Pillangókról híres, hímzett bérház: egy szecessziós csoda Zuglóban

Szenes-ház néven említi a szakirodalom az itt kiszélesedő Thököly útra néző, kékvirágos homlokzatot, amely, dacára mai, kissé hervatag állapotának még mindig a legszebb ház a környéken. Ifj. Nagy István rajzolta a terveket, pont, mint a Dob utca 53. alatt álló Schwarz-házét, vagy a nyolcadik kerületi Szűz utca 5-7 alatt magasodó, szintén a magyar szecesszió virágait homlokzatán viselő, szerényen szépséges, kevésbé híres házét.

ifj. Nagy István Kőbányán született 1875-ben, Pesten járt a Magyar Királyi József Műegyetemre, ahol azonban rejtélyes okból nem szerzett építész diplomát, csak építőmesterit. Karrierje kezdetén Lechner-tanítvány volt, ez könnyedén detektálható, ahogy házaira egy kicsit is jobban ránéz az ember. Esetében viszont a Lechnertől tanult girlandok és virágok vakolatból vannak, nem kerámiából, amely megoldás feltételezhetően olcsóbb volt már a régi időkben is. 1909-ben aztán a magyaros motívumoktól a Jugenstil felé vette az irányt a mester, az első világháborúig tartó tervezői lendület már ebben, a geometrikus díszítésű stílus jegyében telik. 1913-tól ügyvéd testvérével vezetett közös céget, aztán az első világégés után a fővárosi törvényhatósági testület lelkes tagja volt, és inkább kivitelező, mint tervező. Pesten, az Erzsébetvárosban halt meg 1950-ben.

Szenes Mór „pénzügynök”, biztosítóintézeti főfelügyelő megrendelésére készültek a tervek 1905 májusában az akkor még Csömöri úti címre, épp szemben a Lóverseny térrel. A régi térképeken a házzal szemben terpeszkedő, ovális alakú lóversenypályát nehéz ma ideképzelni, viszont hajdani létének köszönhetjük, hogy állandó fényárban úszik az amúgy városias beépítettségű főútvonalra néző, virágos ház.

A pincébe az eredeti tervek szerint borospince került volna, az építész vendéglőt álmodott a háznak a szomszédos iskola felőli oldalára, kerthelyiséggel. Aztán a vadonatúj házba vendéglő helyett a VII. kerületi Polgári Casino költözött a földszintre, ennek „gazdája” maga Szenes Mór volt. 1935-ig ez a terület a hetedik kerülethez tartozott, csak azóta Zugló része, igaz a kerület legszéle a pillangókról híres, hímzett bérház.

 

Szenes Mór 1907-ben eladta – az akkor már  Thököly Imre hamvainak hazahozatalának apropóján Thökölyre átkeresztelt út 46. alatt jegyzett – házát bizonyos Nagybossányi és kisprónai gróf Bossányi Istvánné, született Fölsinger Emiliának, akinek sírja a Fiumei úton van 1938 óta, és akinek a nevét rég elfelejtette a háládatlan utókor. Szenes úr megmaradt lakónak, szemben a Casinóval, ami a grófnő felbukkanásával eltűnt: helyét lakások vették át, és Szenes úr nevét őrzi az emlékezet, mintha nem csak 2 évig lett volna boldog tulajdonos.

Az új tulajdonosok

A Bossányi családnak, pontosabban Bossányi Józsefnek 1908-ban chamotte üzletei voltak a Szív utcában, a 61. és a 67-es számok alatt, vagyis cserépkályhások voltak. Azt még őrzi a ház emlékezete, hogy a mai napig „új tulajdonos”-ként említett, vagyis a névadó Szenes Mórt követő háztulajdonosok megjelenésükkor szebbnél szebb cserépkályhákat építtettek be minden lakásba. Fűtöttek is hűségesen, egészen az IKV, vagyis a Budapesten különösen rossz emlékű állami Ingatlan Kezelő Vállalat felújításnak álcázott rombolásáig, ami valamikor a 1960-as évek vége felé következett be. Ekkoriban az összes cserépkályhát módszeresen és szándékosan összetörték, lebontották, hogy helyükre rozsdabarna, szögletes egyenkályhák kerülhessenek. Egy kivétellel. Egy lakó volt olyan bátor, hogy szembeszálljon a hatósági erőt képviselő, „mindenható” IKV akaratával, és fellépésével legalább egy, eredeti szecessziós cserépkályha megmaradhasson az utókornak. Szentiványi Béla színész, színigazgató özvegye Zimonyi Márta színésznő volt a bátor lakó, az ő otthonában menekült így meg a szecessziós műalkotás.

 

Az 1944-es összeírások szerint a ház utolsó tulajdonosai, akiktől aztán vélhetően a háborút követő államosításkor a tulajdonjogot elvették, vitéz Bossányi-Havass Tibor és Rezső voltak, ők édesanyjuktól örökölhették a házat. Bossányi-Havass Tibor nyugalmazott vezérőrnagy 1881-1956-ig élt, leginkább nem itt, hanem a Döbrentei utca 12. alatt, és a Magyar Ügetőverseny Egyesület alelnökeként örvendett rendkívüli tiszteletnek.

A Törvényhozók Lapja 1941-es számában írja: „Bossányi-Havass Tibor a legnagyobb nyeresége az ügető sportnak. Ő volt az, aki (..) katonai eréllyel és szigorral teremtett rendet az ügetőn. De minden szigorúsága mellett is nagy megértéssel vitte az ügető sport ügyeit, mivel működése alatt megnyerte úgy az egyesület tagjainak, mind a tenyésztőknek mind a nagyszámú látogató közönségnek bizalmát és szeretetét.”

Az épület ékei

Ahogy az Iparművészeti Múzeum tudós honlapján olvasható, a Thököly úti ház homlokzata leginkább Lechner meseszép Postatakarékpénztárára emlékeztet – kékvirágos verzióban. Kívülről is figyelemreméltó, de a valódi csoda bent fogadja az embert. Falburkolattal nyílik a virágoskert, és kovácsoltvassal folytatódik. Ha már nem a növényvilágáról ismert a Thököly út – bár közel a Városliget – íme a városi pótlás vasból, fából, gipszből, vakolatból.

 

És még egy, a mai kopár járdára képzelendő, mára meglepő részlet: 1910-ben itt nyitotta meg bizonyos Reffosco Franco az „Első magyar budapesti villanyerőre berendezett olasz fagylalt gyára” néven hirdetett cukrászatát, melynek asztalai egy korabeli képeslap szerint a bejárattól kilépve jobbra, a ház belső korlátjaival megegyező szépségű, kovácsoltvas kerítéssel körülvéve, a ma is széles járdán szolgálták ki a századelő boldog fagylaltozóit. Vagyis, itt, a Thököly út 46-ban árultak elsők közt olasz fagylaltot Pesten.

Pár éve alapos felújítás kezdődött a házban. A megszokott, ám eredetileg az IKV által kitalált és kivitelezett kék festés eltűnik, helyére visszakerül az eredeti színpompa. A már említett Szentiványi házaspár feljegyzéseinek, és itt legrégebben lakó lányuknak köszönhetően tudható, milyen volt pontosan a ház kivételesen gazdag díszítésének eredeti színezése, ezen emlékek, és a műemlékvédelem kutatásai szolgálnak alapul a mostani munkálatoknak. A lépcsőházat keretező falburkolat is visszanyeri eredeti színpompáját, így a tulipánok ismét pirosak, a napraforgók sárgák lesznek, és csak a virágok szárai lesznek zöld színűek, értelemszerűen. 2021 nyarára még a külső falak nem, „csak” a belső homlokzatok készültek el.

 

Megújultak már a gangok, a messze földön híres, pillangót formázó korlátokkal egyetemben. A tervező ifj. Nagy István valami különös vonzódást érezhetett a pillangók iránt, Szűz utcai bérházában az udvart keretező ház falai formálnak óriási pillangót, ami szintén meglepő fordulat a városi kőtengerben. Itt a kovácsoltvas pillangókat virágok, alma- és körteformák, girlandok és virágfüzérek veszik körbe.

 

A régi házépítők célja az volt, hogy jó legyen hazaérni, a zajos, színtelen város forgatagából ide belépve a fáradt lakókat csoda várja, kivételes látvány. 120 éves koruk dacára hibátlan pillangók fogadják az ide betérőket egy éppen újjászülető, vakolatból formált virágtenger társaságában.

 

Lift nincs, sosem volt, ami meglepő fordulat a liftépítések terén különös barbárságot tanúsító elmúlt 70 év ismeretében – bár a kívülálló könnyen beszél, napi szinten hazacipekedni biztos nem egyszerű. Így viszont érintetlen a csoda, még csönd is fogad, ami még a pillangó- és virágarzenálnál is nagyobb meglepetés.

 Szentiványi Márta emlékezéséért külön köszönetet mondunk.

Forrás: Helyszínbejárás 2016, 2020 ősz, 2021 nyár, illetve
itt, itt, itt, itt, itt, itt, és itt,