kóstolásra előzetes bejelentkezéssel van mód, és a rendszeresen megrendezett „nyitott pincék” alkalmakon. Mi is visszatérünk, mert a pincehegy-élmény nem teljes mindaddig, míg a hordók titkait nem ismerjük, míg a hegy levét nem kortyoltuk!

Páty kirándulás pincehegy

 

Aki csak a túra kedvéért jönne erre, az sem csalódik majd. Ha csak a helyi szőlőkről elvezett utcákat barangoljuk be, az már felér egy rendes napi gyaloglással. Ha hosszabb és az izmokat jól megmozgató túrát tervezünk, akkor is jó kiinduló- vagy végpont lehet a Pátyi pincehegy. Innen jól jelzett turistaúton gyalogolhatunk el a Hidegvölgyi erdei pihenőn át a Nagy-Kopasz hegyen át a Csergezán Pál-kilátóig. Ahogyan a hegy neve is utal rá, viszonylag gyér itt a növényzet, kárpótol viszont a csodálatos körpanoráma. Ha fagyos időben kelünk útra, a dércsipkézte bogyók, a zúzmaraköntösben libegő száraz füvek, a fehérbe öltözött erdei fenyők biztosítanak fotótémát. A vörösfenyőből épült kilátó a Budai-hegység legmagasabb csúcsán, 559 méter magasan ékeskedik. Ha megmásztuk a 100 lépcsőfokot, és szerencsénk van, szabad szemmel becserkészhetjük Százhalombatta jellegzetes kéményeit, az esztergomi bazilika kupoláját és a környező hegyeken túl a Márta bérceit.

De más irányba is indulhatunk, hiszen a Budapestről Pannonhalmára tartó Szent Jakab zarándokút is útba ejti a pincesort, ha ezt a jelet követjük, elérhetjük a budakeszi kegytemplomot és Makkosmárián át a Normafát. Az ellenkező végpont felé haladva Pannonhalmán át egészen Pozsonyig tarthat a gyalogos zarándoklatunk, bár ez már többnapos, és komolyabb tervezést, szervezést, illetve megfelelő erőnlétet igényel.

Páty kirándulás pincehegy

  

Telki felé a Mária-úton gyalogolhatunk, változatos, szép erdőkön, hegyre föl és völgybe le. Telkiben ér véget – vagy mondhatnánk azt is, hogy itt kezdődik – az egészen a Gellért szállóig tartó Budai zöld túraútvonal. Nagykovácsin, a Budai hegység szépséges helyeit összekötve, majd Buda zöld területeit szalagként összefogva vezet keresztül a hegyeken. Telkiben meglátogathatjuk az Anna-vadászlakot a zöld jelzés mellett, vagy felkereshetjük az Öreg tölgyet és a nevét viselő tanösvényt, majd a Szent Jakab jelzést elérve visszakanyarodhatunk Páty felé, ahonnan elindultunk.

Fotók: Halmos Monika @rozsakunyho

Ajánljuk még:

 

Már követem az oldalt

X