A birtok 1898 óta van a Scicluna család tulajdonában: ma az örökös, Justine Pergola bárónő köszönti a világ minden tájáról ide érkező látogatókat. A kert két fő részből épül fel: az első formális és fallal körülvett kert a palota mellett található, és ezen keresztül juthatunk el a bujaságáról ismert második kertbe, ami telis-tele van mediterrán fajokkal és egzotikus botanikai különlegességekkel.
Az első kert a szimmetrikus rendre épít: négy részre oszlik egy központi ösvénnyel, ami tökéletes helyszínt biztosít az életüket itt összekötni vágyó párok számára. Az egyik oldalt murvafürtök omlanak a falakról, a legkülönfélébb színváltozatokban; a másik oldalon pedig egy lenyűgöző, 18. századi orangerie tárul elénk. Egy olyan üvegház, amelyet eredetileg déli gyümölcsök, különösen narancsok termesztésére használtak.
A Vilhena nagymester által 1733-ban létrehozott Orangerie egykor a Palazzo gyümölcsellátását biztosította, ma viszont buja páfrányoknak és illatos liliomoknak ad otthont.
Nem véletlen, hogy ennyi egzotikum és mediterrán növény található itt, hiszen a bárónő rajongott az egzotikus fajokért, ami a madarak tiszteletében is megmutatkozott. A valódi természetélmény megélésének biztosítéka a kertek és a palota alatt futó bonyolult öntözőrendszer, amely kiterjedt vízfolyásokból, egy ciszternából és több kútból áll. Ezek látják el a kertet a szükséges vízzel a legszárazabb időszakokban is.
A néhai Christiane Ramsay Scicluna bárónőnek és szakértő kertészekből álló csapatának köszönhetően válhatott Málta természeti büszkeségévé a kert, amely világszerte emberek százezreit varázsolta el lenyűgöző aurájával.
A látogatói vélemények szerint a kert egész évben a színek és illatok fúziójaként várja az ide érkezőket, akik időt szakíthatnak a pihenésre, az elcsendesedésre, és
még a sokadik látogatás után is újabb és újabb fajokat fedezhetnek fel a birtokon.
A fréziák, a rózsák, a dáliák és a liliomok mellett számtalan íriszt és citrusfélét fedezhetünk fel a kertben, a Palazzo Parisio hidegen sajtolt extra szűz olívaolajának alapanyagait pedig a családi olajfaligetek biztosítják.
Valószínűleg, amikor 1898-ban Giuseppe Scicluna márki egy csodálatos téli palotát álmodott meg, egy mini Versailles-t a Földközi-tenger partján, még ő sem gondolta volna, hogy egy időtlen természeti paradicsomot valósít meg és hagy az utókor számára.
Mire számíthat, aki útra kel, hogy élőben is megcsodálhassa ezt a kincset? „Az örökségünk nem csak a Palazzo – erős, vállalkozó szellemű nők generációinak leszármazottai vagyunk. Mindig is arról álmodtunk, hogy megnyitjuk a Palazzót az emberek előtt, és szeretjük megosztani a házunkat és a kertünket –
minden látogató a mi vendégünk”
– mondta Christiane Ramsay Scicluna bárónő, és azt hiszem, szavai mindent elárulnak arról a fogadtatásról, ami itt várhat ránk.
Nyitókép: Wikipedia / Nenea hartia és Wikipedia / Frank Vincentz
