Deinfluencing, újrahasznosítás és slow living – TikTok-trendekkel a fenntarthatóságért

Aki nem ismerné: aTikTok egy mobiltelefonos alkalmazás, amellyel rövid videókat lehet készíteni és megosztani. A videók hossza 3 másodperctől 10 percig terjedhet, és a platformon számos témakör megtalálható, a divattól és a főzéstől a humoron és a táncon át a házikedvencekig és az ismeretterjesztésig. Algoritmusa miatt könnyű rászokni, hiszen az egyes videóknál eltöltött időből, a kedvelésekből és a keresési kulcsszavakból az alkalmazás gyorsan „rájön”, hogy az adott felhasználó milyen tartalmak iránt érdeklődik, és egyre inkább ehhez illő videókat dob majd fel számára.

Népszerűsége 2020-ban, a pandémia ideje alatt kezdett meredeken emelkedni, 2021-re már több, mint egymilliárd aktív felhasználója volt, ma ez az egyik legnépszerűbb közösségi platform. Alapvetően a 16-24 év közötti korosztály körében népszerű, de jócskán jelen vannak rajta az ennél idősebb felnőttek is. Sőt, ma már a nyugdíjas korosztály is jelentős mértékben képviselteti magát a TikTokon, és nemcsak nézőként, hanem tartalomgyártóként is –

2023-as adatok alapján a 45-54 év közöttiek jelenléte 25%-kal, az 55-64 év közöttieké pedig 42%-kal nőtt az előző évhez képest.

Fotó: Pixabay / Amílkar Vanden-Bouch

Másodpercenként körülbelül 11 500 új videó jelenik meg a platformon, így könnyen születnek trendek, hamar virálissá válhat egy tartalom, hiszen ha az adott videó témája elnyeri a felhasználók tetszését, egyre több embernek fogja megjeleníteni azt. Ha például természetjárós videó-snitteket osztasz meg vagy ezeket keresed, ilyen tartalmak megjelenésére számíthatsz.

Így a pozitív példa is könnyen terjed,

ebből hoztunk most néhányat, hiszen ahogyan az internet sötét bugyrai mellett is találni rajta rengeteg hasznos tudást, úgy a TikTok-trendek között is van, amely igencsak üdvözlendő.

Ne vedd meg, ha nincs rá szükséged!

Szeretünk vásárolni, hiszen boldogsághormont szabadít fel az agyunkban, de könnyen áteshetünk a ló másik oldalára, és az egész túlfogyasztásba csaphat át, különösen akkor, ha az ember befolyásolható.

A „deinfluencing” egy gyorsan növekvő közösségi média trend, amelynek célja, hogy „a közvéleményt arra nevelje, hogy le kell mondania a mindennapi életben nem szükséges termékek beszerzéséről vagy fenntartásáról”

– mondja Isaias Hernandez környezeti oktató.

A TikTokon is futótűzként terjednek a #deinfluencing címkével ellátott posztok, jelenleg 278 millió fölött jár a hashtaghez kötődő tartalmak nézettsége, vagyis tömegek fogékonyak arra, hogy visszafogják a felesleges költekezést.

Valljuk be, felüdülés látni az „ezt vettem ma”- videók között az egyre gyakrabban felbukkanó „idén ezeket nem fogom megvenni” – típusú tartalmakat. A „deinfluencing”-trend teljesen szembemegy azzal, amit sok influenszer képvisel: a videók készítői arról beszélnek, hogy miért nem érdemes megvenni az adott termékeket, miért felesleges pénzt költeni olyan dolgokra, amiknek aztán úgysem vesszük hasznát. De a józan paraszti ész azt diktálja, hogy ne vegyem meg, amire nincs szükségem – mondhatnánk sokan –, azonban ne felejtsük, a közösségi média színes-szagos világában könnyű elhinni, hogy „majd az én életem is olyan szép, boldog és menő lesz, ha megveszem azt a kütyüt, amit XY is használ”. Különösen a fiatalok lehetnek erre fogékonyak, így nagyon hasznosak ezek a tartalmak.

Persze,  lehet hódolni az aktuális divatirányzatoknak, lakberendezési stílusoknak, de ez nem azt jelenti, hogy minden szezonban vagy évben le kellene cserélnünk a ruhatárunkat és az otthonunk enteriőrjét. Főleg akkor nem, ha igazából haszontalan dolgokra költenénk a pénzünket csak azért, mert azt láttuk a neten, hogy „ezt mindenképp érdemes idén nyáron beszerezned”.

„Elsősorban emberek vagyunk – nem pedig fogyasztók –, és az éghajlatváltozás következtében bekövetkező tragikus események látványa sokakat arra fog ösztönözni, hogy átértékeljék vásárlásaikat” – mondta Joanna Dai, egy fenntartható divatmárka alapítója a trenddel kapcsolatban ami úgy tűnik, hogy a Z generációtól érkezett.

A statisztikák szerint az 1995 után születettek igencsak kezdenek belefáradni az influenszermarketingbe: 2020 óta 12%-ot esett érdeklődésük az így készült tartalmak iránt.

A fáradtságot talán a fizetett hirdetések, szponzorált posztok és promóciók óriási dömpingje okozza, de az is lehet, hogy ez a generáció egyszerűen csak jobban érzékeli, hogy az éghajlatváltozás napról napra rosszabbodik, méghozzá sokkal gyorsabb ütemben, mint ahogy azt a tudósok először megjósolták.

Az észszerűbb vásárlásnak hosszú távon is látjuk majd a hatásait. Nemcsak pénzt és erőforrásokat takarítunk meg, és megakadályozzuk, hogy a termékek a szeméttelepen végezzék, hanem a felesleges szén-dioxid-kibocsátást is megfékezzük. 

Gondoljunk csak bele: ha beruházunk egy ruhadarabba, és azt a következő 10 évben viseljük, mielőtt továbbadnánk a saját lányunknak, az megtízszerezi a ruhadarab életciklusát.

A fenntarthatóbb életmódra való áttérés másik fontos gondolkodási pontja az, hogy mi az, amire valóban szükségünk van. Kell-e új ruha a barátnőnk esküvőjére, vagy tudnánk bérelni, esetleg kölcsönkérni valamit? Feltétlenül szükség van egy új éjjeliszekrényre, vagy lehetnénk kreatívak, és felújíthatnánk a régit egy kis festéssel? Ezzel el is érkezünk a következő üdvözlendő TikTok-trendhez.

Régiből újat

Egyre népszerűbbek a felületen az olyan tartalomgyártók, akik – akár amatőrökként is - régi bútorokból csodálatos újakat varázsolnak, ahelyett, hogy megvennék a legújabb trendeknek megfelelő kisasztalt, éjjeliszekrényt vagy fotelt. Így kaphat egy következő életet a nagyitól örökölt vagy a bolhapiacon beszerzett lakáskiegészítő, ráadásul még jobban fogunk hozzá kötődni, hiszen benne van a kezünk munkája is. A legjobb pedig, hogy olcsóbban is kijön az ember, mintha egy bútoráruházban vásárolna. Ezekhez az inspirációkhoz az #upcycle #upcycledfurniture címkékre érdemes rákeresni.

Bár még mindig tízezrével találunk olyan videókat a TikTokon, melyek a Shein nevű kínai cégóriás olcsón, rossz minőségben, munkásait kizsákmányolva legyártott ruházati cikkeit mutogatják és promózzák, egyre többen követik azokat a felhasználókat is, akik a turkálókat, second-hand boltokat, vintage üzleteket részesítik előnyben a fast fashion-láncok helyett. Hiszen ahogy az utóbbi években fény derült rá, a fast fashion iparág hatalmas mennyiségű vizet, energiát és vegyszert használ fel a ruhák gyártásához. Például egyetlen pamutpóló elkészítéséhez akár 2700 liter vízre is szükség lehet,  a gyártási folyamat során keletkező szennyvíz és egyéb hulladékok pedig egyre csak szennyezik a vizeket és a talajt.

A fast fashion arra ösztönöz, hogy folyamatosan új ruhákat vásároljunk, a meguntak pedig hamar a szemétbe kerüljenek. Ez hatalmas mennyiségű textilhulladék keletkezését eredményezi, melyek lebomlása nagyon hosszú ideig tart. Ezzel szemben ha valaki másodkézből (#secondhand), például a Vinted alkalmazás vagy turkálók segítségével szerzi be ruháit, nemcsak a Földet védi – hiszen az adott cikk már egyszer legyártásra került, de új gazdájánál él tovább –, hanem egyedibb darabokat is fellelhet. Így nem fog úgy festeni, mint egy H&M próbababa, hanem saját egyénisége kitűnik majd a tömegből.

A fast fashion ellentéte a slow fashion, amit nyers fordításban lassú divatnak is hívhatnánk és középpontjában a tudatosság áll. Ez a szemlélet a minőségi, időtálló darabokra helyezi a hangsúlyt, a fenntarthatóbb anyagok és gyártási folyamatok használatát támogatja.

Lassítsunk!

Nemcsak lassú divatról, hanem lassú életmódról is készülnek videók a TikTokra. A slow living-trend a személyes jóllétet helyezi középpontba, ellensúlyozván napjaink rohanó világát, ahol az a legsikeresebb, aki túlhajszolja magát, és minél többet dolgozik. A „lassú élet”-et követők életének legfontosabb értéke nem az anyagi javak felhalmozása, hanem az önmagukra fordított idő. Ahogy a Slow Living LDN fogalmaz, a mozgalom az "értelmes és tudatos" életmód előmozdításáról, a fogyasztás visszaszorításáról és arról szól, hogy ne töltsünk annyi időt olyan dolgokkal, amelyek nem tesznek minket boldoggá.

A „lassú életmód” azt is jelenti, hogy mindannyian részt vehetünk a fenntarthatósági célok elérésében, amelyek az átlagos dolgozó ember számára elérhetetlennek tűnhetnek. Nincsenek korlátozások arra vonatkozóan, hogy ki vehet részt benne – nem kell tanyán élni és állatokat nevelni, de persze vannak tartalomgyártók, akik így csinálják.

Az új-zélandi, háromgyermekes Annát például //www [dot] tiktok [dot] com/ [at] wai [dot] iti [dot] ridge">Wai-ItiRidge felhasználónéven találjuk meg a platformon, ahol megmutatja, hogy maga varrja ruhái nagy részét, a ház körül termelik meg azt, amit a család elfogyaszt, és az energiaellátásukat is ők oldják meg. Anna is egyike a slow living mozgalom iránt érdeklődők kedvenc tartalomgyártóinak, és szívesen beszámol arról is, hogy árnyoldala is van ennek az életmódnak – de abból sokkal kevesebb, mint előnyből.

A lassú életmód filozófiáján belül az "eldobható kultúra" gondolata nemcsak a keletkező fizikai hulladékra, hanem az elfelejtett, haszontalan információkra is vonatkozik, mindkettő az üres fogyasztásból ered, ezért együttesen működnek. Összességében tehát ez a felfogás nemcsak nekünk, a Földnek is jó, de ahogy írtuk, mindenki azt veszi át belőle, amit szeretne.

E három trenden kívül még számos pozitív üzenetű tartalomtípust is találhatunk a TikTokon, csak meg kell tudni találni őket.