Piros bugyi, összetört gránátalma – újévi szerencsehozó praktikák Törökországban

Törökország többségében muszlimok lakta ország, de kis számban élnek itt görögök és örmények is, akik a keresztény hagyományok szerint tartják a szeretet ünnepét. Persze, ez még nem elég ahhoz, hogy ünnepi hangulat árassza el a nagyvárosokat, de a látványos díszeket mindenki kedveli, így kezdtek el a török nagyvárosok a nyugatiakhoz hasonlítani az ünnepek idején.

Az országban csak 1926-ban tértek át a Gergely-naptárra, akkor lett itt is december 31. az év utolsó napja. 1935-ban hivatalos ünnepnappá nyilvánították január 1-jét, vagyis minden feltétel adott lett az újév megünneplésére.

Kialakultak a saját újévi hagyományok, később aztán az amerikai filmek, majd az internet ide is elhozták a karácsony környéki ünnepi légkört, csak

ők az újévre adoptálták.

A modern nagyvárosok egyre szívesebben kezdtek ünnepi köntösbe bújni az év utolsó napjainak közeledtével, és ez a hangulat egészen sokáig meg is marad, itt a tél végén sem furcsa a feldíszített karácsonyfa és a díszkivilágítás.

Az újév ünneplése

Ma már sok otthonban állítanak karácsonyfát, és sok helyen látni villogó fényeket az év utolsó heteiben. De nincs karácsonyi ajándékozás és összejövetel, mindenki dolgozik és iskolába jár azokon a napokon. Bizony, nekem nagyon furcsa, hogy még olyankor is iskolából jön haza a lányom,

és be kell szorítani két munkanap közé az ünneplést.

Szilveszter közeledtével azonban mindenki készül, az év utolsó napját többnyire a család és barátok körében, ünnepi vacsorával töltik az emberek. Az, aki pezsgésre vágyik, a nagyvárosokban megtalálja, sok helyen kültéri mulatságok, tűzijáték várja a mulatozókat. Minden, magára adni akaró nagyobb szálloda szilveszteri vacsorát szervez, de a törökök többségére mégis az a jellemző, hogy csendesen, otthon ünnepelnek. Nem mindenki, mert olyanok is vannak, akik nem szeretik az újonnan meghonosodott újévi szokásokat, a keleti és a vidéki országrészekben kevésbé terjedt ez el.

Az év utolsó napján ünnepi, vidám, zenés műsorokat sugároznak a TV-csatornák, és még most is sok helyen kerül fel az asztalra a bingótábla, a régebben szinte elmaradhatatlan szilveszteri társasjáték. Éjfél előtt aztán kezdetét veszi az ünnepi lottósorsolás, még az is szokott venni az újévi szelvényből, aki egyébként egész évben nem lottózik. Hisznek benne, hogy az újév szerencsét hozhat a családnak.

Éjfélhez közeledve elindul a visszaszámlálás, de nem csendül fel a nemzeti himnusz, mint ahogy az nálunk szokás. Mutlu yıllar – azaz boldog új évet kívánnak egymásnak az emberek, másnap pedig ellátogatnak a közelben élő rokonokhoz, barátokhoz.

Újévi szokások

Ha valahol hagyománnyá vált az ajándékozás, akkor ilyentájt kapnak a gyerekek valami apróságot, sokszor valamilyen ruhát, hogy azt viseljék az újévben. Azon pedig senki se lepődjön meg, ha a Szilveszter előtt egy ismerőse piros fehérneművel lepi meg.

Ugyanis a szokás már nemcsak a mindenre nyitott fiatalok körében népszerű: azért viselik Szilveszter éjjelén, hogy szerencséjük legyen az új évben is. Bármilyen korosztályt lehet látni, amint a piros fehérneműk között válogat,

a nagy márkák pedig kész kollekciókat dobnak piacra ebben az időszakban.

Egyesek szerint csak akkor hoz szerencsét, ha ajándékba kapjuk és úgy viseljük, mások szerint teljesen mindegy, csak legyen fent az a piros bugyi az új év beköszöntekor.

Bizonyos régiókban, családoknál az is szokás, hogy újév napján egy gránátalmát vágnak a bejárati ajtóhoz vagy a földhöz, és minél jobban szétszáll, annál több jót hoz a családnak. A gyümölcs a lencséhez hasonlóan a termékenységet és gazdagságot szimbolizálja. Mások hasonló célból sót szórnak a küszöbre, vagy éjfélkor megnyitják a vízcsapot, mert úgy hiszik, ahogy a folyó víz megtalálja az útját, úgy minden más is, ami az életükkel kapcsolatos. Gyakran lehet éjfél után sétáló párokat, családokat látni az utcán, mert úgy gondolják, jó szerencsét hoz az új év összes utazásához.