Legendás szerkesztőségek otthona: egy elfeledett, káprázatos sarokház a főváros szívében

Hatalmas sarokház a Kossuth Lajos utcában, mindjárt a Ferenciek temploma mögött. Sötét falak, látszik, évtizedek óta nem költött az épületre senki. Egyetlen balkon van, meseszép rácsában évtizedes kosszal. Ezt finoman megmunkált nőalakok tartják hősiesen, évszázadok óta. Kidolgozottságuk a kosz alól is szembetűnő. Szépnek épült ez a pesti ház is, csak az elmúlt fél évszázad hagyományos hanyagsága kárára vált az igényes, elegáns vonalaknak. És akkor még nem említettük a ház regényes történetét….

Bizonyos Szentgyörgyi Horváth József a ma itt álló sarokház tervezését Pollack Mihálytól rendelte meg 1816-ban, és 1817-ben állt is a ház, eredetileg két szinttel. Ez az utolsó ház Pesten, amit jobbágyok építettek fel az utolsó cserépig. Bajáról érkeztek, a Horváthok birtokáról. 1851-ben szintén a Horváth család megrendelésére Hild József tanítványa, Wieser Ferenc tervei alapján az épület új emelettel bővült, és átalakult a ház, az eredeti belsőből csak az előcsarnok maradt meg.

Az 1838-as nagy árvízkor már itt üzemelt Landerer Lajos nyomdája. Landerer az árvíz után a károsultak nyomdába menekítéséért „Pest díszpolgára” címet kapott. Landerer azonban igen jó kapcsolatokat ápolt Béccsel, így a titkosszolgálatokkal is. Metternich herceg javaslatára kérte fel Kossuth Lajost a Pesti Hírlap szerkesztésére. Kossuth éppen akkor szabadult, Bécs reményei szerint Landerer segítségével a cenzúra keretei közé tudták volna szorítani a jó tollú, renitens újságírót. Tévedtek. Rövid időn belül a Pesti Hírlap 5000 (!) előfizetőt nyert, vagyis páratlan népszerűségre tett szert. Azonban Landerer megállapodása úgy szólt, hogy amint Bécs számára kellemetlenné válik Kossuth Pesti Hírlapja, Landerer eltávolítja a főszerkesztőt. Ez állt a fizetése csökkentése mögött, amire Kossuth sokszor idézett felháborodással reagált:

„Dolgozom, mint a barom, kérkedés nélkül mondhatom, lelke, fenntartója vagyok a Pesti Hírlapnak… Sok ember mondotta már, hogy valósággal bolond vagyok az ő igavonó marhájuk lenni, s az örökös munkával, örökös bosszúsággal életemet, egészségemet érettük felemészteni.”

Landerer úr 1840-ben társult Heckenast Gusztáv könyvkereskedővel. 1854-ig szerepelt együtt a két legendás név.

Heckenast Gusztáv a kassai evangélikus lelkész fiaként és Heckenast György könyvkiadó és kereskedő unokaöccseként kezdte a szakmát. Nagybátyja adta ki először Széchenyi és Wesselényi műveit. Hiába nyomtatta ezeket Lipcsében, így is elérte az udvari titkosszolgálat haragja, menekülnie kellett. Az ifjú Gusztávra bízta az üzlet további sikerét. Heckenast Váci utcai könyvesboltját a nagy árvíz vitte el 1838-ban.

1840-ben társult Landerer nyomdájával, és együtt üzemeltették a legendás Landerer-Heckenast nyomdát és könyvkiadót a forradalom leveréséig. Landerer a Tizenkét pont, később a Kossuth-bankók kinyomtatásával a forradalom mellett tette le a voksát. A szabadságharc leverésekor menekülnie kellett, és később sem vehetett részt cége vezetésében, azt teljes egészében Heckenast vette át.

Heckenast 1854-ben, Landerer halála évében alapította a nagy sikerű, egészen 1921-ig létező Vasárnapi Ujságot, és ő volt az, aki először adott ki gyűjteményes sorozatot Magyar remekírók címmel. Kiadta Berzsenyi Dániel, Csokonai, Kisfaludy Károly, Vajda János, Josika Miklós, Jókai műveit. Könyvei illusztrátoraként Barabás Miklóst foglalkoztatta, ezzel a szép könyv mint esztétikai érték új igényt elégített ki. 1850-ben (más források szerint 1860-ban) építtette meg gyönyörű pilismaróti villáját Feszl Frigyessel. Ennek kertjében hangversenyeket tartottak, és mindenki vendégeskedett itt, Aranytól Vörösmartyig, báró Eötvös Józseftől Gyulai Pálig.

1873-ban Heckenast Gusztáv eladta sikeres vállalkozását a Franklin Társulatnak, és Pozsonyba vonult vissza. Ott is halt meg 1878-ban. Gyönyörű palotája ma is áll a Konvent és Kozia utcák sarkán.

1837 és 1843 közt itt, a Kossuth Lajos utca 3. mára megkopott falai közt adták ki a Himnuszt és a Szózatot elsőnek publikáló Atheneum irodalmi folyóiratot. Szerkesztősége is itt volt, ebben a házban. Az Atheneum lap ötlete Bajza Józsefé volt, a lapindítási engedélyért azonban nem ő, hanem jó barátai, Vörösmarty Mihály és Toldy Ferenc folyamodtak. Az első lap Bajza szerkesztésében 1837. január elsején jelent meg, utoljára pedig 1843-ban, amikor feladta a versenyt Kossuth rendkívül sikeres, és szintén e falak közül induló Pesti Hírlapjával szemben.

Az Atheneum megjelenésével a 19. század magyar irodalmának egész elképesztő generációja költözött be e falak közé, vagy mert a szerkesztőségben dolgozott, vagy, mert itt is lakott az emeleti lakások egyikében. Így többek között Toldy Ferenc, Eötvös József, Tompa Mihály, itt lakott és dolgozott Vörösmarty Mihály, Kossuth Lajos, sőt, 1849 májusában rövid ideig Arany János is, és itt élt, és halt meg elborult elmével Bajza József. 1848 májusa és szeptembere közt itt tartotta üléseit a Batthyány-kormány – erre ugyan emlékezik tábla a ház falán, de ettől még simán rémesek az állapotok.

Ma a ház nagyrészt üres, meseszép vörös márvány lépcsőházát faállványok mentik az összedőléstől ránézésre évtizedek óta, ki tudja, meddig. Állítólag az önkormányzat terve az ingatlan luxusszálloda céljára való eladása, ezért vásárolta ki egy időben sorra a lakókat. Miért is kell még egy luxusszálloda Budapestnek? És miért kell ehhez a végletekig lerohasztani egy történelmi emlékhelyet? Régi nagyjaink egykori lak- és munkahelyére a ház sötét, elhanyagolt előcsarnokában koszosodó márványtábla, és iskolai faliújságra emlékeztető, elsárgult képsor emlékeztet néhány száraz virág társaságában.

Történik mindez a város közepén, egy értékes telken, a Városházától pár méterre, a 21. században. Rejtély.

Érdekel Budapest karakteres épületeinek regényes múltja? Ismerd meg a csodalatos Frivaldszky-Mauthner-Pálffy villát, a lenge öltözetű szoborhölgyek patinás bérházát és a budai szecessziós kísértetvillát!

Forrás: