Mintha egy Krúdy-novella kelne életre: Pöstyén, a legszebb felvidéki fürdőváros

Egy képeslap és egy fotó nyomán támadt kedvünk, hogy feltérképezzük családunk történetének nyomait. A Felvidékre vezettek ezek a nyomok, és hosszú téli estéken virtuális kirándulásokat tettem Nyitra és Trencsén vármegyékbe, térképekből és régi dokumentumokból próbáltam összerakni az emlékek kis cserepeit. Anyukám édesapjának a nagy háborúban nyoma veszett, Konkoly Thege nagyapám nem vér szerinti, de nekünk az igazi. Az ő szülővárosába, a felvidéki Pöstyénbe (Piestany-ba) vitt most minket a családi történelem.

A kötelék, amely az igaz családot összefűzi, nem a vér, hanem az egymás élete iránti tisztelet és a benne lelt öröm. (Richard Bach)

Pöstyén a legnagyobb és legjelentősebb szlovák fürdőváros, hírnevét a mélyből föltörő, 67-69 Celsius-fokos, magas ásványianyag-tartalmú víznek köszönheti. Figyelemreméltó a folyton megújuló, kénes gyógyiszap, a Vág folyó iszapja, a benne oldott ásványok és a gyógyvíz együttesen hozzák létre a világszerte egyedülálló hatást, amely rendkívüli módon gyógyítja a mozgásszervi, reumatikus és idegrendszeri betegségeket.

Nem véletlenül jelképe a városnak a szobor, amelyen egy férfi éppen a mankóját töri ketté.

 A mankótörő: Fortepan / Hetényi Zsuzsa, 1962

A fedett Kolonád híd hídfőjénél vigyázza az érkezőket és ad reményt a gyógyulásra. Az első fürdőt 1822-ben építették, és azóta hatalmas komplexum alakult ki a fürdőszigeten, ahol termálfürdő, gyógyszállók, egészségügyi intézmények és sportcentrumok kaptak helyet. Mindez egy csodás, évszázados fákkal és temérdek virággal ékes parkban. Két oldalról a Vág öleli körbe, már a parkban sétálgatni is felér egy gyógyulással!

Az Irma-fürdő Szlovákia legnagyobbja, a szecessziós épületben kávézó is található, így nemcsak azok élvezhetik az ólomüveg ablakok szépségeit, az elegáns vakolatdíszeket, akik gyógyulni érkeztek, bárki benézhet, elüldögélhet egy kávé vagy egy süti mellett.

Pöstyént úgy emlegetik Szlovákiában, mint a „leg”-ek városát: a legnagyobb fürdő, a leghosszabb fedett híd a Vág felett, a leghosszabb szlovák folyó szeli ketté, itt van a legrégebbi fürdőház, a legnagyobb park, a legrégebbi zenei fesztivál, a legjelentősebb nyári művészeti fesztivál. És itt található Szlovákia legnagyobb trópusi tündérrózsája is, amely egykor Ferdinánd bolgár cár ajándékaként került a termáltavacskákba. 1935 óta virágoznak rendületlenül a gyógyulni vágyók örömére a „Victoria Regia”, illetve „Amazonas óriása” nevet viselő gyönyörűségek a víztükrön.

A város különleges fekvésének és a termálvíznek köszönhetően egészen egyedi flóra alakulhatott itt ki. A botanika kedvelőit lenyűgözi a sokféle különleges díszcserje, a tavasszal virágba boruló magnóliák, ősszel a terebélyes fák ezer színben pompázó lombja. A parkok fáin mókusok kukucskálnak, és a város déli részén, ahol a folyó kiszélesedik, páratlanul gazdag madárvilág él minden évszakban: vadkacsák, hattyúk, sirályok, gémek, kócsagok.

A városi múzeumokban megismerkedhetünk a város és a környék történelmével, néprajzával. A gazdag fürdőtörténeti gyűjteményt érdemes megnézni, mert

minden írásos dokumentum magyar nyelvű.

Örömmel tanulmányoztuk őket, hiszen a nagypapám nagypapája, dr. Fodor Kálmán volt egykor a fürdő orvosa. Az ő nevéhez fűződik a Pöstyéni iszapfürdők, különös tekintettel a „masszázsra, mint gyógymódra című, magyar és német nyelven megjelent mű is.

Dr. Fodor Kálmán, 1900. Fotó: Fortepan / Buzinkay Géza

Felesége, Berchtold Jozefin a korabeli újságok tanúsága szerint a közéletben aktív asszony hírében állt, az ő kezdeményezésére állították a városban Erzsébet királyné szobrát. A Sisi-szobor ma nem az eredeti helyén látható, az Irma fürdő oldalában kapott helyet. Egy 1902-es újságcikkből megtudhatjuk, milyen nagy, hetedhét országra szóló ünnepély volt a szoboravató, egy egész oldalt szenteltek az illusztris vendégek felsorolásának, akik közt ott volt többek közt Darányi Ignác és Wlassics Gyula miniszter, az esztergomi kanonok, valamint jószágigazgatók, lovassági tábornokok, főispánok. „A leleplezés aug. 10-én, napsugaras, szép időben, a fürdővendégek és a környék nagy részvételével ment végbe… Délben lakoma volt, este pedig díszelőadás a nyári színházban Semsey Mariska közreműködésével. A színházi előadás után diszmenetben Mátyás király vadász-felvonulását mutatták be a fürdővendégek közreműködésével. A menetet Pécsi Kálmán, a Vígszínház rendezője rendezte. Végül Velencze Pöstyénben czímű látványosság, virágcsata és tűzijáték rekesztette be az ünnepet.”

A belváros hangulata nekem olybá tűnt, mintha egy Krúdy-novella kelt volna életre. A XIX. század végén, a XX. század elején épült házak míves homlokzata a boldog békeidőket idézi. Itt-ott még ma is fellehetők eredeti magyar táblák, szövegek, jót mosolyogtunk a gyógyszertár portálján a „vizeletvizsgálat” feliraton.

Érdemes alaposan utánajárni, hol lehet jóféle helyi specialitást kóstolni. Mi a város szélén leltünk remek helyekre, ahol a hőn áhított „slovenska haluska” és „brindzová pirohky” is volt az étlapon. A pöstyéni taxi 3 euróért bárhová elvisz, így nem volt kérdés, hogy a városszéli lakótelep házainak árnyában megbújó, belül fantasztikus hangulatú helyet, a Slovenski dvor-t választjuk a vacsorához. A Vág melletti Ziwell sörfőzdéről is csupa jót olvastunk szerencsére, mert kívülről úgy festett, mint a múlt évezredből itt maradt, épp összedőlni készülő szocreál tákolmány. Bent viszont igazi sörfőzde-élmény, hatalmas adagok, jóféle sörök voltak, és még kártyával is lehetett fizetni – ami Szlovákiában ritkaság. Aki erre kirándul, gondoljon arra, hogy legyen a zsebében elegendő készpénz!

Pöstyén körül is kedves kis települések nyújtóznak, érdemes oda is kitekinteni. Verbón Benyovszky Móric szülőházában felelevenítettük a gróf rövid életének kalandos történetét, Vágújhelyen a közelítő hegyeket pásztáztuk. Mielőtt hazaindultunk volna, még körülnéztünk a környéken, bár ahhoz még jó néhány nap kellett volna, hogy alaposan bejárjuk Beckót, Csejtét és a körülöttük sorakozó várakat. Lépten-nyomon izgalmas történeketekbe botlottunk, egyre gyűlt a térképen a jegyzet egy következő kirándulásra.

Nem véletlen, hogy nagyapám visszavágyott a szülővárosába, és az sem, hogy oly sokan választják úticélnak, vagy éppen a gyógyulásuk helyszínének ezt a felvidéki kisvárost. Szeretnivaló, emberi léptékű, befogadó és kedves. Mi is hagytunk még néznivalót, mindenképpen visszatérünk!

Nyitókép: Robert KOCIAN/Flickr