A városi ember régi kedves szokása, hogy elvonul a világ végére, egy csendes, nyugalmas helyre, ahol a tiszta levegőn tiszta fejjel piheni ki zajos mindennapjai fáradalmait. Ezt számos belföldi településen megtehetjük, de Garáb ezek közül is kiemelkedik: „a magyar Shangri-La” egy édeni titkos völgy, amihez még csak hasonlót sem láttam soha.
Hollókő is egy mesebeli csoda, de ha arra járunk, érdemes letérni a fő csapásról, és bevetni magunkat a Cserhát erdeinek sűrűjébe. Felsőtoldnál lekanyarodva egy egészen különleges világba jutunk: hirtelen több ezer kilométerrel messzebb találjuk magunkat, valahol Tibetben.
A kilátás hófödte csúcsok nélkül is pazar, ezeket a hegyeket órákig el lehet nézegetni. De ha mindezt egy szép kerttel körülvett buddhista szentélyben tehetjük, az tényleg páratlan élmény.
A völgy fölötti lankás hegyoldalra épített virágos- és gyümölcsöskert nem evilági nyugalmat áraszt magából.
A távol-keleti motívumok, a hatalmas Buddha-szobor és társai pedig nem gagyi látványosságok, nem a kínai büfék giccsét idézik, egyszerűen szerves részei ennek a tájnak: Kelet-Ázsia Magyarországra költözött. Jómagam Japánban jó pár hasonló buddhista szentélyt bejártam, és a garábi legfeljebb méretben marad el tőlük.
A helyiek által „japánkertként” emlegetett helyen mesterséges tavacskát is találunk, teknősökkel, de van baromfiudvar is, és az egyik lépcső tetejére érve, nagy meglepetésünkre, emukat pillantottunk meg. Ők nem kószálnak szabadon, ellentétben nagy kedvenceinkkel, a pávákkal, akik az egész falut belakták. Gondoljunk csak bele: hol történhet még meg, hogy kiülünk a reggeli kávénkkal, és pávák sétálnak oda hozzánk?
Bejönnek a szállásokhoz tartozó hatalmas kertbe is, ahol más állatokkal is megismerkedhetnek a legkisebbek: lovakat és teheneket nézhetnek közelről, ha épp nem a fűben szaladgálnak, vagy várják, hogy süssünk valamit a szabadtéri tűzrakóhelyek valamelyikében.
Maga a naplemente is csodás itt, utána pedig az összes csillagot láthatjuk az égen, ami ugyanolyan tiszta, mint a levegő, ebben az alig ötven lakost számláló kis ékszerdobozban.
És az egyik legjobbat hagytam a végére:
a japánkerthez japán fürdő is tartozik,
a sárkányfejes vízköpők mellett varázslatos panorámát bámulva lazulhatunk el, nagyok és kicsik egyaránt. Még teasarok is van a fürdőben. Az orientális hangulatot semmi, de semmi nem töri meg, semmi sem lóg ki, minden harmóniában van önmagával, minden mással és a természettel is.
Rengeteg szép helyen jártam már bel- és külföldön egyaránt, de Garáb egészen új értelmet adott a „feltöltődés” szónak: ide tényleg elvonul az ember, és ha nem is lesz hirtelen buddhista, akkor is kicsivel jobban fogja látni önmagát és a minket körülvevő világot. Néhány héttel ezelőttig nem gondoltam volna, hogy ilyet idehaza átélhetek, és lelkem egy része minden pillanatban visszavágyik oda, abba a semmihez sem hasonlítható örök békébe és nyugalomba.
A nyitókép a szerző tulajdona.
Ajánljuk még:
Túrázó született! – Így szoktass rá egy óvodást a természetjárásra
Hercegnő a vadonban, avagy komfortzónából ki, sátorba be!
Életem első sátrazása döbbentett rá, hogy nem is kell nekem olyan sok a boldogsághoz. Szerencsére...
