A tenger felé közeledve érdemes madártávlatból megcsodálni a környéket. Ha jó helyről pillantunk körbe, egyben láthatjuk Trieszttől Koperen át az Adria öbleit és az Isztriai félszigetet. A jó hely neve: Črni Kal. Szlovénia legmagasabb és leghosszabb viaduktja vár itt bennünket, amely 2004-től könnyíti meg a szlovén tengerpartra utazók életét. Átadásakor először kétkerekűek vehették birtokba a hidat, a Giro d’Italia mezőnye gurult át rajta.
Innen szinte csak egy ugrás, és máris a jellegzetes isztriai táj ölel körbe. Olajligetek, oszlopos örökzöldek, füge és szőlő mindenfelé. Az út olykor mintha alagútban menne, oly szépen borul össze a szegélyező pineasor. Nem érdemes sietni, jobb kiélvezni az utazás minden percét, az összes apró látnivalóját, hiszen így a lélek is utolér, mire megpillantjuk a tengert, addigra teli leszünk Isztria illatával és látványával.
Piran egy tüneményes kis városka, olyan kicsi, hogy autóval nem is lehet behajtani.
Nemcsak azért, mert tilos, és sorompók állják el az utat, de olyan keskeny sikátorok szeldelik, ahol még kerékpárral sem lehet végighaladni! Jártunk olyan utcácskában, ahová egy nagyobbacska, kigyúrt ember már nehezen tudott volna bemenni, válla jó eséllyel megakadt volna. Az autók számára parkolók állnak rendelkezésre, ahonnan gyalogosan, vagy az ingyenes kisbusszal juthatunk a központba.
Olaszos hangulat és mediterrán báj lengi be a várost, ami télen-nyáron kedvelt úti cél. Történelme is érdekes, megismerésre méltó: fekvéséből adódóan éltek itt kalózok, volt része a Római Birodalomnak, később a Bizánci, majd a Frank Birodalomnak. 952-ben a Német-Római Birodalom fennhatósága alá tartozott, nevezetes tengeri csaták zajlottak körülötte évszázadokon át. A XIX. század végén az Osztrák-Magyar Monarchia legvirágzóbb városának tartották, ekkor töltötték fel a városba nyúló tengeröblöt, amely ma az ikonikus Tartini tér.
A víz azért visszaköveteli magának, ami jár.
Ottjártunkkor a Ciarán vihar széle csapott le a környékre, és a tenger percek alatt átlépett a betonszegélyen, és haragos hömpölygéssel indult a tér felé. A tűzoltóság nem győzte visszaszivattyúzni a vizet a helyére, napokon át szakadatlanul. A parti kövekhez több emeletnyi magasságban csaptak fel a hullámok, öklömnyi köveket hajigálva a sétányra, csöppet sem idilli élményben részesítve az arra járókat.
A tér névadója a város szülötte Giuseppe Tartini, olasz barokk zeneszerző és hegedűművész. Szobra a tér közepén figyeli a látogatókat. Tartiniról mesélik, hogy álmában szerződést kötött az ördöggel, felébredve pedig csodálatos szonátát, az Ördög-trilla szonátát vetette papírra.
1902-ben indultak meg a vonatok a Trieszt-Piran-Poreč keskenynyomtávú vasútvonalon, a Parenzánán, s ennek nyomán fellendült a környék gazdasága. Száz éve még gőzösök pöfögtek végig az alagutakon, viaduktokon, de tündöklésük csak néhány évtizedig tartott. Ma a Parenzána kerékpárút kanyarog a valamikori sínpár helyén, így
aki szeretné, végigtekerheti a 123 kilométer hosszú, látványban és élményekben gazdag útvonalat.
Piran bájos városkájával nem lehet betelni! A sikátorok magukkal ragadnak, szinte minden ódon ablakot, apró ajtót muszáj lefotózni. Itt egy kávézó, amott egy pékség – amiről azonnal kiderül, hogy bizony messze földön híres bureket és gibanicát sütnek benne.
Túrós burek
Borbás Marcsi receptje
A burek a balkán konyha izgalmas, több réteg rétestésztából alkotott, töltött finomsága. Készítenek spenótosat, fetasajtosat, húsosat, burgonyásat, csak győzze gyomorral az ember, mert az illatok újra és újra elcsábítanak! A gibanica, más néven százrétű rétes, a legenda szerint a Mura vidékéről származik, és Szlovénia egyik jellegzetes – ha nem a legismertebb süteménye. Egy olyan finomság, amely egyesíti mindazt, ami az édesszájúak kedvére való: van benne dió, mák, alma, túró, kétféle tészta, jól átsütve, porcukorral megszórva. Nem éppen diétás, sőt, egy gibanica elfogyasztása talán fedezi is az egész napi kalóriaszükségletet, de ha már elzarándokol az ember egy messzi városba, érdemes fittyet hányni a kilókra.
Nagy-Magyarország receptjei: muravidéki százrétű béles, a gibanica
Ez egy igazi ünnepi étel a Muravidéken, fantasztikus élmény megkóstolni a sok egybeolvadó réteget benne. Csupa jó dologgal töltik meg, nem csoda, hogy még a legszegényebb családokban is minden jeles napon megsütötték.
Piranban egy kiadós városnézéssel le is dolgozhatjuk az elfogyasztott kalóriákat, hiszen a tenger partjáról meredeken emelkedik a sziklafal, és a látványosságok egy részéért, no meg a páratlan szépségű panorámáért mindenképpen fel kell mászni a tetőre. Ott magasodik a város védőszentjéről elnevezett Szent György templom, mellette a harangtorony, aminek 140 lépcső vezet fel a tetejére. Útközben megtekinthetjük a német mesterek által készített régi óraszerkezetet, a harangokat. A torony tetején Mihály arkangyal dacol a széllel.
A VII. századi városfal és az erődítmény látványként is lenyűgöző, ha pedig felmegyünk az ódon falakra, akkor minden irányban szétnézhetünk a környéken. Tiszta időben felfedezhetjük Trieszt kikötőjét, a Miramare kastélyt, a távolban feltűnik Grado és az adriai lagúnavilág.
Piranban kedves múzeumok mutatják be a város és a környék történelmét, a kalózkalandokat, a tenger élővilágát pedig nemcsak itt, hanem a helyi akváriumban is megcsodálhatjuk.
És ha már a megteltünk az ódon város gyönyörűségeivel, akkor feltétlenül érdemes felfedezni a környéket. Megnézni a kagylótelepeket és a sólepárlókat a tengerparton, hajóval ellátogatni a halfarmra, ahol a remek sügért tenyésztenek. Gyalogosan vagy kerékpárral bebarangolhatjuk aztán a hegyeket, az olajligeteket és a szőlőskerteket, megkóstolhatjuk az itteni borokat, a malvaziát és a refoskát, az isztriai szarvasgombával ízesített fogásokat, az olasz ízeket hozó, de isztriai sonkával sült pizzát.
A környék képekben:
És ha ennyi gyönyörűség nem volna elég, akkor este ki kell ülni a parti kövekre vagy egy sziklaszirtre, és miközben a naplemente ragyogásával telik el a szemünk, lássuk benne Babits sorait:
„mégis csak arra fogsz gondolni gyáván:
ez a sok szépség mind mire való?
mégis arra fogsz gondolni árván:
minek a selymes víz, a tarka márvány?
minek az est, e szárnyas takaró?
miért a dombok és miért a lombok
s a tenger, melybe nem vet magvető?”
Fotók: Halmos Monika @rozsakunyho
