„Ha az utcán vagy, fenyegetőznek, hogy rendőrt hívnak” – exkluzív interjú a milánói tévéssel

A Striscia La Notizia című vicces hírműsornak, Olaszország egyik legnézettebb adásának írója már csak otthonról követi a futó műsorokat. Mint kezdésként megosztja, jelenleg leginkább az tölti ki az idejét, hogy próbál nem unatkozni. Ahogy mondja, az olaszoknak ez a legfurcsább a járvány következményei közül.

„Az emberek nem igazán tudják, mit csináljanak otthon, mert nincsenek ahhoz hozzászokva, hogy csendben legyenek, elolvassanak egy könyvet, vagy valami békés dolgot csináljanak.

El vagyunk szigetelve egymástól, ez egy nagy változás az életmódunkban.

Az embereket nagyon zavarja, hogy hirtelen le kellett mondaniuk a szokásaikról. Mi itt Milánóban napi 10-12 órát dolgozunk, azután pedig elmegyünk meginni egy italt, lemegyünk az edzőterembe, beülünk a moziba. Most semmit sem tudunk csinálni” – magyarázza.

Az elmúlt két napban tényleg minden megváltozott, miután az olasz kormány szinte mindent bezáratott az élelmiszeráruházak és a gyógyszertárak kivételével, az embereknek pedig azt javasolták, hogy maradjanak otthon.

„Sehol senki, az utcák lényegében üresek. Nagyon furcsa, egy olyan – egyébként zsúfolt – városban, mint Milánó.”

Csak három esetben engedélyezett, hogy az ember elhagyja a lakóhelyét: ha dolgozni megy, ha orvoshoz kell fordulnia, vagy ha élelmiszert vagy gyógyszert vásárolna. A boltokban egyébként mindent meg lehet kapni, Marco szerint nincs sem áruhiány, sem pánikszerű felvásárlás – viszont tömeg sem lehet, a vevőket csak limitált számban engedik be.

Ő úgy látja, az emberek kétféleképp állnak hozzá az új helyzethez. Az egyik csoport próbálja a legjobbat kihozni belőle, kicsit lelassít, és magára figyel, kipiheni az állandó rohanást. Mások viszont individualistán állnak a dologhoz, „vagyok én, és mindenki más ellenem van” hozzáállással. Sokan gyanakodva méregetik egymást, sőt, az is előfordul, hogy

ha meglátnak valakit az utcán csak úgy céltalanul sétálni, lefotózzák, és azzal fenyegetőznek, hogy ráhívják a rendőrséget.

Ezzel kapcsolatban nincs egységes álláspont Olaszországban, mint ahogy más ügyekben is nehéz eldönteni, mit szabad és mit nem.

„Nagyon ellentmondásos információkat kapunk. Mást mond a kormány, és mást a rendőrség, nincs koordinálva a dolog. Például azt mondják a hatóságok, hogy nyugodtan sétálhatsz egyet a kutyáddal, vagy elmehetsz kocogni a parkba, de aztán jön egy rendőr, és számon kér, hogy mit csinálsz.

Teljes az őrület, mert nincs egy hang, nincs egy irány. Nagyon ellentmondásosan alkalmazzák az új szabályokat. Nem tudjuk pontosan, mit csináljunk.”

Marco szerint a járvánnyal kapcsolatban ez a legnagyobb probléma: 

„Egy helyről azt hallottam, maszkot annak érdemes viselnie, aki beteg, köhög, az egészséges embereknek nem, mert a vírus ellen nem véd. De mások szerint véd, és Kínában sikerrel használták ezeket a maszkokat. Nem tudhatjuk, mert nagyon különböző információkat kapunk. Nincs egyetlen hang, ami közölné velünk a dolgokat. Túl sok az információ, igazából információjárvány van.”

Milánói forrásom úgy látja, a jelenlegi helyzethez az vezetett, hogy a koronavírussal kapcsolatos kommunikáció egyáltalán nem volt hatékony, még most sem az. Ezek után már csak egyet kívánt nekem – és egész Európának: „remélem, a mi példánkból mások tanulni fognak, és nem követik el azt a hibát, amit mi.”

Nyitókép: Marco Melloni

 ***

Miközben beszélgettünk, egy lépés már történt a jó irányba: az olasz Technológiai Innovációs és Digitalizációs Minisztérium digitális szolidaritást hirdetett, és elindított egy weboldalt, ahol a kommunikációs cégek és szervezetek együtt próbálják mérsékelni a koronavírus okozta veszélyhelyzet hatásait, amik az ügyfeleiket érintik. A nagy olasz internetszolgáltatók a szolidaritási felhívásra reagálva számos akciót bevezettek, a bónusz adatforgalomtól az okos munkafelületekhez és tévécsomagokhoz való ingyenes hozzáférésig.