7 páratlanul szép és lefordíthatatlan szó a természetről

Egy nyelv és annak különböző dialektusai betekintést engednek abba az időtlen kapcsolatba, ami ember és a természet között létezik. Különösen érdekesek számomra azok a szavak, amik sajátos érzéseket és képeket írnak le. Gyakran megpróbálom elképzelni ezen kifejezések eredetét, és azokat az embereket, akik először használták ezeket. 

Több ezer értékes, mégis lefordíthatatlan szó létezik a világon. Lássunk ezek közül most hét olyan kifejezést, amikre nincs közvetlen fordítás, viszont bepillantást engednek idegen kultúrákba.

Komorebi

Ha a kora nyári napokra gondolsz, mi jut elsőként az eszedbe? Nekem a napfény, ahogy átszűrődik az üde zöld faleveleken, és játékos sziluetteket rajzol a földre. Vagy az első reggeli napsugarak, amik áthatolnak a függöny szövetén, azok, amiktől örömteli lesz az ébredés.

Egy olyan mindennapi szépségről van szó, amire a japánoknak külön szavuk van: komorebi. A szó etimológiája logikus, három karakterből áll. Az első jelentése fa, a második a menekülésre utal, a harmadik fejezi ki a fényt. Habár a magyar nyelvben nincs a komorebi kifejezésnek megfelelő szó, de az érzés, amit a lombok közt beszűrődő fény látványa ébreszt, talán mindenkiben azonos.

Petrichor

Vajon ki ne szeretné az esőáztatta föld szagát? A nyári záporok jellegzetes illattal töltik meg a meleg levegőt. Ahogy az eső a száraz földre vagy a poros aszfaltra hull, különös aromát lélegzünk be, és alapvetően mindannyiunknak kellemes érzés kapcsolódik hozzá. A petrichor kifejezés görög eredetű, két szóból jött létre: a petra jelentése szikla, az īchōr pedig arra a folyadékra utal, ami a görög mitológia szerint az istenek ereiben folyik.

Gökotta

Köztudott, hogy az örömteli és eredményes napokhoz elengedhetetlenek az optimista reggelek, és a kellemetlenül hangos ébresztőóra nem feltétlenül tartozik a pozitív napindítás módszerei közé. A madárcsicsergős pirkadat viszont annál inkább, amit a svédek jól ismernek, hiszen külön szavuk is van rá: gökotta.

Svédország egyes részein hagyománya van annak, hogy a mennybemenetel napján, húsvét után 40 nappal az emberek kimennek a természetbe, hogy meghallgassák a tavaszi madárénekeket. Ezen a napon a reggeli istentiszteletet is gyakran a szabadban tartják, hogy a hívők meghallják a kakukk dalát. Ha a gökotta-t beépítjük a mindennapi rutinjaink közé, talán egy kicsit közelebb kerülhetünk annak megértéséhez, hogy miért is olyan boldogok a svédek.

Ammil 

Amikor lehullik az első hó, a fehérség ellepi a várost és az erdőt, hirtelen minden varázslatossá válik. A fák gallyait, az elszáradt leveleket, a fűszálakat zúzmara csipkézi. Úgy csillog a táj a kristályos réteg alatt a téli napsütésben, mintha gyémántokat hintett volna szét egy láthatatlan kéz mindenfelé. A megolvadt hó jégcsapokat formáz, és lágy dallamot hallatnak, ha egymásnak csapódnak a szélben. Ezt a látványt és a hozzá fűződő élményt őrzi az óangol eredetű szó: ammil.  

Waldeinsamkeit

A természet gyógyít és átölel. A fák között elcsendesedik a zajos elme, a város zakatolását felváltja az értékes csend. Az erdő terápiás jelleggel hat a testre és a lélekre, ezt már jól tudta Platón és Einstein is. Mindazok, akik magányra és inspirációra vágynak, a természetbe menekülnek. Az érzést, amikor egyedül barangolunk az erdőben, és a lelkünk hazatalál, a német nyelv a waldeinsamkeit szóval fejezi ki.

Aiteall 

Aki járt már valaha Írországban, jól tudja, hogy az egyetlen dolog, amiben bízni lehet, hogy esni fog.

Az esőnek tizenegy fajtáját különböztetik meg a smaragdsziget lakói.

A szitálástól az áztatós esőig, az ernyőket szaggató csapadéktól, egészen a számunkra ismeretlen heves, ír felhőszakadásig. Arrafelé agy áldás a csapadékmentes napszak; olyannyira, hogy az íreknek külön szavuk van rá: aiteall. Tökéletes kifejezés a szép időjárásra, két esőzés között.

Aranyhíd, ezüsthíd

A felsorolást két gyönyörű magyar kifejezéssel szeretném zárni, amelyek az angol ajkú embereket nyűgözik le. Romantikusnak találják, hogy külön szóval illetjük azokat a jelenségeket, amikor a felkelő vagy lenyugvó Nap vagy a Hold fénye tükröződik a vízen. A két kifejezés arra utal, hogy a fénylő égitestek sugarai a tavak és tengerek felszínén a híd illúzióját keltik és érzéki csalódást okoznak.