Vírus ide, vírus oda, idén is hangolódjunk a húsvétra! Például így

Ünnep

Vírus ide, vírus oda, idén is hangolódjunk a húsvétra! Például így

Az idei már a második lesz, hogy nem úgy ünneplünk, ahogy szoktunk. Tavaly szerezhettünk némi rutint, milyen az, amikor a megszokottból el kell vennünk, nem is keveset. De az előttünk álló napokban még hangolódhatunk az ünnepre! Különösen ott van ennek jelentősége, ahol aprónépek is vannak a családban, de mindenkinek léleksimogató tud lenni, ha nemcsak az otthonát öltözteti fel húsvéti dekorációkkal, de igazi tartalmat is ad ezeknek a napoknak.

Pár nap múlva húsvét, de már néhány hete megkezdtük a hangolódást erre a szép ünnepre. Először csak az otthonunkat díszítettük fel. Barka került a vázákba, nyuszis és kiscsibés dekorációk az ajtókra és a lakás több pontjára. Az ügyesebbek minden évben előrukkolnak valami csodaszép, maguk készítette kreatív ötlettel. Ők azok, akik tudnak varrni, hímezni, kötni, horgolni, fúrni, faragni. Vagy legalábbis ezek közül valamit. A többieknek maradnak a bevásárlóközpontokban kapható húsvéti dekorációk vagy egyáltalán nem is dekorálnak.

Mostanában sokat morfondíroztam azon, hogy vajon a nagyanyáink idejében hogy volt ez.

Menjünk csak vissza egy kicsit a 20. századba, annak is a ’70-es éveibe, amikor a gyermekkorom jórészét, így az ünnepeket is, vidéken a nagyszüleimnél tölthettem! Eszembe jutnak azok a készülődések, amiket minden ünnep előtt elvégeztek a háziasszonyok. Nem volt ez verejtékes munka, sokkal inkább valami csodavárás a gyerekekkel közösen. A sütés-főzés, aminek illata örökre bevésődik. Tavaszi nagytakarítás, melybe minket, gyerekeket is mindig bevontak. Az asztalokra a friss levegőn szárított és kikeményített vászonterítők kerültek, a vázákba a kertből szedett virágok és barka. Nem emlékszem, hogy lettek volna ajtódíszek és műfészekben csücsülő kiscsibék, nyuszik és társaik. Voltak viszont csodaszép festett tojások, melyhez festéket nagyanyám az egyik helyi mézesbábostól vett mindig. Azóta sem találok sehol olyan fantasztikus színeket. Nem volt semmi agyondekorálva és mégis gyönyörű volt minden.

Elismerem, a dekorációk segítik az ünnepre való ráhangolódást. Egyszerűen jó a lelkünknek, amikor egy ilyen otthonba érkezünk meg. Akkor is, ha már nyuszik és csibék ezek, nem a kikeményített fehér abrosz.

De könnyű elveszteni az egyensúlyt, ha túlzottan a dekorálásra figyelünk. Ne csak a külsőségekben készüljünk a húsvétra!

Azokban a családokban, ahol gyerekek is vannak, különösen fontos, hogy tartalommal töltsük meg ezeket a napokat. Őket is vonjuk be a készülődésbe! Most, hogy nem mehetnek óvodába, iskolába, a szülők azok, akiknek többet kell foglalkozniuk velük. Eddig a pedagógusok feladata is volt, hogy átörökítsék a népszokásokat, húsvéti mondókákat, dalokat tanítsanak nekik, most viszont itt a lehetőség: rajtunk áll, hogy átéljük-e velük az ünnepre hangolódás misztériumát.

 De mit is tehetünk, hogy megkapják azt a tartalmat, amiről ennek a szép ünnepnek szólnia kell?

  • Ugyanúgy legyenek ők is részesei annak, hogy megszépül és felfrissül az otthonunk! Tapasztalják meg, hogy a tisztaságért tenni kell!
  • Az ünnepi süteményeket ne cukrászdából rendeljük meg, hanem süssünk a gyerekeinkkel közösen! Lehet, hogy nem lesz olyan szép, de egészen biztos, hogy nagyon fog ízleni mindenkinek, és ezekre a közösen átélt órákra és az illatokra mindig emlékezni fognak.
  • A húsvéti tojások közös festéséről ne mondjunk le! Használhatunk természetes színezőket. Gyönyörű hímestojásaink lehetnek hagymahéjból, céklából vagy kurkumából. Díszíthetjük préselt virágokkal, levelekkel, különösen a petrezselyem zöldje mutat szépen. Azzal, hogy természetes anyagokhoz nyúlunk, formáljuk egyben a gyermekeink ízlését is. Ne feledjük, amit otthon látnak és hallanak, amennyire esztétikus környezetben nőnek fel, az az egész életükre kihat!
  • Miközben készítjük a dekorációkat, festjük a tojásokat, énekelhetünk is közösen a gyerekekkel. Persze tisztában vagyok vele, hogy kevés családban mindennapos – vagy akár ünnepi kiegészítő – az énekszó, a népdaléneklés. De vegyünk igénybe internetes segítséget! Keressük meg azokat az oldalakat, amelyek húsvéti népdalokat, népi mondókákat kínálnak nekünk a fantasztikus magyar kultúrkörből. Van belőlük bőven. Ne sajnáljuk az időt saját ismereteink bővítésére, és ne fosszuk meg a gyerekeket attól, hogy részesei lehessenek valami olyan csodálatos kultúrkincsnek, amire az egész világ odafigyel.
  • A húsvét igazán azoknak a legszebb, akik ismerik, tudják és megélik ennek a vallási tartalmát is. Azok a gyerekek, akik beleszületnek egy ilyen családba, részesülhetnek ennek az ünnepnek egy olyan többletével, ami révén nem értékelődik le az csupán az ajándékvásárlásra, nyuszi és tojáskeresésre. Persze vallási hovatartozástól függetlenül, tehetünk azért, hogy maradandó élmény legyen ez mindenkinek.

Süssünk sokat, énekeljünk, beszélgessünk, figyeljünk egymásra csendesen, és találjuk ki együtt, mitől lesz számunkra a lehető legjobb az idei húsvétunk ebben a vírushelyzetben.

Ajánljuk még:

Látható és láthatatlan mecseki hősök – Debreczeni László pécsi forradalmár mesélt '56-ról
Szülei tanárok voltak, ő maga is pedagógusnak készült, de egy biológiatanár úgy elvarázsolta, hogy az orvosi pálya mellett döntött. Kitűnő tanuló volt, simán bejutott az egyetemre. Aztán ötödévesen az egész élete megváltozott. 1956-ot írtak, s ő cselekvő, tevékeny résztvevője lett a forradalomnak. Debreczeni Lászlóval, egy pécsi diákforradalmárral beszélgettünk.