ZónánTúl

Mindjárt virágzik az Év fája, a vénic-szil

Település- és földrajzi neveink is szépen őrzik a közönségszavazáson az Év fájának választott vénic-szilt, a Szilas vagy Szilágy elnevezéssel gyakran találkozni a Kárpát-medencében elterjedt szilfák okán. A vénic-szil kérgét valaha gyógyhatásáért fogyasztották, termését olajjal és ecettel keverve salátának ették. Gyönyörű fa.

Az Országos Erdészeti Egyesület 1996 óta minden évben megválasztja az év fafaját. A kiválasztást kezdetben a mozgalom kuratóriuma végezte, azonban 2013 óta a www.azevfaja.hu weboldalon zajló nyílt szavazás útján dől el, hogy a szakemberek által kijelölt három hazai fafaj közül melyik viselheti az „Év Fája” címet. A versengés túlmutat önmagán: az adott fajok bemutatása mellett a szakemberek egyúttal azok élőhelyének védelmére is fel kívánják hívni a figyelmet. 2023-ban Év Fája címért a kecskefűz, a rezgőnyár és a vénic-szil versenyzett, melyek közül a közönségszavazást az utóbbi nyerte, így idén ez viselheti a megtisztelő címet!

A Kárpát-hazában is őshonos fafaj élőhelyét jellemzően az árterek jelentik, amelyek területe azonban a XIX. század óta tartó folyószabályzások és a maradék élőhelyek feldarabolódása, átalakítása miatt lényegesen lecsökkent. A „szúnyogfának” is nevezett fafaj árnyéktűrő, a gyengébb minőségű talajokat is jól tolerálja. Ártéri fafajként akár a néhány hétig tartó vízelöntést is el tudja viselni, száraz területeken azonban kevésbé érzi jól magát, de a különféle élőhelyekhez így is nagyon jól tud alkalmazkodni.

Közepes termetű, 20-25 méter magasra nő, lombkoronája pedig nagy változatosságot mutat: míg zárt állományban felfelé törekszik, szabadon állva az alsó ágak akár a földig is lehajolhatnak. Érdekesség, hogy

lombfakadás előtt virágzik, zöldes-vöröses virágait március környékén láthatjuk. 

Különleges formájú lependék termései májusban érnek, a középen ülő magot pénzérmeként körbevevő hártyának köszönhetően a fa terjedésében a víz mellett a szél is aktív szerepet játszik. Túlélőképességét erősíti, hogy a szomszédos egyedek gyökérzete gyakran összefonódik, így akár aktív tápanyagcsere is megvalósulhat közöttük, de tuskóról és gyökérről is egyaránt jól sarjad. 

Bár az európai szilfaállományt erősen károsítja a XX. század elején Ázsiából behurcolt, „szilfavésznek” keresztelt gombabetegség, a vénic-szil erre szerencsére kevésbé érzékeny.

Az ártéri keményfaligetek elegyfájaként számontartott szilfélét szívós, jól hajlítható fája miatt igen széles körben használták, szilárdsága, rugalmassága miatt sok területen ma is igen értékes faanyagnak számít. Víz alatt, például hídlábak, hajótestek építésére kiválóan alkalmas, hordókat, erjesztőkádakat, sőt egykor csöveket is készítettek belőle. Vöröses színe és szép rajzolata, keménysége miatt az asztalosipar egyik kedvelt alapanyaga, tartóssága és szilárdsága miatt ágyútalpnak is nagyon alkalmasnak találták. A benne található cseranyagok okán kérgét a tímárok egykor cserzőanyagként használták, de kiváló hamuzsír készíthető belőle.

Az állatok takarmányozására régóta használják a kéreg alatti háncs részt, azonban a növény egyes részeit mi is fogyaszthatjuk. Míg a keserűanyagokban gazdag kéreg különféle kivonatait inkább bélproblémák esetén gyógynövényként,

különleges terméseit éretlenül gyűjtve, olajjal-ecettel keverve salátaként is szívesen tálalták.

A szilfák Kárpát-medencei elterjedését földrajzi neveink is jól tükrözik, számos település, dűlő esetében találkozhatunk a Szilas vagy éppen Szilágy elnevezéssel.

Nyitókép: Le.Loup.Gris/Wikimedia

Ajánljuk még:

Tériszonyosoknak nem való, de gyönyörű látnivaló: a „bajor tenger” és a Sasfészek

Bajorország nem csak az Oktoberfest idején vonzó úti cél. Németország legdélibb tartománya rengeteg látnivalót tartogat, és mindenki találhat köztük kedveset: kastélyt, kisvárost, hegyet, tavat, meghódítandó csúcsokat. A bajor tenger és Berchtesgadeni Alpok a legismertebbek közé tartozik – csak megfelelően kell időzíteni az időjárást a kirándulás időpontjához!

 

Már követem az oldalt

X