ZónánTúl

Magyar asztalra magyar datolyaszilvát?

Délkelet-Ázsiából Baranyába hozták a datolyaszilvát, így az egyik termesztővel, Keszü Bélával beszélgettünk.

Az anyukám egyszerűen odavan érte. Egyszer vittem neki és azóta a datolyaszilva a kedvence, így amikor megtudtam, hogy nálunk is terem, azonnal ki akartam deríteni, hogyan él meg egy Pécshez közeli zsákfaluban ez az egzotikus gyümölcs.

Magyar asztalra magyar datolyaszilvát! 

–  ez lehetne a szlogenje annak a baranyai őstermelőnek, aki Bodán termeszti a Délkelet-Ázsiából származó ébenfafélét, melynek gyümölcse, a datolyaszilva egyre népszerűbb a magyar piacon is. A hurma avagy khakiszilva neveket is viselő egzotikus gyümölcs igazi kuriózumnak számított hazánkban, talán ez fogta meg Keszü Bélát, aki 9 éve ültette első datolyaszilva fáját – az eredeti szakmája szerint barlangász, alpinista Béla ugyanis nem szereti a hétköznapi dolgokat.

„Amikor földeket vásároltam és felmerült az ötlet, hogy termesszünk valamit, szóba sem kerültek a hétköznapi, hazai gyümölcsök. Befektetést is kerestem és az is fontos volt, hogy ne jöjjön szembe minden sarkon a termék, amit nyújtok. Amikor Kínában jártam és először kóstoltam a datolyaszilvát, nagyon ízlett. Ahogy megtudtam, hogy itthoni körülmények között is lehet termeszteni, azonnal megvásároltam a facsemetéket a keszthelyi kutatóintézetből” – emlékszik vissza a kezdetekre.

Az első 19 fát elvitte a fagy, de Béla menet közben, hosszú évek alatt, olykor saját kárán végül csak megtanulta a jól működő technológiát.

Ma már 500 fából áll az ültetvény, melyek 7-8 év után fordultak termőre – 2019-ben összesen másfél tonnát szüreteltek.

A datolyaszilva ettől függetlenül sokak számára ismeretlen idehaza, és csak remélni tudjuk, ez idővel változni fog. Ugyanis a datolyának számos jó tulajdonsága van, például hogy 150-200 évig is elél, termése pedig számos gyógyhatással bír. A gyümölcs gazdag A-, C-, E- és B6-vitaminokban, rostokban, mangánban, rézben, magnéziumban, káliumban és foszforban is. Tele van ezen felül antioxidánsokkal, melyek segítik a szervezetnek felvenni a harcot a szabad gyökökkel, javítják az általános egészséget. És nem mellesleg még finom is...

Béláék is sokféleképpen használjuk fel: savanyúságot, csatnit, lekvárt, ivólevet készítenek belőle, aszalják, ropogós chipsként kínálják, de liofilizálva is nagyon ízletes. Friss gyümölcsként, akár mascarponéba keverve is különlegesen jó, próbálja ki bárki bátran!

A gyümölcs népszerűsítésére már többször szerveztek Datolyaszilva Napot Bodán, ahol minden az egzotikus gyümölcsről szólt.

Az érdeklődők „szedd és vidd” akcióban maguk gyűjthetik be a narancssárga, érdekes formájú gyümölcsöt.

Ennek eredménye is van, ugyanis népszerűsége az utóbbi években növekedett. Külön öröm, hogy a bodai termesztés által könnyebben beszerezhető a gyümölcs itthon is, így nem kell távoli tájakról, környezetkárosító módon ideszállítani. Az igazán elhivatott emberek még saját termesztéssel is megpróbálkozhatnak, ugyanis már facsemetét is lehet kapni!

Ajánljuk még:

Alpok-Adria túraút: hófödte csúcsoktól az azúrkék tengerig – gyalogszerrel

Ausztria tetején, a Grossglockneren túrázva figyeltem fel először a táblára: Alpok-Adria Trail. Megdobbant a szívem, mert nincs is szebb annál, mint amikor a hegyek a tengerrel összeérnek. Akkor is, ha ez a találkozó a bakancsainknak köszönhető, vagyis a hófödte csúcsoktól indulva, az Isonzó völgyén kanyarogva, a Júliai-Alpokat átszelve Rilke lábnyománál pillantjuk meg az azúrkék tengert, és egy tisztelet-félkört téve neki, egészen Muggiáig követjük, Trieszten áthaladva. Mindezt természetesen gyalogszerrel.