Neked is ismerősek a lengén öltözött, szép hölgyek képei a Combino ablakából?

A Móricz Zsigmond körtér környékén járunk, pontosabban a Karinthy Frigyes út elején, épp, mint az a napi párszáz ember, akit erre sodor az élet munkába menet, lévén Buda egyik legforgalmasabb tömegközlekedési csomópontja van itt, lassan száz éve. A híres-neves 4-6-os végállomásánál, ha az ember kicsit jobban figyel, az egyik, épp szemközt magasodó ház falán táncoló hölgyeket figyelhet meg. Nem annyira magától értetődő látvány a lengén öltözött hölgyek jelenléte a Combino-villamosok fölött, éppen ezért érdemes alaposan szemügyre venni őket.

 

A mai Karinthy Frigyes út a hajdan, egészen pontosan 1920 és 1932 közt a körtérre néző kettes szám alatt, majd 1932 és 1934 közt a 22.-ben lakó, nagy író emlékét őrzi 1957 óta. Addig Verpeléti volt a szélesre épült, a kezdetektől főútnak szánt utca neve. Verpelét városa jó messze van Pesttől, Heves megyében, a névválasztás okát sűrű homály fedi, mindenesetre az utat szegélyező házak nagyrészt a szecesszió divatja szerint épültek, s ugyan megtépázta őket a huszadik század sok vihara, illetve a megbízható, jó öreg pénztelenség, azért érdemes itt is nyitott szemmel járni.

A Karinthy Frigyes út (hajdan Verpeléti út) 3.-nak, vagyis a szép hölgyek házának tervei nincsenek már meg. Amit tudunk a kezdetekről, hogy 1910-ben, vagyis a környék kiépülésének idején jelenik meg a névjegyzékben Malonyay Dezső és felesége mint tulajdonos. Malonyay Dezső 1866 és 1916 közt élt, író volt, tanár, művészettörténész. 1896-tól volt Munkácsy Mihály titkára, ő vette leltárba a mester párizsi műtermének állományát. Francia lapokban publikált cikkeiért irodalmi díjakat kapott. 1897-től Pesten tanított.

1904-ben nagyszabású népművészeti gyűjtésbe kezdett 25 művész részvételével. E munka gyümölcse a gyönyörű kiadású, A magyar nép művészete című munka, amely a Franklin Irodalmi és Nyomdai Rt. gondozásában jelent meg 1907-től, öt kötetben, és ma is megkerülhetetlen forráskiadvány. Malonyay az akkor még Erzsébetvároshoz tartozó kertvárosból, az Izsó utcából költözött ide, híres villáját Lajta Béla tervezte, amit azonban 1909-ben el kellett adnia gróf Haller Györgynének, született gróf Bethlen Ilonának. A lakcímjegyzék Malonyayt 1916-es haláláig jegyzi tulajdonosként a Verpeléti utca 3. alatt, bár valószínűleg nem itt, hanem a Ferencz József rakpart (a mai Belgrád rakpart) 15. szám alatt lakott.

 

1913-tól létezett ezen a címen a Budapest Fő- és Székesfővárosi Iparrajziskola. 1886-ban alakult, és az iparoktatás, vagyis a hatalmas lendületet vett budapesti építkezéseken szükséges mesterségek tanítását tűzte célul. Továbbképző intézetet kell elképzelni, ahol iparosok, mesterek és segédjeik általános szakrajzi és mintázási képzése folyt. 1916-ban az iskola igazgatója Ágotai Lajos volt, itt tanított többek közt Benckhardt Ágost festő (az azonos nevű építész apja), Heindrich Antal építész, a neogótikus, téglaépítésű templomairól híres Hofhauser Antal építész, Györgyi Kálmán művészettörténész, rajzpedagógus, Gerster József, Feszl Frigyes hajdani társa, építész, Bossányi József cserépkályhás mester, akinek családjáé a híresen szép Szenes-ház volt a két világháború közt, de óraadóként megjelent a néha hazalátogató, a híres Ford-T modell egyik konstruktőreként világhírűvé vált Galamb József is. 

Galamb egyébként nemcsak az autótervezéshez értett, hanem kovácsmester, harangöntő, kútfúró, lakatos, rézöntő és réz- és bronzműves szakmákból is képesítése volt, de még a lokomobilok és gőzkazánok kezeléséhez is értett, vagyis ezen tudományok bármelyikére taníthatta az érdeklődő mesterpalántákat. Hegedűkészítő tanfolyam is folyt az épület falai közt Várady Gyula festőművész, hegedűkészítő mester jóvoltából, aki sokáig a ház lakója is volt.

Az iskola mellett egy kis múzeum is megbújt az épület falai között, a szó szoros értelmében, hiszen amíg ezen a címen volt megtalálható gróf Zichy Jenő gyűjteménye, addig a nagyközönség nem látogathatta. A gróf úr jogot végzett, országgyűlési képviselő volt 1865-től bő negyven éven át, de nem erről volt híres, hanem arról, hogy nagyrészt saját költségén bejárta Ázsiát, Oroszországot és a Kaukázust magyar őseink után kutatva.

Munkáját, expedícióiról szóló beszámolóit a szakma változó lelkesedéssel fogadta. Hermann Ottó például meglehetős malíciával írt hosszú oldalakon át Zichy gróf sorrendben harmadik útjáról és az arról megjelent összefoglalóról. Viszont az utazások néprajzi kutatások terén elért fontosságát a színvonalra kényes szakma sem kérdőjelezte meg. Zichy gróf 1901-ben alapított magánmúzeumának gyűjteménye – amelyet a gróf úr 1906-os halálakor a fővárosra hagyott – ebbe az épületbe került 1921-ben, a harmadik emeletre, ahol csak a ritka kevesek, az itt tanulók és tanítóik láthatták.

 

1930-ban megvette a házat a főváros, és 1933-ban 60 000 pengő ráfordítással átalakította. A földszintre, illetve az első három emeletre a XI. kerületi elöljáróság költözött, dacára annak, hogy ez az épület akkor még az első kerülethez tartozott. 1934-ben kiköltöztették az iskolát a ferencvárosi Török Pál utcába, a múzeum gyűjteménye pedig az 1928-ban fővárosi tulajdonba került Károlyi Palotában, az 1930-ban alakult Fővárosi Képtárban talált végleges elhelyezést, ahol végre a nagyközönség is megcsodálhatta. A Verpeléti út 3.-ban 1944-ben még mindig csak öt lakás létezett a hatalmas, ötszintes épületben, hiszen a többi helyet az akkori kerületi elöljáróság foglalta el.

Ma a földszinten a Kormányablak irodái vannak, vagyis a harmincas évek közepétől ez a traktus rendületlenül közhivatali használatban van, míg az épület többi része bérház. Érdekes intézményeire, itt tanított mestereire, a hajdan itt létező múzeumra semmi sem emlékeztet. Csak a hölgyek képei maradtak különös mementóként a régi időkből, emlékbe.

A képek a szerző tulajdonában állnak.
Forrás: itt, itt és itt, valamint helyszínbejárás, 2022. január