Bajor kincsesláda, amit megéri többször kinyitni: Rothenburg ob der Tauber mindig visszahúz

ZónánTúl

Bajor kincsesláda, amit megéri többször kinyitni: Rothenburg ob der Tauber mindig visszahúz

Meseházak, színes legendák, pompás virágok, több száz éves utcakövek – aki egyszer megfordul itt, álmában sokszor utazik majd az időtlen varázsba, a fagerendás házak közé. Rothenburg ob der Tauberban jártunk, és neked is javasoljuk, hogy felkeresd!

Nyolcéves voltam, amikor először megfordultam itt. Életem első külföldi utazásáról már írtam egyszer, de akkor nem említettem, hogy Rothenburgban is jártunk. Pedig ott aztán igazán egy mesében éreztem magam: Andersen meséi elevenedtek meg előttem, kis manókat képzeltem az ajtók mögé. Már akkor megfogadtam: ha nagy leszek, sokszor eljövök majd ide, vagy ideköltözöm, mondtam, és ezt egészen komolyan gondoltam, mégis nevettek rajtam. Végül sok év eltelt, és nem leltem itt otthonra, de látogatóba visszatérnem sikerült. 

Rothenburg ob der Tauber a nevét a közelben kanyargó Tauber folyóról kapta. A közép-frankföldi város közigazgatásilag Bajorországhoz tartozik, és Németország egyik legszebb városának tartják. Az utóbbi években ázsiai turisták tömege keresi fel Rothenburgot, de úgy tudom, ezt a kisvárost még nem építették fel maguknak, ahogyan azt tették az osztrák mesevárossal, Hallstattal. A németországi Romantikus út (Romantische Strasse) mentén fekvő város több film forgatásának helyszíne volt az idők során, utcáit felfedezhetjük a Harry Potter sorozat első epizódjában is.

Az óváros története egészen a középkorig nyúlik vissza, és bár a ma látható épületek már nem eredetiek, azok a világháborúban odavesztek, az újjáépítés során egykori formájukban húzták fel a házakat. A tornyok, a favázas épületek, a virágos ablakok, a színes zsalugáterek elbűvölik a látogatókat. Nekem nagyon kedvesek az utcára néző kovácsolt cégérek, amelyeket szintén eredeti mintára varázsoltak újjá.

A frissen nyílt üzletek már eleve ebbe a középkori rendbe illeszkednek.

A városi séta során hamar belebotlunk a kézműves házak közt a Karácsony-házba. Käthe Wohlfart karácsonyi világában az év bármely szakában ünnepi lázba kerülhet a gyanútlan arrajáró! Itt kínálják a világ legnagyobb karácsonyidísz-kollekcióját, több mint ezer négyzetméteren csodálhatjuk meg a diótörőket, füstölőket, lámpásokat, csengettyűket, ünnepi asztalneműt, üveg-, fa- és fémdíszeket, és ezernyi csilingelő csodát. Az ember csak kapkodja a fejét, és a régi Fonográf dalt dúdolgatja, hogy „miért nincs minden áldott nap karácsony?”. A karácsonyi kiállítás természetesen egész éven át nyitva tart, és vásárolhatunk a gyönyörűséges portékából.

Rothenburgban kihagyhatatlan attrakció a Középkori Bűnügyi Múzeum. A magát leginkább jogtörténeti múzeumnak aposztrofáló intézményben a boszorkányperek jegyzőkönyvein kívül betekinthetünk egy egyház- és birodalmi jogba, de külön tárlat mesél az állati jogokról is. Boszorkányok, hóhérok és gazemberek világa, a jognak érvényt szerző kínzóeszközök széles skáláját tekinthetjük meg borzongva. A hóhérkardok, szégyenmaszkok, szöges fotelek, kalodák láttán elborzadhat a látogató, döbbenetes, hogy milyen fantáziadús eszközöket állítottak hadrendbe a „törvényt és rendet” betartani. A fenyítő, nyilvánosan megalázó és keményen büntető szankciók nem minden esetben voltak visszatartó erejűek. A kiállításon megelevenedik a rabló- és boszorkányvadászat, a furcsa állatbüntetések és megismerhetünk néhány szenzációsnak számító bűnügyet. Aki nem jut el a múzeumba, az is beleélheti magát az európai történelem legsötétebb fejezetébe egy virtuális multimédiás boszorkánytúra keretében.

Ha a Fehér torony alatti boltíven át toppanunk a belvárosba, stílusosan az Akasztófa utcában találjuk magunkat.

Nevét – nyilván – onnan kapta, hogy egykor itt állt a nyilvános vesztőhely. Számtalan templomtorony nyújtózik az ég felé, lehetetlen, hogy mindet meglátogassuk! Ha csak egyet választunk a listából, az a Szent Jakab templom legyen, amelyet érint a német Szent Jakab zarándokút. Csodálatos faragott oltára, szent ereklyék és pompás üvegablakok ejtik ámulatba a látogatót. Ha szerencsénk van, megszólalnak a monumentális orgona sípjai is.

A kedves főtér, a Marktplatz látványossága a Ratherrntrinkstube órája, ahol minden órában megjelenik két ivó alak a fenti ablakokban. A legenda szerint 1631-ben, a harmincéves háború idején Tilly kapitány azt mondta az épületben italozó városi tanácsnokoknak, hogy ha valaki ki tudja inni egy hajtásra a borral telt nagy kancsót, megkegyelmez, nem romboltatja le a várost. Nusch polgármester vállalkozott erre a feladatra, és sikerre vitte, egyben lehúzta a nagy kancsó tartalmát, ami nem kis teljesítmény, mert az űrtartalma 3,25 liter volt! E hőstettel megmentette a várost a pusztulástól, és máig emlegetik a lakosok tettét. Minden órában az ő történetéről mesélnek az ablakban megjelenő figurák.

Végig lehet sétálni a várfalon és a gyilokjárón, legalábbis egy részén. A gyilokjáró a középkori várak stratégiailag fontos eleme. A védőfalon futó, lépcsőkkel és átjárókkal tagolt folyosó biztosította, hogy a várvédők ostrom idején biztonságosan közlekedhessenek. Pazar kilátás nyílik innen a környékre, megcsodálhatjuk, ahogy a Tauber folyó körbeöleli a települést. Gyönyörködhetünk a szépen gondozott szőlősorokban,

borvidék ez a javából!

A nevezetes frank borokat érdekes formájú, hasas palackokban kínálják, a helyi jégborral együtt.

Képeken Rothenburg ob der Tauber:

Ha helyi specialitást vadászunk, a hólabdát ne hagyjuk ki. A nálunk is ismert desszert itt a forgácsfánk vagy csöröge tésztájához hasonló alapanyagból készül, forró zsiradékban sütik, többféle ízesítéssel kapható. A hagyományos változatot porcukorba hempergetik, de van csokis, kókuszos, mandulás, töltött. Megkóstolni szerintünk az eredetit, a porcukrost érdemes, de azt egyenesen kötelező!

Annyi apró kis mese szédíti a látogatót, hogy szinte lehetetlen egyszerre felfogni. Rothenburg ob der Tauber olyan kincsesláda, amelyet érdemes többször is kinyitni, De ha csak egyszer, egyetlenegyszer tehetjük meg, soha nem fogjuk elfeledni, hogy életre kelt a mese, és ott koptattuk az utcaköveket, ahol egykor Andersen és a Grimm fivérek mesehősei, Harry Potter és barátai.

Fotók: Halmos Monika / Rózsakunyhó

Ajánljuk még:

Az ország északkeleti szegletében kincsre bukkantunk: bejártuk az edelényi kastélyszigetet

Ma 40 éve nyilvánították műemlékvédelmi világnappá április 18-át azzal a céllal, hogy többszáz éves épített örökségeinkről rendszeresen megemlékezzünk. Ez alkalomból egy valódi építészet- és kultúrtörténeti csemegére hívjuk fel a figyelmet, amely tavaly nyár óta ismét látogatható: Magyarország hetedik legnagyobb kastélyát és környezetét, az edelényi kastélyszigetet mutatjuk be. Budapesttől bő kétórányi autóútra, Miskolctól 25 km-re található Edelény, a Bódva-völgy kapuja, egy 11 ezer lelket számláló kisváros. Nevezetessége a Bódva-szigeten álló kora barokk edelényi L'Huillier-Coburg kastély, amit egy iglói vándorfestő tett híressé.