Villából kórház, kórházból romhalmaz – A csodálatos Frivaldszky-Mauthner-Pálffy-villa története

Ha az ember az Istenhegyi út felöl közelíti meg Zugligetet, „a város legrosszabb állapotú főútja” címre eséllyel pályázó Béla király úton kell, hogy próbára tegye az autóját. A főváros leggazdagabb kerületének közepén, ahol a négyzetméterárak bátran előzik az országos átlagot, ezek az útviszonyok mégiscsak meglepőek. A régi villák viszont mesélnek, télvíz idején még inkább, amikor a szebbnél szebb házakat nem takarják a fák.

A köztársasági elnöki rezidencia közvetlen szomszédságában látványosan elhanyagolt, ránézésre gazdátlan, szívszorítóan szép villák állnak, nagy kertek mélyén magas, lezárt kerítések, igénytelen őrbódék és nagytestű kutyáknak szánt, ócska ólak mögött. 

Egy méltatlan utókor őrzi így a fénykor tanúit.

A legnagyobb épület a dombtetőn áll. Kétszintes, szimmetrikus, elöl terasszal kiegészült homlokzatáról már minden vakolat lemállott, szomorúan néz a városi kilátás felé. A háborút követő évtizedek alatt a Svábhegyi Állami Gyermekgyógyintézethez tartozott. A kórházként töltött évtizedek sem az építmény szépségének konzerválásáról szóltak, a bezárás óta eltelt, ránézésre 25 év viszont végképp tönkretette. 

A Béla király út 20-24. alatt a hajdani Frivaldszky-Mauthner-Pálffy-villa található. Az első épület Frivaldszky Imre természettudós részére épült 1845 körül a romantika stílusában, Brein Ferenc tervei alapján. 1908-ban ezt a házat tervezte át Grioni Antal neoreneszánsz stílusban gróf Pálffy Anna számára, aki a ma már nyomokban sem felismerhető parkot is gondosan megterveztette 1909-1910-ben Hein János rajzai szerint.

A mai, keserves állapotok is őrzik még a villa század eleji áttervezésének nyomait.

Megvan a kertbe vezető földszinti és az oldalsó, emeleti terasz. Pár éve még a melléképület is állt, bár ez utóbbi nem látszik a völgy, vagyis a Béla király út felől. A ház mögött 2003-ban létezett még néhány értékes fa: például tölgyek, magas kőrisek, keleti tuják. 1997-ig volt használatban a ház gyermekszanatóriumként. Akkor került a Vagyonkezelőhöz, azóta rohamosan pusztul. A falak kívül-belül áznak, a födémek gombásak, a neten fellelhető képek alapján lassan menthetetlenné válik az épület.

A kezdetek

1840-ben a budai hegyekben villát építeni bátor vállalkozás lehetett. Utak alig voltak, így kalandos körülmények vártak a vállalkozó villatulajdonosokra. Frivaldszky úr botanikus lévén biztos nem bánta az erdő csendjét, az akkor még tényleg érintetlen természetet. Az MTA tagjaként a Nemzeti Múzeumban dolgozott: zoológusként, rovarok, csigák tanulmányozásával töltötte napjait. Érdekesség, hogy ő hívta fel Jókai Mór figyelmét egy dunai szigetre a török-magyar határon, amely nem tartozott egyik országhoz sem. Ezen a szigeten játszódik Az arany ember.

Frivaldszky úr villája a romantika jegyében készült tornyokkal, csúcsíves ablakokkal, sok terasszal. Állítólag a tervekre hatással volt a Sas-hegyen éppen ekkoriban épült, szintén neogótikus hangulatú Saxlehner-villa is. (Ennek helyén 1936 óta a Notre dame de Sion, vagyis az Arany János Gimnázium áll.) Továbbá hasonlóságot mutatott az első ide épülő ház (a közeli Adonis utca 4. szám alatt) a ma is álló, szintén Brein Ferenc tervezte, tornyos-romantikus villával, amelynek tulajdonosával Frivaldszky úr jó barátságban volt.

Frivaldszky úr 1875-ben eladta szép házát. Az új lakó Mauthner Lipót lett, aki a család bőrkereskedő vonalát erősítette az 1809-ben az édesapja által alapított Mauthner Testvérek és Társai bőrnagykereskedés élén. Mauthner Lipót örököseinek halála után 1908-ban eladták a birtokot gróf Pálffy Annának.

A villa fénykora

Pálffy Anna (Mária Terézia grófnő) gróf Pálffy Pál Antal és Károlyi Geraldina grófnő lányaként született 1858-ban Bécsben, és 1932-ben halt meg Budapesten. Soha nem ment férjhez. Életét nagyrészt a jótékonykodás töltötte ki. Elnöke volt többek között a Vakokat Gyámolító Országos Egyletnek, alelnöke a budapesti Bokréta utcai munkásnőotthonnak, továbbá népkonyhát alapított az Erzsébet-kórházban, ahol naponta 180-300 szegény embert láttak vendégül.

Ekkor, 1908-ban történt az épület utolsó átépítése.

Eltűnt a tornyos-romantikus összkép a lovagvárakra emlékeztető csúcsos ablakokkal. Helyükre fapalettás ablakok kerültek, és a völgy felöli homlokzatra kényelmes teraszok. A lépcsőzetesen lejtő kert gondosan tervezett beültetéséről készült rajz megcsodálható az Arcanum oldalain, ahol leírás is szerepel a kertről és a házról a Kertészeti Lapok 1911-es számában:

„Tervezet Gróf Pálffy Anna úrnő svábhegyi villakertjének átalakításához: A villa a Svábhegy egyik legszebb és legmagasabb pontján fekszik, melyről nagyszerű kilátás nyílik az egész székesfővárosra. A villa kül- és belseje, valamint belső berendezése Biedermeier-stílusban van tartva, és ugyanebben a stílusban készült a kert is. Kevés út, egyszerű vonalakban, a virágok az utak szélén rabattokba ültetve, nagy pázsitok, a rózsák pedig külön rózsakertben összeültetve.”

A Fehér Kereszt kora

A grófnő halála után, 1934-ben az örökösök eladták a svábhegyi villát és szép kertjét 130 000 pengőért, a Klotild hercegnő fővédnöksége alatt álló Fehér Kereszt Országos Lelencház Egyesület vette meg. A Londonból induló Fehér Kereszt mozgalom az első világháború árváit és özvegyeit karolta fel.

Magyarországon az egyesület 1885-ben alakult Szalárdy Mór (1851–1914) egyetemi magántanár, a Rókus kórház orvosa kezdeményezésére. Az első világháború idején és után a szülészeteken hagyott csecsemők ellátását célozta meg első körben. Tíz év alatt 29 vidéki városban létesült fiókintézete az egyesületnek. Szalárdy doktor 1902-től az Állami Gyermekmenhely igazgatója volt haláláig, így az állami gyermekvédelmet irányította. Szegény sorsú, beteg árvagyerekek és szülő nők gondozását és segélyezését tűzte céljául az egyesület.

 

1895-ben összeolvadt az Országos Lelencház Egyesülettel, amelynek elnöke sokáig a hazai csecsemőgyógyászat egyik megalapítója, Heim Pál professzor volt. A Fehér Kereszt Egyesület kezelésében rászoruló gyerekek ingyenes gyógykezelésére több kisebb intézmény nyílt. Köztük 1898-ban Nagytétényben, a kastélyban nyílt 30 személyes árvaház, majd 1908-ban közadakozásból, 300 ággyal megnyílt a ma is gyerekkórházként funkcionáló intézmény a Tűzoltó utca 7-9. szám alatt.

1934-ben az egyesület „a Svábhegy legszebb villájában” ún. Erdei Gyógyintézetet létesített gróf Andrássy Gézáné elnökletével. Az intézmény igazgató főorvosa 1938-ban dr. Petényi Géza egyetemi magántanár volt. Az intézet célja „a kórházban ápolt, gyengén táplált, betegség folytán legyengült, még gondozásra szoruló, 8-14 éves  gyerekek elhelyezése, gyógyüdültetése” volt.

A kórház 1936-os avatásakor 7000 négyszögöles őspark vette körül a villát. Ekkor átalakították a modern higiénia követelményeinek megfelelően: központi fűtéssel, hideg- melegvíz szolgáltatással látták el, hogy egész évben fogadhassa a gyerekeket.

1940-ben egy gyermek kezelésének átlagos időtartama 28 nap volt, átlagosan napi 4,60 pengő költséggel. Az intézet fenntartásának összköltsége ekkor évi 8600 pengőbe került. Az egyesület Heim Pál vezetésével ápolónőképzéssel is foglalkozott. 1937-ben 22 ápolónőt tanítottak be. Az utolsó, általuk képzett nővérek 1945-ben végeztek. Az államosítás után a Fehér Kereszt Kórházból az Orvostudományi II. Számú Gyermekklinikája lett, az egyesület pedig megszűnt.

1945-ben még a Fehér Kereszttől bérelte a Nemzeti Segély évi egy pengő jelképes összegért a gyerekkórházat, de 1949-ben már állami vezetés alatt TBC-s fiúgyermekeket gyógyítottak itt. Az épület 1951-ben került a Szabadsághegyi Állami Szanatórium kezelésébe.

1972-ben – Benedek Istvánnak az Egészségügyi Dolgozó című szaklapban megjelent cikke szerint – a villában a „csontosztály” kapott helyet 94 ággyal, modern sebészeti műtővel.

1997-b

en ágyszámcsökkentésről szóltak a hírek, dacára annak, hogy csak 7 gyerekkórház volt akkor az országban, abból 5 Budapesten. Ám mivel megvonták a pénzt a működésre, nem tudták fenntartani az intézményt.

Ezért kellett kiköltözniük a gyerekeknek az épületből – bár a nővérszállás megmaradt még egy darabig. Az üres épület bérelhetővé vált, de már akkor is alig akadt rá pályázó.

Az állami tulajdonban lévő terület értékét 1997-ben 3 milliárdra taksálták. Közvetlen szomszédja a köztársasági elnök és az országgyűlés elnöke, ennek ellenére a Népjóléti Minisztérium a hajléktalanellátásba tervezte bevonni a kiürült épületet.

 

2007-ben – a Kincstári Vagyoni Igazgatóság felhívása szerint – az akkor megszüntetett Svábhegyi Országos Gyermekallergológiai Intézet négy Béla király úti ingatlanára lehetett pályázni. A Béla király út 20. alatti telek 25 ezer négyzetméterével – rajta a 2005-ben műemlékké nyilvánított Frivalszky-Mauthner-Pálffy villa – eladóvá vált. A telek szomszédos három másik, szintén a hajdani gyerekszanatóriumhoz tartozó, így azzal összevonható ingatlannal, így az összterület 33 400 négyzetméteresre növelhető, vagyis rendkívüli értéket képvisel.

2002-ben a négy ingatlant a Medgyessy-kormány 2 milliárdért hirdette meg, de végül nem sikerült eladnia. Állítólag 2019-ben gazdára lelt az évtizedek óta üres épület: tavaly a Gellért szálló új tulajdonosaként ismert befektető neve tűnt fel a híradásokban mint a Frivaldszky-Mauthner-Pálffy villát megvett beruházó. Ez a szegény ház állapotán nem látszik javítani.

Szívszorító, ami az utcáról a lomb nélküli, téli napokon látszik. A neten keringő, a ház belsejéről készült amatőr fotók és filmfelvételek pedig egyenesen elkeserítőek.

Minden mozdítható értékétől megfosztva, törmelékkel borított szobák, kívül-belül ázó falak, a nyári képeken a teraszokból kinőtt fák mutatják egy hálátlan utókor kézjegyét. Egy lassan 200 éves, közel 400 négyzetméteres, nyomorúságos állapotában is gyönyörű villa néz kopár falakkal a városra, elhanyagolt, 25000 négyzetméteres kert közepén, a Svábhegy tetején. A természet lassan, de biztosan visszaveszi a szétázott falakat, a nyitott ablakokon bekúsznak a növények. Egy nagyobb vihar összedönti a villát, és akkor „sajnos nem lehetett megmenteni” címen már épülhet is a szokásosan tájidegen, soklakásos lakótelep. Szomorú.

Források: itt, itt, itt, itt, itt, itt és itt