„A nagydobosi tök nálunk szinte családtag” – Interjú Filep László és Piroska töktermesztőkkel

ZónánTúl

„A nagydobosi tök nálunk szinte családtag” – Interjú Filep László és Piroska töktermesztőkkel

A nagydobosi sütőtökkel mindenki találkozott már, legalábbis valamilyen terménnyel, amit ilyen néven árultak. De ahhoz, hogy az igazit megtaláljuk, tudni kell, mit keresünk. Filep László és felesége, Piroska történetét, tapasztalatát ismerve pedig biztosan nem érhetjük be kevesebbel, mint azzal a bizonyos nagydobosival. 

Piroskával kezdek először beszélgetni, aki olyan szeretettel, odaadással mesél a sütőtökről, hogy minden szavából kihallatszik: az ő élete a helyén van. Az interjú végére ér haza László, mert bár mindketten hatvan fölött járnak, ők végzik a munka dandárját még mindig – feladatok akadnak, és bár már több évtizede dolgoznak, a lelkesedés nem fogy: a közös álom megmaradt.

„Még a hetvenes évek végén a nagydobosi TSZ-ben termeltek tököt, ott ismertük meg igazán ezt a növényt, és megtetszett nagyon, kedvet kaptunk a termesztéséhez. Eleinte csak kiskertben, olyan 600 négyszögölön foglalkoztunk vele, ott indult a dolog” – osztja meg Piroska. Mikor látták, mennyire hálás a tök, és mennyi mindent ad a munka, ráadásul hoz is a konyhára, akkor eldöntötték, hogy nagyobb területen is megpróbálják. Szépen fejlődött a vállalkozásuk, ma már 10 hektáron gazdálkodnak Nagydoboson.

„Öt hektárt vetünk be minden idényben, a másik öt hektárt olyankor zölden ugaroltatjuk. Ez azt jelenti, hogy mindig van zöld növény a földön, évente kétszer betárcsázzuk, de soha nem marad csupaszon a felszín, különben a szél elhordaná a termőtalajt. Kell a pihenés a földnek, ha jó termést akarunk.”

 

Piroska eredeti foglalkozása kertészmérnök és pedagógus, Laci mezőgazdasági gépészmérnök és közgazdász. Jelenleg az asszony munkálkodik vállalkozásuk marketing részével, a férje pedig a termelésért felel, ő irányítja a munkafolyamatokat, szervezi a gépi munkákat, amiket bérmunkában tudnak elvégeztetni, illetve szervezi a kézi munkát igénylő kapálást is. Mert van az is, a tök akkor tud jól talajt fogni, ha az a talaj laza, ha magába engedi a gyökereket – ennek biztosítása az egyik legnagyobb feladat: kapálni kell, és ezt helyben, helyi munkaerővel jó megoldani.

És hogy mi a nagydobosi tök titka?

Az a termesztés módjában rejlik – ráadásul kizárólag az érett nagydobosi sütőtök jóízű, így nem mindegy, milyen példánnyal találkozunk! „Én szinte szerelmes vagyok a tökbe, viccen kívül, nem ismerek nála intelligensebb növényt, szinte látom, ahogy gondolkodik, megoldásokat keres. Olyan okos! Minden levélnyél alá lever egy »szöget«, majd itt bolyhos gyökeret fejleszt. Nem bízza a véletlenre a dolgot, vagyis nem csak a fő gyökérről táplálkozik, hanem száz kis kapaszkodóval küzd az életért és el is éri, amit akar: a lehető legnagyobb életteret foglalja el magának” – magyarázza Piroska. Hozzáteszi: a növény tűpontosan érzékeli a körülményeket, a levegő páratartalmát, amit onnan látni, hogy páradús a levegőnél szinte kifeszíti a leveleit, gyűjti magába a nedvességet, míg ha aszály van, mint egy esernyőt csukja össze a levélzetét, hogy ne veszítsen folyadéktartalmából. Érzi, mérlegeli azt is, hogy mennyi tápanyaggal gazdálkodhat: ha kevés a tápanyag, ha azt érzi, nem tudná minden termésből a lehető legtöbbet kihozni, akkor választ, az elsőként megfogant termésre koncentrál és szó szerint visszaszívja a tápanyagot a másikból vagy a többiből, majd ha azok készletei kiürültek, akkor leveti magáról a felesleges termést. Azt neveli kiválóra, amelyik majd a lehető legoptimálisabb módon tudja továbbadni a genetikai értékeket.

A töktermesztést már csak azért is érdemes kipróbálni, mert ez a növény maga elbánik a kert egyik nagy ellenségével, a gyommal. A kobakos növények nem viselik jól a gyomirtókat, de nincs is szükség azokra, mert a tök a nyárra tökéletesen lefedi a földet az indákkal, levelekkel. Nem marad életképes ott idegen növény, kiszorítja a saját életterületéről az „ellenséget” – és ez erős pozitívum, ha környezetvédelmi szempontból vizsgáljuk a termesztést. Egyedül a rovarirtásról (levéltetű, atka) kell gondoskodni, de sokszor semmilyen vegyszeres beavatkozást nem igényel a termesztése.

Igazi csodanövény, ami ráadásul finom is. Továbbmegyek: nem csak finom, de egyszerre 4 olyan kritériumnak felel meg, ami a lehető legvonzóbbá teszi a zöldségek körében:

olcsó, finom, ásványi anyagokban gazdag és mellette kalóriaszegény,

vagyis a ma egyre fontosabbá váló étkezési trendekbe is beilleszthető. Ráadásul sütve, főzve, sósan-édesen is pompás alapanyag.

Az érett nagydobosi sütőtök meg az átlagosnál is finomabb, krémesebb és édesebb. Nem is igazán kell ennek a töknek marketing, szó szerint eladja magát, és azt hiszem, itt lehet a leginkább nyakon csípni a „szájról-szájra terjed a híre” szólást, mert aki egyszer megkóstolta, az hírét viszi ennek a töknek. Az 1930-as években még a New Yorki tőzsdén is jegyezték a nagydobosi tököt!

Nem mindegy azonban, hogy milyen tököt választunk a piacon, ugyanis a ma nagydobosi tök néven árult termések egy része silány, jellemzően éretlenül leszüretelt zöldség, aminek minősége meg se közelíti azt, amit a nagydobosi tök a valóságban képvisel. Ennek kiküszöbölésére egy régi módszer, a márkázás visszahozása lehet megoldás. „Augusztus elején a kifejlett tököket egy kis fémből készült billoggal pecsételjük meg; picit felsértjük a tök héját, ami szépen beforr. Ezután a terménynek még szüksége van 3-4 hétre a beéréshez, szeptember elején betakarítva, 2 hét meleg helyen történő utóérés után fogyasztható az ízletes nagydobosi sütőtök” – árulja el Piroska.

 

A tökre joggal tekinthetünk úgy, mint az egyik legértékesebb népélelmezési cikkre a burgonya mellett, nemcsak azért, mert a háborúk után az éhezéstől mentettek meg sok családot (hiszen viszonylag kevés gondozást igénylő, de nagy termést hozó, sok éhes szájnak elegendő termést biztosító növényről van szó), de azért is, mert nemcsak hazánkban, de szinte az egész világon, minden földrészen képes éleben maradni és termést hozni. Olyan adaptációs tulajdonságokkal rendelkezik, amit nagyon kevés hasonlóan magas értékekkel bíró növény mutat csak fel mellette.

„Mi magunk is szeretjük, lehetetlen megunni, és a munka miatt hiába sütünk meg és kóstolunk naponta 50-60 kis tökkockát (így ellenőrizzük az eladásra kínált termés minőségét; krémességét, édességét), azért ezen felül hetente kétszer még biztosan kerül tökből készült fogás a család asztalára – meséli nevetve az asszony. – A gyerekek, köztük az unokáink is imádják a tököt, sütve, levesnek, sütőtökgolyócskának, amiket szintén mi készítünk.

Egyébként nem szabad sokat enni tökből, mert besárgul a bőr.

Cserébe ha rendszeresen fogyasztjuk, aranyszínűbb lesz a bőrünk – az egyik törzsvásárlónk minden évben így jár, de én magamon is látom, hogy sikerül egy kis színt felszednem.”

A nagydobosi tök ahogyan a növekedése során felcsillantja különleges adaptálódási értékeit, úgy a gasztronómiában is képes harmonikusan illeszkedni a fő ízvonalhoz, kihozza abból is, magából is a legjobbat. Vékony hasábokra szeletelve és sütve méltó versenytársa a burgonyának, és az édes burgonyának is, ráadásul helyben terem, nem igényel ezer kilométeres szállítást. Bár sok férfi fixa ideája, hogy a hús mellé nem illik az édes íz vagy köret, a sütőtök akár a tepsibe rakott tarja mellé sütve olyan fogás, amire nem mondanak nemet.

 

A sütőtök pedig nemcsak húsáért, magjáért is szerethető! A nagydobosi sütőtök nem tökmagra fejlesztett növény, eleinte Filepék sem foglalkoztak vele, a tök belsejével együtt a mangalicák elé került. Aztán rájöttek, hogy mégiscsak érdemes lenne vele foglalkozni, ugyanis a mag is igen finom. „Egyrészt étkezési célra megtisztítva és szárítva kínáljuk, másrészt az eddigi szelekciós munkánk alapján egy saját sütőtök fajtát szeretnénk elismertetni. Ehhez még 2-3 évre van szükségünk, ezt követően szeretnénk saját kézben tartani a fajtafenntartást és a vetőmag előállítást” – osztja meg Piroska.

„De ha már vetőmag – vette át a szót László – tavaly kaptunk vetőmagot Keszler László óriástök-termesztőtől, aki hazánkban igazi rekorder. A tavalyi nyertesből, egy több mint 300 kilós tök magjából kaptunk két szemet, és úgy gondoltuk, ebben az évben, már csak kihívásként is értelmezve a feladatot, beszállunk az óriástökök versenyébe. Idén mi is részt vettünk az október 10-én Martonvásáron megrendezett Óriástök mérő versenyen a mi termésünkkel: Döncivel, aki körülbelül 250 kiló. Nem a győzelemre hajtottunk, hiszen hallottunk már 400 kilós óriástökről is, jó reklám a munkánknak, de hangsúlyozzuk, hogy nekünk azért a minőség és nem a méret a lényeg!”

Piroska végül egyik kedvenc levesük receptjét is megosztotta:

Egy kevés fokhagymát, vöröshagymát olajon megpárolok, rádobom a kockákra vágott sütőtököt, egy kicsit együtt is pirítom azokat, utána felöntöm vízzel, és fűszerezem, sózom. Én szeretem benne a koriandermagot (azt teatojásban teszem bele a levesbe), de rakok hozzá babérlevélport, gyömbérport, borsot is, de ezt ki hogy szereti.

 

A végén turmixolom, ha nagyon sűrű, egy kis vízzel még hígítom, összeforralom és kész is. Pirított kenyérkockákkal vagy levesgyönggyel, tökmagolajjal pöttyözve és pirított tökmaggal (apróra vágott, pirított bacon szalonnával) megszórva kínálom. Nos ez az a fogás, ami hetente egyszer biztosan asztalra kerül nálunk!

Ajánljuk még:

ISMERD MEG A FAGYOS TÉLI IDŐK KIRÁLYÁT: A SZOTTYOS, ELFELEDETT NASPOLYÁT
ERŐSÍTI A CSONTOKAT, NYUGTATJA AZ IDEGEKET – MINDEN, AMIT A MÁKRÓL TUDNI ÉRDEMES