Alulról jövő kezdeményezésként indult, majd a környezettudatos gondolkodás népszerűsítése mentén civil szervezetek intézményesítették a városi közösségi kertek telepítését és közösségi, oktatási célokra való kihasználását. A 2010-es évek elején a gerillakertekhez hasonlóan a város szabad földterületein kezdtek el zöldséget és fűszernövényeket termeszteni, így a panelházak árnyékában paradicsom, paprika és egyéb konyhakerti finomságok jelentek meg, apró ágyásokban. A falatnyi kertek elsősorban hobbikertként, másodsorban pedig találkozóhelyként működtek az azonos értékrendet valló, főként fiatal értelmiségi korosztály számára. A városi életforma kereteit feszegető gondolkodás ugyanis éppen a természetes erőforrásokhoz való visszatérést, az egészségtudatos életmódot állította a közösségi terek ilyen célú kihasználásába. Mára a városi kertészkedés komoly szervezettségi szinten működik, érdekképviselettel, melyet Budapesten például a Városi Kertek Egyesület vállalt fel, de például a Kortárs Építészeti Központ Alapítvány (KÉK) fenntartásában üzemelő oldalon megnézhetjük az ország egész területén létesített közösségi kerteket.
A közösségi kertészkedés az iskolakert nagytestvére lehetne, ha az iskolakertek gondolata nem lenne régebbi. A nevelési elvekre alapozott tankertek vagy iskolakertek XIX. századi megjelenéséhez képest a közösségi kert elődje, a gerillakert is csak az 1990-es évek második felében jelent meg, Angliában. A társadalmi mozgalomként szerveződő gerillakertészet célja felhívni a figyelmet a városi tér élhetőbbé tételére: ennek érdekében a város különböző nyilvános helyein virágokat és fákat kezdtek ültetni. A környezettudatosság eme performanszai valójában nem csak figyelemfelkeltésre alkalmasak, ennél sokkal többet nyújt a rendszeres tevékenységet igénylő közösségi kertészkedés, amit ma a fővárosban és a magyar nyelvterület különböző régióiban sok helyütt előszeretettel művelnek. Mivel a közösségi kertészkedéshez önkormányzati engedélyre is szükség lehet – hiszen a legtöbb városi belterület nem magántulajdonban van és a kertépítés infrastruktúra kiépítését is igényli – a közösségi kertek létrehozása és fenntartása szervezett keretek között zajlik.
Mi mindenre jó a közösségi kert?
Ha csupán egy falatnyi oázisra vágyunk a strapás hétköznapokban, a közösségi kert az aktív kikapcsolódás egyik legérdekesebb formája. Önálló bioszisztémaként folyamatosan változik, alakulása pedig nagyrészt saját gondoskodásunkon múlik: így késztet folyamatos figyelemre és nyújt örömöt a városi hobbikertészkedés. Nyilván nem alkalmas arra, hogy minden élelmiszerellátási igényünket megoldja, tehát
elsősorban örömtevékenység és csak másodsorban termel anyagi hasznot a közösségi kiskert.
Ez utóbbiról sem kell azonban teljesen lemondanunk, hiszen például kedvenc fűszernövényeinkből megfelelő gondozással valószínűleg elegendőt tudunk begyűjteni ahhoz, hogy legalább azt ne kelljen megvásárolnunk.
A kertészkedés önmagában folyamatos tanulást is jelent: gyakorlott gazdák pontosan tudják, hogy nincs két egyforma év, és a kert egyik legfontosabb szereplője éppen az ember, aki megműveli. A kiskert tehát a teljes szezonban igényli figyelmünket és kezünket, cserébe sokféle tudást és örömöt nyújt. A városi ember számára sokszor a növényismereti alapok is újdonságnak számítanak, nemhogy az egyes fajták eltérő gondozási igényei. Tárgyi tudásunk tapasztalat révén bővül: ez a leghatékonyabb tanítási módszer, emiatt olyan népszerűek az iskolakertek is.
Felbecsülhetetlen értéke a közösségi kertnek, hogy az egész család számára kínál értelmes szabadidős tevékenységet és
minden korosztálynak tartogat tanulnivalót is.
A szülőkkel együtt a gyerekek is részt vesznek a kiskertek építésében és gondozásában, ez az élmény pedig a megtermelt paradicsomnál lényegesen többet ér. Az ültetéstől a gondozásig és a szüretig terjedő időben ráadásul a gyerekek is élő környezetükben figyelhetik meg a konyhakerti finomságokat, akárcsak az iskolakertben.
A virtuális közösségek világában a városi közösségi kert vagy hobbikert a személyes találkozás fóruma is. Mivel a közösségi kertészkedés önkéntes tevékenység, ebben csakis hasonló értékrendet valló, környezettudatos szomszédok vesznek részt, erősítve a közösségi kötelékeket. Rendszeres jelenség, hogy az apró parcellákban vagy a családok ágyásaiban más-más zöldség terem és cserélnek a zöldségből: így lesz a 2 több mint az 1+1.
Nagyobb léptékben szemlélve a városi közösségi kertészkedés – foltokban ugyan, de jelentős hatással – a városiasodás korának hagyományát próbálja újjáéleszteni, azt a gyakorlatot, amikor még a városok mellett közvetlenül nagy területeken termesztették a városi piacok ellátására szükséges élelmet. Ilyenek voltak például a XIX. századi Kolozsvár melletti hóstátok, azaz peremnegyedek, ahol földművesek éltek és gondoskodtak a város ellátásáról. Bár a példa nagyon távoli, az alapgondolat ugyanaz:
a helyi kultúra önfenntartása a közösségi élet létfeltétele is egyben.
A városi közösségi kertek a városi kertészeti kultúra újraélesztésének bölcsői ebben az értelemben.
Egészségmegőrzési és környezettudatossági céljuk ugyancsak nyilvánvaló: a városi kertekben elsősorban vegyszermentes növénytermesztés zajlik, a telepített kiskertek pedig hozzájárulnak a városi levegő tisztításához, a környezet mikroklímájának javulásához. Mentális egészségünk karbantartása szempontjából sem elhanyagolható az örömszerző tevékenység, mellyel egy ilyen saját kiskertet gondozunk, ahol szemünk láttára gyarapszik a termés. Mozgás és rekreáció, gondoskodó együttlét és a megélt felelősség: ennyi mindent (is) ad egy városi kiskert.
Példával nevelni – ez volna szülői feladatunk, ezt kell tudatosítanunk és jól csinálnunk, hiszen gyermekeink lelke és elméje is fejlődő kiskert, amelyben jó időben kell elültetnünk a jó gondolatokat és szemléletet. A városi gyermek számára a kert a varázslatok színtere. Élő játszótér és izgalmas laboratórium, ahol szívesen matat apró korától kezdve. A közösségi kertek ezért is „testvérei” az iskolakerteknek, itt is lehet oktató programokat szervezni, hiszen kiválóan alkalmasak nevelési, tanítási célokra is. Nem mellesleg az értelmes hobbi felér egy jó pszichológussal – jó, ha ezt is megtanulják gyermekeink.
A cikk megjelenését a Zabosfa támogatta.
Nyitókép: NeONBRAND / Unsplash
Ajánljuk még:
„ÉGIG ÉRŐ TANTERMEK” – AVAGY MIÉRT KELLENE MINDEN SULIBA EGY ISKOLAKERT
EGYSZERRE CSAK AZ EGYIK GYEREKEMRE FIGYELNI IGAZI TERÁPIA – NEKI ÉS NEKEM IS
LE FALURA, FEL VÁROSBA – DE HOL A KÖZÉP?!
OLYAN, HOGY „AZ EMBER”, NEM LÉTEZIK. „MI” VAGYUNK
