Szerelmem, Prága – felfedezések a turistainvázión túlról

Prága volt az a város, ahová az első „felnőtt” utazásom vezetett, ezért is foglal el különleges helyet a szívemben. Szülők nélkül, az akkori barátommal utaztunk el két őszi napra, és annyira beleszerettem a városba, hogy másfél évvel később már egy egész hetet töltöttünk ott, ezúttal nyáron. Kispénzű egyetemistaként akkor minden fortélyt felkutattam annak érdekében, hogy a lehető legkisebb anyagi ráfordítással járjon a nyaralás, de élvezzük is az ottlétet és megismerjük a város minden zugát. A legtöbbet az Honest Guide című YouTube-csatorna segített, melyet két prágai srác készít, és rengeteg hasznos tippel, ötlettel szolgáltak. Az angolul tudóknak szeretettel ajánlom!

A spórolás továbbra is aktuális, viszont már újabb igényeim is akadtak, ugyanis egyre nehezebben tűröm a tömeget. 2022-ben közel hatmillióan látogatták meg a „száztornyú” jelzővel illetett várost, amely bár művészeti, gasztronómiai, történelmi és kulturális szempontból is rengeteg élménnyel vár, kihívásokat is tartogat, ha nem szeretnénk idegbajt kapni a Károly-hídon vagy a vár utcácskáiban. Mutatom, nekem mi segített, hogyan tudtam a várost bevenni – a tömeg elkerülésével.

Ki korán kel…

Hiába voltam már többször Prágában, néhány klasszikust úgy éreztem, nem hagyhatok ki most sem. Ilyen volt a szobrokkal tarkított Károly-híd, amely a város legnevezetesebb, legrégebbi hídjaként 1841-ig az egyetlen kapocs volt a várnegyed és az óváros között. Emberek százai kelnek át rajta naponta, hogy feljussanak a várba, közben pedig megcsodálhassák a Moldvát, a város panorámáját. Délelőttől egészen estig tömve van, akár esik, akár fúj, így mi napkelte előtt (ez nyáron 4:50 körülre esik) értünk oda, hogy turistamentes fotókat lőhessünk. Megérte, csendes nyugalomban tölthettünk el ott legalább egy fél órát, senki sem lökdösött, és nem gyalogoltak bele a fotókba sem.

 

Ugyanígy üdítő élmény volt kicsivel később az óvárosi téren álló Városháza déli oldalán található, hatszáz éves Orlojt, vagyis a csillagászati órát csendben figyelni, mely reggel 9 és este 11 között minden egészkor órajátékkal örvendezteti meg a látogatókat. Az figurák koreográfiáját és zenéjét ötven-hatvan emberhez préselődve nem olyan kellemes végignézni, viszont az első feltűnésükkor szinte biztos, hogy nem lesz ott annyi ember.

Ha pedig már úgyis az óváros közepén járunk, akár a várba is felsétálhatunk a királyi úton, mely a cseh királyok koronázási menete volt, és a Lőportoronytól indul, áthalad az Óvárosi téren (ahol a kedvenc prágai templomom, az ikertornyú Týn-templom áll), elmegy a barokk Klementinum épülete mellett, ráfordul a fent említett Károly-hídra, és felvisz a Hradzsin téren át egészen a vár bejáratáig. Természetesen a prágai vár is kihagyhatatlan, ha látnivalókról van szó, ám ha spórolnánk, olcsóbban is megúszhatjuk.

Spórolj, ahol tudsz

A vár területén található többek között a régi királyi palota, a Szent György-bazilika, az Arany utcácska és a királyok temetkezési helyeként szolgáló Szent Vitus-székesegyház is – ha mindegyiket megnéznénk, érdemes a kombinált jegyet megvásárolni 250 koronáért (körülbelül 4000 forint). Ha nem költenénk erre, akkor ingyen is sétálgathatunk a várfalakon belül, hiszen az épületek és a várkertek látványa így is szép élményt ad. Az apró házakkal teli Arany utcácskát – mely nevét állítólag a korábban ott élő aranyművesekről kapta – kapu védi a látogatóktól, ide is csak jeggyel lehet bemenni. Kivéve akkor, ha megvárjuk a délután öt órát, amikor már ingyenesen beléphetünk, és megnézhetjük többek között a 22-es szám alatt álló házat, ahol Franz Kafka is élt egy ideig.

Pénzt takaríthatunk meg azzal is, ha előre átgondoljuk, hova szeretnénk bemenni, és online vásároljuk meg a jegyünket, így még a sorban állást is elkerüljük. Sok nevezetességnél van lehetőség netes jegyváltásra, ez a tipp nekünk az óvárosi Városháza tornyába feljutáskor jött a legjobban, ahol mindig sokan várakoztak. Mi kikerülhettük őket az előre megváltott, és néhány százalékkal olcsóbb jegyeinkkel. Ide naplementekor érdemes fellépcsőzni, innen ugyanis 360 fokos kilátás nyílik az egész városra, ami a napnyugta fényeiben egészen lélegzetelállító!

 

Persze nem mindenki szereti térdig lejárni a lábát nyaraláskor, így jó hír, hogy Prága Budapesthez hasonlóan jól kiépített tömegközlekedési-hálózattal bír, három metróvonal, kéttucat villamosvonal és közel kétszáz buszjárat áll az emberek rendelkezésére. Használjuk ki! A leleményes utazó tudja, hogy a „hop on-hop off” városnéző buszok ugyan csábítóak, de autentikusabb élményt kapunk, ha a helyiekkel együtt utazunk egy-egy villamoson vagy buszon. Jelenleg 30 és 90 perces, 24 és 72 órás jegyek közül választhat a turista és a helyi lakos is, de aki hosszabb időre marad, 30 és 90 napos bérletet is vásárolhat. 15 év alatt és 65 év felett ingyen utazhatunk, 60 és 65 éves kor között pedig féláron vehetjük meg a jegyeket, amelyeknél az egynapos körülbelül 1900 forintba (120 CZK) a háromnapos pedig 5200 forintba (330 CZK) kerül.

A Moldva-partján fekvő festői Prága területén már a kőkorban is lakhattak, a tizedik századra pedig a Cseh Királyság vallási, kereskedelmi és közigazgatási központjává vált a település, innen irányították az országot többek között a Přemyslek is. A város gyorsan nőtt és fejlődött, köszönhetően az igen művelt uralkodónak, I. Károly királynak, aki később német-római császár is lett. 1526-ban az ország Habsburg-fennhatóság alá került, noha a cseh nép nemzeti törekvéseit fokozatosan letörték a császárok, Prága tovább virágzott a birodalom részeként. Sorra épültek a barokk paloták, ám az 1689-es tűzvész után teljesen más stílusban építettek újra egész városrészeket – ebben ma is gyönyörködhet az odalátogató.  

A folyékony kenyér

Már csak azért is megéri busszal közlekedni autó helyett, mert Csehország nemcsak a történelem és a kultúra szerelmeseié, hanem a sörrajongóké is, Prágában minden sarkon van egy főzde, kocsma, bár vagy italkimérő. Nemzetközi szinten az egyik legismertebb az U Zlatého tygra (vagyis Az aranytigris), a nevét Bohumil Hrabal író tette világhírűvé, mivel ez volt a törzshelye A hely délután háromkor nyit az óvárosi Husová utcában és egy perccel később már ki is rakhatják a „Megtelt”-táblát, annyira sokan kíváncsiak rá minden egyes nap. Hasonlóan zsúfolt az U Fleku, amely a cseh főváros legrégebbi főzdéje, több, mint fél évezrede működik. Helyettük – vagy utánuk – keressünk inkább olyan sörözőket, melyeket a helyiek látogatnak, így az árak és a hangulat is barátibb lesz. Ezeket nem az óvárosban, hanem a távolabbi kerületekben találjuk meg, de a várnegyedben is akad szimpatikus hely, például az U Hrocha (A Vízilóhoz), az U Černého vola (A Fekete ökörhöz), és az U Glaubiců (Glaubicéknél) is. Ha forgalmas helyen innánk mégis, figyeljünk az árakra, ugyanis Csehországban a sör szinte olcsóbb a víznél, egy korsó csapolt sörért átlagosan 55-70 koronát (875-1100 forintot) kérnek el. Ha ennél többe fájna, keressünk nyugodtan másik vendéglátóegységet.

Nem csak az Óváros létezik!

Első látogatásunkkor mi csak a főbb látványosságokat kerestük fel, mint a legtöbben, másodszorra azonban volt időnk elhagyni a központi kerületeket, és délnek vettük az irányt. Itt található ugyanis a Vyšehrad (Fellegvár), mely Prága legrégebbi városrésze, és még mielőtt megépült volna az északabbra található vár, ez volt a királyi székhely. Ma kedvelt szabadidős célpont a Szent Péter és Pál-bazilika, a körülötte lévő parkban remekül lehet piknikezni és sétálni – sokkal kevesebb turista van errefelé, mint a belvárosban. Érdemes megnézni a sírkertet is, ahol híres cseh művészek vannak eltemetve.

Ezután a Hradzsin várnegyedtől délre elhelyezkedik Petřín-hegyet is érdemes felfedezni. Erre felmehetünk gyalog, de a legszebb kilátást akkor csodálhatjuk meg, ha Újezd megállóban felszállunk a siklóra, ami négy perc alatt a tetőre repít minket. Innen két perc sétára van a Petřín-toronynak nevezett kilátó, ahonnan ellátni Prága kertvárosaiig, a környékén pedig számos park és kert található. Kicsit felkapottabb környék, mint a Vyšehrad, de nem bolondulunk meg a tömegtől, mint a központban.