Csaba földrajztanárként diplomázott, majd egy cégnél dolgozott, amikor 12 éve megvette az első fémkeresőjét 250.000 Ft-ért. A már kisgyerekként is különc életre vágyó törökszentmiklósi férfi internetes videókat böngészve tanulmányozta a fémkeresési lehetőségeket, így a mocsarakban világháborús tankokat kereső orosz kincsvadászok vagy az ausztrál aranykeresők munkáit. Először vasak után kutatva lerombolt tanyahelyeket járt be, hogy abból visszahozza a gép árát, a következő években pedig elhagyatott padlásokat kutatott fel, ahol a régi szódásüvegekre, ritka dombornyomott sörösüvegekre vadászott – ezeket olykor 10-15.000 Ft-ért értékesítette. A „vízdetekting” 2016-ban került középpontba, fő keresési területei Horvátország és a Balaton. Legnagyobb zsákmánya egy olasz luxusékszer volt, egy 40 gyémántos Damiani gyűrű, melynek eredeti ára 4000 Euró. Becslése szerint, az eddig elhagyott és megtalált aranyékszerek súlya a világban, 4-8 tonna körül lehet.
Most éppen hol vagy, keresel még?
Igen, épp Alsóörsön.
Szükséges engedélyeztetni a fémkeresést?
Igen, a Siófoki Vízügyi Igazgatóságtól egy mederkezelői engedélyt kapok, aztán az Önkormányzathoz fordulok, majd az adott megye Örökségvédelmi Hivatalához.
Mit találtál a kenesei strandon, miután beszélgettünk?
Egy ezüstgyűrűt és aprópénzt.
És meddig keresgéltél?
Ameddig bírok addig kutatok, minden percet kihasználok.
Akár 6-7 óra hosszan is vízben vagyok és éjszaka esetleg még bemegyek, mert akkor már nincs fürdőző, meg van olyan strand, ahol csak akkor engednek be.
Amikor sokáig nem sikerül semmit találnod, mi lebeg a szemed előtt?
Van bennem egy nagy adag eltökéltség, tudom, hogy ott kell lennie az aranynak mert fizikai törvény, hogy a víz mint egy kenőanyag működik és lecsúszik a fürdőzőkről a gyűrű, lánc. Fanatikus vagyok. Napközben az emberek szokásait figyelem, mit viselnek, hogyan fürdőznek, hogy játszanak a gyerekekkel, ahogy a hullámokban megőrülnek. Ezekből tudok következtetni, hogy mennyi arany lehet az adott szakaszon a víz alatt.
Van abban valami zavarba ejtő érzés, hogy tulajdonképpen más vesztesége a te örömöd. Vagy én fogom fel rosszul?
Van bennem empátia. És tudom, hogy ha én nem szedem ki, akkor kiszedi 20 másik fémkereső. De hidd el, nem egyszer volt, hogy valaki elveszített mellettem valamit és a segítségemet kérte, azonnal segítettem és szinte jobban örültem, mint ő, ha megtaláltuk az ékszert. Pár napja Balatonalmádiban, egy friss eljegyzési gyűrűt találtam meg. Meg aztán, én is megdolgozom ezért. Olaszországban, életem első útja során az első négy város sikertelen volt, aztán jött a siker.
Mit jelent pontosan a siker a munkádban?
Akár egy gyűrű is annak számít. De az is, amikor semmit nem találok, de ott voltam a természetben egész nap. Látom kifutni este a halászhajókat, majd hajnalban látom visszajönni őket, tanúja vagyok a gyönyörű óriásholdnak vagy a fura érzésnek, amikor nekem ütközik egy medúza. A természettel élek és tudom, hogy a kitartásomnak meglesz az eredménye. De ezt sem lehet félvállról venni, 100 százszázalékosan bele kell tennem magam a munkába, és akkor biztosan találok valamit. Nem lehet felkészületlenül, éhesen vagy szomjasan, kialvatlanul nekifogni a keresésnek.
Milyen körülmények között dolgozol és szállsz meg?
Az autómban vagy egy sátorban alszom, lemondásokkal jár, sokszor hidegben, esőben is órákat állok a vízben.
Úgy tekintek erre, mint egy hivatásra, a júniustól őszig tartó szezonban mindent erre teszek fel. A külföldi fémkeresők roppant barátságosak, beszélgetek lengyelekkel, olaszokkal, csehekkel, németekkel. Egy apró információ is sokat számít. Így tudtam meg, hogy télen is érdemes például az olasz turistaközpont Caorle környékére visszamenni, mert olyankor 20-30 méteres teknőket váj ki a vihar, így több évtizedes aranyak is felszínre kerülnek a part átrendeződése következtében. Kétszer meg is próbáltam, de csekély volt az eredmény.
Mi történik a talált ékszerekkel?
Amit tudok, visszajuttatok a tulajdonosához. Volt egy 11 grammos ritka palládium gyűrűm, két német név volt belevésve. A város honlapján hirdettem, kerestem a tulajdonost, de nem jelentkezett érte senki, végül eladtam – a palládium aranyárban van. Ezen kívül Euró érméket találok sokat a parton italozó, bulizó, sétálgató családok mellett, napozóágyak között a homokban. Eddig aprópénzből kb. 5000 eurót ástam ki. Jelenleg az összesen
11 hónapos munkám eredménye: 40 dkg arany, fél kiló ezüst és 5000 euró, meg pár exkluzív gyűrű.
Az eredeti hivatásodnak van köze a kincskereséshez?
Végzettségemet tekintve földrajz-, környezetvédelem tanár vagyok. De már gyerekként is ásványokat gyűjtöttem, Gyöngyösorosziban piritet meg markazitot, de a karbonkori szénben is a falenyomatokat kerestünk tesómmal a TÜZÉP-en.
Az úticélokat tekintve, milyen álmaid vannak még?
Tavaly Szlovákiában, a Felvidéken voltam arany előfordulásokat tanulmányozni és ásványokat gyűjteni. Sok fémkereső ismerősöm van, tőlük tudom, hogy az exkluzív helyek mindig sikeresebbek, például a francia Riviéra, Florida, Thaiföld. Érdekes lenne a Krím-félszigetre is eljutni. Gondolkozom még egy búvár vizsgán, hogy mélyebb tavakban kereshessek.
A jelenlegi fémdetektorod mindenféle vízben működik?
Igen, de figyelni kell, mert más a technológiája egy édesvízinek, az ilyen eszköz cicereg a sós vízben. De más egy csokipapír és egy pénzérme hangja is, a jobb gépekkel és rutinnal ezeket könnyebb megkülönböztetni. A fémkeresésnek is sok válfaja van, valaki csak az erdőket járja világháborús leletekért, valaki csak középkori vagy ókori kincsekre vadászik, mások aranyrögöket keresnek Ausztráliában lepusztult ősmasszívumok területein. Van, hogy 40-50 dkg-os aranyrögöket találnak ott.
Gondolom éveken át keresik...
Nem, annyi kitartás nincsen bennük. Tudják, hogy ott van lent az arany, lehet, hogy
egy hét múlva pár dekásat, de az is lehet, hogy fél kilós tiszta aranyat találnak. A sivatagot járják.
De a Kárpátokban és az erdélyi patakokban is találni aranyat, már az ókorban és az újkorban is „aranyországnak” tartották Erdélyt, Európa leggazdagabb lelőhelye volt. Az olaszoknál az Elvo folyó, ami az Alpok aranyát hozza le, úgy hívják, hogy az „olasz Clondyke” (az 1897-es kanadai Klondike-i aranylázról kapta a nevét – a szerk.). Ausztriában is a Saltsaach és az Inn szállítja az aranyat a Dunába. Az 1930-as években a Kisalföld szlovákiai részén, a Csallóközben is mostak aranyat. Azt mondják, a Dunakanyarban, ahol a folyó lelassul és a századmilliméternyi fémszemcséket már nem tudja a víz tovább sodorni, sok ezer kiló lemosott arany rejlik.
Ajánljuk még: