Togo és a 700 km-es szérumfutás
1925 telén az alaszkai Nome városában kitört a diftériajárvány – közismertebb nevén torokgyík. A hóval elzárt településen szinte lehetetlennek tűnt a főként gyermeket érintő betegség megfékezésére, hiszen az alig két évvel azelőtt, 1923-ban kifejlesztett diftéria elleni védőoltásért csak kutyaszánnal lehetett elmenni, az út pedig – a zord időjárási viszonyok miatt – bizonytalan esélyekkel kecsegtetett. A 2019-ben bemutatott Togo című film az 1925-ös nagy Szérumfutás két kulcsfigurájának, Leonhard Seppalának és vezérkutyájának, Togónak, a kitartó szibériai huskynak állít emléket.
A megtörtént eseményeket bemutató alkotásban Leonhard Seppalát a karakteres arcú, Oscar-díjas színész, Willem Dafoe alakítja.
A film érdekessége, hogy a Togót alakító kutya, Diesel a valódi Togo közvetlen leszármazottja, 14 generációra visszamenőleg.
Az öregasszony és a tó – Tél a Bajkálon
Lyubov Morekhodova azzal vált híressé, hogy még 80 évesen is egy 1943-ban készült korcsolyával szeli a világ legnagyobb, legmélyebb és legtisztább édesvízi tavának felszínét a fagyban, elcsatangolt tehenei után kutatva. A lenyűgöző téli táj, a befagyott Bajkál-tó felszínét folyamatosan alakító szelek és az öregasszony ragaszkodása ehhez a misztikus fehérséghez, több újságírót és filmest megihletett.
Lyubov – hajlott kora, az emberpróbáló egyedüllét és a zord időjárás ellenére – úgy ragaszkodik a Bajkál-tóhoz, ahogy csak olyan ember képes, aki itt nőtt fel, és mindenben, amit a világról tud, a Bajkálnak is szerepe van. Vivien Pieper és Laura Schmitt német alkotók dokumentumfilmjében
a bajkáli nagymama életének egy fejezetébe nyerhetünk betekintést: a hóval és jéggel borított téli napok viszontagságaiba és örömeibe, közben pedig régebbi sorstragédiák is felsejlenek...
Az utolsó prémvadász szemében a szinte érintetlen táj
Kanadában, a Yukon vidéken él Norman Winther, az utolsó trapper, Nebraskával, nahanni indián feleségével, lovak és kutyák társaságában. A prémvadász úgy ismeri ezt a tájat, mint a tenyerét, és úgy szereti, hogy a saját életét se jobban. A vadászat számára csupán a létfenntartást szolgálja, és nagyon figyel arra, hogy csak annyit vegyen el a természettől, amennyire feltétlenül szüksége van. A tél szépsége és keménysége ezen a tájon is lenyűgöző, az életben maradás pedig csak a legedzettebbek kiváltsága. Az utolsó prémvadász (Le dernier trappeur) nem hagy kétséget afelől, kié a valódi hatalom e vidéken.
A francia dokumentum-kalandfilmben magát Norman Winthert, az utolsó trappert láthatjuk és kísérhetjük el vadászataira.
Lejuthatunk-e a csúcsról élve?
Az 1917-es Hegyek között Kate Winslet és Idris Elba főszereplésével egészen közelről mutatja meg, milyen vékony az a paraszthajszál, amin az életünk múlik, ha – miután szerencsésen túléltünk egy repülőbalesetet – fenn ragadunk, a hegy tetején, bőven az erdőszint fölött, egy összefüggő hó- és jégpaplanon. A thriller természetesen „csak film”, tehát számos ponton érezhetjük, hogy valóban pusztán véletlenek sorozatán múlik a két ember túlélése, de több szempontból is tanulságos alkotás, amit természetesen a szerelmi szál kibontakozása is izgalmassá tesz.
Lehet, hogy nem a hó iránti rajongásunkat fogja erősíteni a film, de a hó erejét hamar kiérezzük belőle.
A hóember-gyilkosságok nyomában
Kakukktojás következik. A detektívtörténetek kedvelői számára is tartogat érdekességeket a havas téma. Jo Nesbø norvég író sokunk kedvelt krimijei közül a Hóembert is megfilmesítették: Harry Hole szerepében Michael Fassbender kutat a rejtélyes sorozatgyilkos után, aki hóembereket hagy a tett színhelyén.
Zuhanó esélyek: 72 nap a havas Andokban
A hó társadalma című filmben újabb igaz történetet láthatunk. Ezúttal arról, hogyan sikerült egy uruguayi rögbicsapat 16 tagjának és szurkolójának 72 napot túlélnie a világ egyik legzordabb környezetében, az Andokban. Bár a film bőven megrázó, egyben megható beszámoló arról, hogy azok, akik átélték az uruguayi légierő 571-es járatának híres 1972-es katasztrófáját, hogyan fogtak össze, hogy legyőzzék a közel két és fél hónapos éhezést, a fagyot és a szélsőséges időjárási eseményeket, miközben csapdába estek egy távoli gleccseren, magasan az Andok hegységben.
A rendező nem véletlenül nyerte el a Goya-díjat ezzel az alkotásával:
a film lebilincselő képsorai és az emberi élet határait feszegető körülmények a néző érzelmeit is próbára teszik.
Kutyahideg – szó szerint!
Belegondolni is szörnyű, mi történhet nyolc kikötött kutyával az Antarktiszon, ha a kutatócsoport tagjai közül senki sem tud értük menni időben. Jerry (Paul Walker) mindent megtesz, hogy megmentse őket, de ide az emberi erő és akarat vajmi kevés. A Kutyahideg ember és táj, ember és állat, valamint állat és természet kapcsolatán keresztül mutatja meg, mire tanít bennünket a környezetünk.
A Déli-sarkig – csak lépésben
Ernest Shackleton, a híres sarkkutató életét és munkásságát többféle formában is feldolgozták már. Az egyik érdekes mozi főszereplője Kenneth Branagh, akinek a sarkkutató bőrébe bújva a kortársak kételyeivel is meg kell küzdenie, hogy elhiggyék, képes elsőnek kitűzni a zászlót a Déli-sarkon. A 20. század eleji igaz történetben Shackelton 1914-ben indult a Déli-sark felé, és tervei szerint az Antarktiszon akart átkelni. Akcióját azonban a jég meghiúsította: hajójuk a jég fogságába került, összeroncsolódott, ők pedig csaknem két évig éltek a hó és a jég fehér börtönében.
Az embertelen körülmények elviseléséhez szinte emberfeletti lélekjelenlét és idegzet szükséges, no meg acélos jellem, aminek Shackleton nem volt híján.
Hogy sikerült megmenekülniük? A filmből ez is kiderül.
Hosszan folytathatnánk a sort, hiszen rengeteg alkotást ihletett a hó és a jég birodalma, de ennyiből is kiderül, hogy a hó nem csak romantikus kellem, hanem az emberélet határait feszegető természeti jelenség. Ökológiai szerepéről már korábban is írtunk– időnként nem árt emlékeztetnünk magunkat, micsoda kincset képvisel.
Így segíti a hó a Föld energiaegyensúlyát
Ha van, az a baj, ha nincs az. Ha esik, szép, de ne kelljen lapátolni, ha elolvad, az utána maradó latyak a problémás. Legalábbis ilyen irányba tolódott el a hóval kapcsolatos hozzáállásunk, amin bőven van mit csiszolni. A hó ugyanis az élet része, a természet körforgásának nélkülözhetetlen eleme, és világunk egyensúlyának egyik építőköve. Nem véletlenül vágyunk legbelül igazán fehér karácsonyra, és nem véletlenül mondogatják a szakemberek, hogy hó híján a tél is kibillen ősi egyensúlyából.
Nyitókép: 123RF
